A sikeres családi vállalkozások titka nemcsak a jól kiválasztott, aktuális és „menő” manufaktúra, hanem a kitartó szorgalmas munka, amely sok lemondással jár. Ha a család összetartó és szorgalmas, a siker nem marad el. A temerini Kohanecz család kiváló példa arra, hogy ha van egy jó ötlet, összefogás, akkor csapatmunkával sikeres családi vállalkozás működhet.
Kohaneczék eredetileg nem is terveztek vállalkozni, mégis a sors fintora folytán pálinkafőzésbe kezdtek, és mára a régió legjobb pálinkái készülnek a temerini udvarban. A véletlenszerű vállalkozás történetéről, és a pálinkafőzés fortélyairól Kohanecz Sándorral beszélgettünk.
Mikor kezdtek a vállalkozásba, honnan az ötlet a pálinkafőzéshez?
– Úgy kezdtünk bele a pálinkafőzésbe, hogy feleségem kapott egy hold földet, a felét letapostuk, és teleültettük gyümölcsfákkal. Ez 2002-ben volt, a fák elkezdtek teremni, pálinkát szerettünk volna főzni, igen ám, de a pálinkafőzésre sorba kellett állni. Hiába van nekem húgom, akinél ki lehet főzni a pálinkát, ott mindig sor volt, sokat kellett várni.
Akkor a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem egy, hanem két pálinkafőzőt vásárolunk, és pálinkafőzéssel fogunk foglalkozni, bérfőzéssel. Megvásároltuk a pálinkafőzőket, és mire beállítottuk őket, elkezdtük a munkát, a vállalat, ahol dolgoztam, csődbe ment. Olyan volt, mintha előre terveztük volna az egészet, az egyik munkahely megszűnt, a másik pedig pont beindult. Én azonban nem kapcsolódtam be azonnal a pálinkafőzésbe, mert még egy ideig előre elvállalt munkáim voltak, mivel a volt munkahelyem mellett maszekoltam is.
Hogyan néztek ki az első pálinkafőzések, voltak sokan, vagy nehezen indult be?
– Hirdetést adtunk a temerini rádióba, hogy új pálinkafőző nyílott, két hétig reklámoztuk magunkat, és nagyon gyorsan beindult, csak úgy lestünk hirtelen, hogy mi lesz a sok gyümölccsel. Jövök haza egy este a munkából, hát volt mit látnom, annyi gyümölcs és kliens volt az udvarban, hogy azt sem tudtam, hová nézzek. Megpróbáltam azonnal segíteni a munkában, de az emberek azt mondták, nem kell, majd a főnöknő elintézi, én ne avatkozzak bele, hiszen a feleségem intézett akkor még mindent. Többé természetesen nem is reklámoztuk magunkat, az a két-három alkalom elég volt arra, hogy beinduljon a munka.
Az első év után Ön is bekapcsolódott a munkába, ekkor már több munkát vállalhattak.
– Megpróbáltunk minél több embert becsalni az udvarunkba, hogy lássák, milyen a pálinkafőző. Akkor volt egy jó húzásom, elkezdtem rendelni a gyümölcsöt, daráltuk is, magoztuk is, ha úgy akarták, akkor mi magunk ki is főztük, nem is kellett eljönni, csak amikor már kész volt a pálinka. Sokan itt hagyják nálunk a gyümölcsöt, mi tároljuk, és amikor eljön az ideje, akkor kifőzzük, ez a mai napig így működik. Amikor minden elkészült, akkor felhívjuk a kliensünket, hogy jöhet a kész pálinkáért. Természetesen mindenki saját magának is kifőzheti.
Ugyanazt a pálinkafőző technológiát használják, mint amikor belekezdtek, vagy azóta változott valami?
– Először kétlépcsős technológiával kezdtük, aztán lassan áttértünk az oszlopos pálinkafőzésre, amely sokkal modernebb. Valójában nagyon hasonlít egymáshoz a két folyamat, a kétlépcsősnél azért kell kifőzni még egyszer a pálinkát – túl sok pára marad benne –, hogy a vízből kivegyék az alkoholt. Az oszlopos pálinkafőzéssel viszont kivesszük a vizet, ez a folyamat csak az etil-alkoholt engedi át, aztán azt már csak hígítani kell, és kész. Sokkal jobb minőségű az így készült pálinka, sokkal gyorsabb az egész folyamat, kevesebb tűzrevalóra van szükség. Az az igazság, hogy az elején féltem egy kicsit belevágni az oszlopos pálinkafőzésbe, mert előre nem tudtuk felmérni, hogyan reagálnak majd a kuncsaftok, mivel nem készült piacfelmérés. Mi azonban azonnal belekezdtünk, azzal, hogy az egyik kazán még működött a kétszeri átfőzéssel is. Lekopogjam, egyetlen egy idős bácsi volt, aki nem akarta az új módszert, de azután ő is látta, hogy mindenki elégedett az oszlopos pálinkafőzéssel, meg is kóstolta az így készült pálinkát, és neki is tetszett. Itt az a szokás, amikor többen főzzük, mindenki megkóstolja a másikét, megosztjuk egymással a tapasztalatokat. A következő évben már eladtam a régi pálinkafőzőt, és mondhatom, megdupláztuk a termelést.
Igaz, hogy az utóbbi időben megnőtt a pálinka iránti érdeklődés, nem a boltira gondolok, hanem a házilag készítettre?
– Igen, és a temerini Kertbarátkörrel pálinkaversenyeket rendeztünk, ami szintén hírét vitte a kulturált pálinkafogyasztásnak, nem az a lényeg, hogy berúgjunk, azt szeretnénk, ha az emberek igényesebbek lennének. Volt olyan versenyünk, amikor 300 mintánk volt egy napon, persze ez attól is függ, hogy milyen év volt, mennyi gyümölcs termett. Amikor megbíztak, hogy én legyek a pálinkaverseny főszervezője, én azt mondtam, Temerinből a zsűriben senki sem lehet benne, híres pálinkaszakértőket hívtunk Újvidékről, Versecről, Zentáról is. Nem szerettem volna a bundázás kételyét kelteni az emberekben.
Milyen versenyeken vettek részt eddig?
– Nagyon sok versenyen vettünk részt, főleg Magyarországra járunk, Hódmezővásárhelyre, mindig jó eredményt érünk el. Ezenkívül, voltunk Szlovákiában is, Révkomáromban, három évvel ezelőtt első helyezést értem el a vilmoskörte-pálinkámmal. Az idén Baján nyertem a vilmoskörtével, de ezenkívül járunk Zentára, Kikindára.
Mennyi munka van a pálinkafőzéssel?
– A pálinkafőzés időigényes munka. Egy évben rengeteg barack termett, egy ismerősöm azzal hívott, hogy 30 tonna barackot főzzek ki neki. Először azt hittem, hogy rosszul hallok, de nem. Az volt a szerencse, hogy persze nem egy nap alatt érkezett a 30 tonna, hanem lassacskán. Elvállaltuk, és másfél hónapig nem oltottuk ki a tüzet a kazánok alatt, de az nem embernek való munka. Ezután vettünk még egy nagyobb kazánt, úgyhogy megnőtt a kapacitásunk is, ennek köszönhetően sokkal több munkát vállalhatunk, de többé azért nem éjjelezünk, mert ez mégis családi vállalkozás, nincs munkásunk, mindent mi csinálunk.
Hallottam egy érdekes történetet is, amikor magyarországi pálinkafőzőkön segítettek.
– Igen teljesen váratlanul kezdődött az egész. Megállt a házunk előtt egy magyarországi terepjáró, kijöttek hárman, azt mondták, őket ide küldték, mert úgy hallották, hogy nálunk működik a legmodernebb pálinkafőző.
Jöttek, megnézték, elmondtam, hol készítették a kazánt meg a hűtőrendszert. Felhívtam a mestert, megrendeltem számukra egy 120 literes kazánt az oszlopos hűtőrendszerrel. Megköszönték, és aztán nem is jelentkeztek egy jó ideig, gondoltam, biztos elálltak a vásárlástól, de nem így történt mégsem. Egy idő után jelentkeztek, arra panaszkodtak, hogy bizony nem megy a pálinkafőzés, mert csak fél deci pálinkát kaptak, biztos rosszul működik. Az volt a gond, hogy túlhűtötték, nem engedték ki a párát a kazánból, az csak forgott benne. Amint a kazán alá gyújtottak, elkezdték a hűtést. Én megpróbáltam elmagyarázni telefonon, hogy kell használni, sikerült is valahogy kifőzniük, de azt szerették volna, ha felutazunk Siófokra, és részletesen elmagyarázzuk az egész folyamatot. Feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk segíteni, amikor odaértünk, megvendégeltek, elmondták, hogy másnap korán kelünk, hogy öt órakor elkezdjük a főzést. Kiderült másnap, hogy ők a két óra helyett hat óra hosszáig főzték a pálinkát. Akkor mi megmutattuk, hogyan kell beállítani a hőmérsékletet a hűtéshez, hiába volt ott rengeteg hőmérő, a feleségem csak belenyúlt a hűtő vizébe, és pontosan tudja érintésből, hogy megfelelő-e a hőmérséklet, vagy nem. Megmutattunk minden kis részletet, aztán mondtam nekik, hogy most mi elmegyünk fürdeni, és lássanak hozzá, mert így nem tanulják meg soha, ha azt nézik, mi hogyan készítjük. Idővel nagyon jó barátok lettünk a siófoki családdal, azután egy alkalommal az egyikük azt mondta nekem: Tudod, egy magyarországi magyar nem biztos, hogy ezt megtette volna értem, hogy beül az autójába, és eljön 400 kilométert, hogy rajtam segítsen, ezt csak egy vajdasági magyar képes megtenni.
