Mivel Belgrádban nincs megfelelő módon megszervezve a közlekedés, a többi európai nagyvárossal vagy középnagyságú várossal, illetve a nyugati trendekkel ellentétben, a Belgrádban élők egyre nagyobb igényt mutatnak aziránt, hogy a belvárosban éljenek – állítja Vesna Cagić Milošević, a Belgrádi Építészek Társaságának elnöke, a belgrádi Építészmérnöki Kar tanára.
Belgrád esti fényei (Fotó: Miklós Hajnalka)
Belgrád nem tipikus európai nagyváros, habár alapjában véve nem sokban különbözik a többi európai nagyvárostól. Földrajzi elhelyezkedése merőben meghatározta sorsát. Számos történelmi esemény kapcsolódik ehhez a városhoz, hiszen itt állította meg Hunyadi János a törököket 1456-ban. Az Osztrák–Magyar Monarchia nyomait a szecessziós épületekben még most is fel lehet fedezni, a helység mégis valahogy megtartotta balkáni jellegét. A város élete történetének leírását az építészek a második világháborúval kezdik, mintha előtte nem hatott volna Belgrád életére semmi. Az viszont tény, hogy a második világháború alatt lebombázott város mai kinézetét jelentős mértékben meghatározta a háborúk utáni politika.
– Minden európai kommunista és szocialista városra erős hatással volt a második világháborút követő időszak, sőt egyes európai városokban, mint például Berlinben, a hatás még erősebb volt. Újbelgrád kiépítése, ami ehhez az időszakhoz köthető, merőben meghatározta Belgrád fejlődését. Minden figyelem ekkor ennek a városrésznek a kiépítésére irányult, minden más háttérbe szorult.
A parlament (Fotó: Miklós Hajnalka)
Ám ezek az építkezések felélték a rendelkezésre álló pénzforrásokat. A Branko híd és a Pancsovai híd megépítését követte az új vasúti híd, aminek a célja az volt, hogy felváltsa a régit. A ’70-es években megépült a Gazella. Majd egy hosszú időszak következett, amikor nem épült híd, pedig ez mutatja, merre fejlődik, terjeszkedik egy város – magyarázta Vesna Cagić Milošević. Kiemelte, néhány hónapja elkészült az új híd Ada Ciganlijánál, amely összeköti Újbelgrádot Čukaricával, és készül a Zemun–Borča-híd is.
– Azt gondolom még nem beszélhetünk arról, hogy ez a két híd miképpen befolyásolja majd Belgrád életét, de úgy látom, hogy az infrastruktúra és a peremvárosi területek és a városközpont kapcsolatát meghatározza a közlekedés megszervezése. Mivel jelenleg nagyon rossz a közlekedés Belgrádban, a lakosok részéről egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy a városközponthoz minél közelebb lakjanak – magyarázta a szakember. Rámutatott, a város nem tudta kihasználni a szocializmus nyújtotta lehetőségeket a metró megépítésére, ez a tömegközlekedési eszköz Cagić Milošević véleménye szerint sok mindenre hatással lett volna Belgrád mai képének kialakulásában. Hiszen azokban a nagyvárosokban, ahol a lakosság zöme a városközponton kívül él, nincsenek olyan szolgáltatások sem, amelyek kiszolgálják a lakosság mindennapi szükségleteit, például nincsenek kisboltok vagy cipészek. Azaz a lakosság koncentrációja jelentős mértékben meghatározza a város karakterét is. A fejlettebb országokban a tiszta levegő és a környezet határozza meg, hol telepednek le a családok, ám a rossz feltételek Belgrád belvárosába kényszerítették a családokat is. De mint az építészmérnök rámutatott, rossz infrastruktúra mellett lehetetlen a minőségi életmód kialakítása.
A Virág téren nyáron mindig nagy a nyüzsgés a kávézók kerthelyiségeiben – a háttérben a Beograđanka (Fotó: Miklós Hajnalka)
– Hiába váltották egymást a városi hatalmak, mindegyik hozta magával a saját szakembereit, így a vélemények megoszlottak, hogy a földalattinak hogy is kellene kinéznie, ám az soha nem valósult meg. És azt gondolom, nem is fog, hiszen hatalmas beruházást igényel – magyarázta az építész. – Nem gondolom, hogy a metróval csak a nagy távolságokat lehet áthidalni, hanem a tömegek szállítása is szempont. Lehet, az állomások közötti távolság rövidebb lenne, de szükség van rá. Például Amszterdamban csak a város központjában halad a metró a föld alatt, városon kívül, a város peremén a villamos sínpárjait használja. Sajnos Belgrád közlekedésének megszervezése évek óta lényegében nem sokat változott. Elkészült ugyan az úgynevezett belső körgyűrű, ennek része az Ada Ciganliján a híd is, de a topčideri alagút megépítése nélkül a híd sem kapja meg kellő funkcióját – mondta.
A sűrűn lakott belváros a kor igényeit követve megtelt személygépkocsikkal. A város már szinte mindent feláldozott a parkolók kialakítására, így a zöld területeket, a gyalogjárdákat is.
– A nagyvárosokat meghatározza annak kultúrája. Azt kell mondjam, hogy a belgrádiak kevesebbet áldoznak a kultúrának, több évtizede nem épült egy színház sem, sem pedig képtár, múzeum. A kilencvenes évek óta nem épültek óvodák, iskolák. Inkább a szabadidő-tevékenység kultúráját ápolják, gondolok itt a hedonizmusra, illetve a kényelemre. A kényelem egyik eszköze pedig a személygépkocsi is – mutatott rá. Elmondta, Belgrád részletes rendezési terve az elmúlt évek során nem sokban tért el a hetvenes években elkészített tervektől. Valójában azokat a terveket követték az építészek, ám sokszor a megvalósításkor elmaradtak a tartalmak kialakításával. Ezért sok esetben a tömbépületekhez nem tartozott közös parkolóhely. A kilencvenes évek után abba a helyzetbe került Belgrád, hogy azokban az utcákban, amelyek esetében nem irányoztak elő nagy forgalmat, dugók alakulnak ki. Ugyanakkor újabb és újabb parkolók épülnek.
A Nikola Pašić tér (Fotó: Miklós Hajnalka)
Rámutatott, a Belgrád, a vízen projektum pedig tovább fokozza majd ezt a helyzetet, hiszen az új épületekkel mintegy 50 százalékkal növekszik majd csak a Száva partján, az úgynevezett Savski venac elnevezésű városrész lakosságának koncentrációja.
– A tervezett 17 ezer ember talán nem tűnik soknak Belgrád vonatkozásában, hiszen ezek az emberek most is itt élnek valahol. Ám az ezen a területen élő lakosság számának a növelése jelentős gondokat okoz majd, például a közlekedésben, amely már így is túlterhelt a vasút és a buszállomás környékén – fejtette ki. Hozzátette, az építészet nemcsak a város, hanem az egész ország marketingjét szolgálja ki. Ám az, hogy mibe fektet be egy állam, sokat elárul róla. Horvátországot hozta fel példának, ahol az elmúlt években az oktatás fejlesztésére és új intézmények építésére fordított jelentős összeget az állam, amivel rámutatott, hogy a fiatalok képzése áll az ország hosszú távú terveinek előterében.
Ám abban a nehéz gazdasági helyzetben, amelyben Szerbia van, jól át kell gondolni, hogy a városfejlesztést milyen szinten végzi a város. Vesna Cagić Milošević rámutatott, sajnos szükséges alapdokumentumok, tervek sincsenek, amelyek hosszú távon meghatároznák a város fejlődésének irányát. A tizenkilencedik században, illetve a huszadik század elején épült épületeket csak a városközpontban lehet felfedezni, azok jelentős része a második világháborúban megsérült.
Terazije (Fotó: Miklós Hajnalka)
Helyükre a szocializmus idejére jellemző épületek épültek. A díszes épületek azonban a mai napig nincsenek kellően tiszteletben tartva, több értékes épület nincs védelem alatt. A tervek hiányában pedig minden városi hatalom az elképzeléseit a nulláról kezdi.
– Nálunk a politika mindig győz a stratégia felett – mondta az építészmérnök. – Zimonyban kialakítottak egy ipari parkot, amelynek semmi köze a iparhoz, inkább a kereskedelmet szolgálja ki. Persze nem csak Belgrádot érinti ez a gond, Vajdaság-szerte hasonló gondok merülnek fel, hiszen a szükséges infrastruktúra hiánya az egész országot sújtja. Ez is azt mutatja, hogy nincs semmilyen hosszú távú stratégia, amelyet követni lehetne – adott hangot elégedetlenségének.
– Belgrádban éppen a fejlesztési stratégia hiánya miatt folyamatosan épülnek a lakások, nyilván van rá igény. A legnagyobb számban Újbelgrádban, de Belgrád belvárosában is egyre-másra épülnek újabb és újabb tömbépületek – mondta.
A legújabb városi pályázatok szerint azonban több központi park rendezésére is hamarosan sor kerül, így a Köztársaság tér, a Terazije, illetve a Nikola Pašić tér is. Alapelképzelés szerint az épületek lebontására és a közlekedés átirányítására is sort kerítenének a városvezetők. A Slavija többsávos körforgalmi csomópont is rendezésre vár, a jelenlegi Dimirije Tucović szobra helyére, akinek a sírhelye is itt található, szökőkút kerül majd. Ezeknek a tereknek a rendezésére lezárult a pályázat, a terveket is kiválasztották már. Ám a kivitelező megválasztására nem került sor. Mint arra az építészmérnök rámutatott, évről évre visszatérnek ugyanazokra a gondokra, de valós megoldást nem vár ezektől a tervektől sem.
