A lányok mindennap kézimunkával is foglalkoznak, az elkészült tárgyakat később értékesítik (Ótos András felvétele)
Az alkohol-, drog- és másfajta függőségben szenvedő emberek sokszor kilátástalannak látják életüket, ha nincs hozzáértő segítség, egyedül nem képesek kijutni az alagútból. Az újvidéki Duga Rehabilitációs Központban lelkimunka-terápia folyik mindennap, amely sikeresnek bizonyult a függőség útvesztőjébe tévedt emberek kezelésében. A Duga a szerbiai protestáns keresztyén közösség keretében működik, a függőségben szenvedő betegekkel 2008 óta foglalkoznak.
Sokáig csak egy elvonóközpont működött Újvidéken, idővel Temerinben is létesítettek egy kihelyezett részleget, majd az idén külön női elvonóközpontot nyitottak. Vera Kuranji, a Duga női elvonóközpontjának a vezetője elmondta, a függőségben szenvedő lányok is ugyanakkora gondban vannak, mint a fiúk, ha nem nagyobban.
– Azt el kell mondani, hogy a nők sokkal nehezebben jelentkeznek az elvonóközpontunkba, mint a férfiak, mert a függőségüket sokszor prostitúcióval pénzelik, vagy „egybekelnek” a drogforgalmazóval, a dílerrel, és így bújnak el a nyilvánosság elől. A nők nagyjából akkor jelentkeznek, amikor már nagy bajban vannak, azaz, amikor úgy érzik, hogy lejjebb már nem süllyedhetnek. 25 és 35 év közötti nők jelentkeznek, ilyenkorra már 10-15 éves függőség áll mögöttük.
Miért más a női elvonóközpont munkája?
– A nőkkel sokkal nehezebb dolgozni az elvonóközpontban, komplexebb teremtések, érzékenyebbek, gyakran kisgyermekes anyákról van szó, akik otthagyták a családjukat, sokan számtalan vetélésen estek át, szétesett a családjuk, stb. Lelkileg sérült emberekről beszélek, mögöttük romokban hever a valamikori életük, ezért meglehetősen nehéz velük dolgozni.
Vera Kuranji, a Duga női elvonóközpontjának a vezetője (Ótos András felvétele)
Hogyan néz ki egy nap az elvonóközpontban?
– Először is meg kell tanulniuk, hogy kötelezettségeik vannak. Amíg nem jöttek hozzánk, addig csak azzal törődtek, hogy minden napra biztosítva legyen a kábítószer, azon járt az eszük, hogyan szerezzenek pénzt a droghoz, kit csapjanak be stb. Itt azonban teljesen megváltozott az életük, minden reggel idejében ébrednek, pontosan kitervezik az egész napjukat és a hetüket. Megtanulják, hogy maguk után feltakarítanak, rendbe teszik a szobájukat, kitakarítják a fürdőszobájukat, és természetesen ezután munkafeladatok várnak rájuk a központban. Napközben 8 óra és 15 óra között mindenkinek különböző munkafeladatai vannak.
Mikor dönti el valaki, hogy segítségre van szüksége?
– Az a legfontosabb, hogy ők magukban eldöntsék végleg, hogy meg akarják változtatni az életüket. Az, aki nem biztos benne, csak meg szeretné próbálni, annak nem sok esélye van a sikerre.
Meddig maradnak a központban?
– Ezt nagyon nehéz előre megmondani, és személytől függ. Egy és fél évnél rövidebb időszakra egyszerűen nem érdemes bejönni. Olyanok is vannak szép számmal, akik már voltak más elvonóközpontokban, és lehet, nekik már nincs szükségük olyan sok időre, hogy felfogják, mit kell változtatniuk az életükben. A mi központunk keresztény alapokon működik, a nőket és a férfiakat különválasztjuk. Itt nincs cigaretta, nincs tabletta, szóval semmi ilyesmi. Olyan elvonóközpontok is működnek, ahol csak napközben foglalkoznak a függőségi betegségben szenvedőkkel, aztán hazatérnek, sok helyen szabad dohányozni is, de mi nem így működünk. Az a célunk, hogy minden lány dolgozzon magán, nincs szükség nagy tervekre. Egy lányt megkérdeztünk, amikor elhatározta, hogy jelentkezik a központba, hogy mit szeretne elérni. Ő azt válaszolta, hogy nem tudja, mit szeretne, de azt nagyon jól tudja, hogy mit nem szeretne. Az első fázisban az a legfontosabb, hogy az aznapi nap rendben elmúljon, ne nyúljanak a kábítószerhez, jól aludjanak és pozitívan gondolkodjanak.
Miből „él” a Duga?
– Az elvonóközpont használt ruhaneműt gyűjt, ha összegyűlik egy bizonyos mennyiség, akkor azt a nejlonpiacon értékesítjük, minden pénz jól jön, hiszen a központ az önkéntesség alapján működik, tehát ingyenes, csak a donátorok támogatásaiból élünk – magyarázta a Duga női elvonóközpontjának a vezetője.
Sofija Delić (Ótos András felvétele)
Sofija Delić kilenc hónappal ezelőtt jelentkezett a női elvonóközpontba.
– Tizenöt évig a kábítószer rabságában éltem, a mindennapjaim része volt a csalás, lopás, hazudás. A kábítószerrel először tinédzserkoromban találkoztam, mondjuk, az sem segített, hogy a családi állapotok sem voltak a megfelelőek, de természetesen, ez nem játszott döntő szerepet. A legnagyobb felelősség mindig azon van, aki elkezd drogozni.Tizenkét évesen próbáltam ki először az alkoholt, azután jött a marihuána, majd a heroin, és ezután már nem volt visszaút. Lassan az iskolát is otthagytam, majd a barátaimmal is megszakítottam a kapcsolatot, a szüleim is lemondtak rólam, a férjemmel sem beszéltem többé, és a kisfiamat sem látogattam... most hároméves. Én valóban sokszor megpróbáltam leszokni a kábítószerről, Belgrádban is többször bevonultam egy ottani elvonóközpontba, próbálkoztam egyedül is leszokni, rengeteg pszichológushoz, pszichiáterhez jártam, de sikertelenül. Aztán a szüleim és a férjem azt mondták, hogy vagy jelentkezek a Duga női elvonóközpontjába, és végleg leszokok a drogról, vagy felejtsem el, hogy van családom. Amikor ideérkeztem, nagyon sokat segítettek azok az emberek, akik itt befogadtak, nagyon sokat jelentenek nekem. Meghallgattak, támogattak, és megértették gondjaimat, és valóban erre volt a legnagyobb szükségem. Nagyon hálás vagyok mindenért, mert itt a központban nemcsak fizikailag épültem fel, hanem a kábítószeres gondokba beavatott szakértőkkel folytatott beszélgetések során szellemileg is meggyógyultam.
Mi a fontosabb, fizikailag rendbe jönni vagy szellemileg felépülni?
– A testi felépülés 7-től 10 napig tart, de szellemileg nem olyan egyszerű helyrejönni. Mit tegyek, amikor elmúlt a függőség legkritikusabb időszaka? Mihez fogjak az életemben? Nem könnyű, de az akarás és a döntés a legfontosabb. Ha valaki eldönti, hogy befejezte a kábítószerrel való életet, akkor sikerülhet. Nagyon nehéz végleg eldönteni. Amikor ideértem, nem hittem, hogy sikerül leszoknom, most azonban már másoknak is segítek itt a központban. Az Isten csodákra képes, az én életemben valóban csodát tett. Én ma már úgy látom magam, mint sikeres anyát, és a szüleimmel is jobb a kapcsolatom – mesélte Sofija.
Szalma Márta (Ótos András felvétele)
Szalma Márta Szabadkáról érkezett az elvonóközpontba.
– Én három hónappal ezelőtt jöttem a központba, összesen 15 évig éltem kábítószeren. Azért fordultam fiatal koromban a drog felé, mert azt szerettem volna, ha befogadnak a társaságba a többiek. Kétszer próbálkoztam a leszokással, de úgy látszik, akkor még nem jött el az ideje, nem döntöttem el, hogy végleg leszokom a drogról.
Hogyan nézett ki egy napod, amikor kábítószeren éltél?
– Átaludtam a fél napot, amikor felébredtem, az volt az első, hogy drogot találjak, vagy pénzt szerezzek a kábítószer megszerzéséhez. Amikor „elintéztem” magam, akkor tévét néztem, társaságban voltam, és valójában semmit nem csináltam egész nap. Itt a központban újra megtanulunk élni, kötelezettségeink vannak, dolgozunk, Egy normális ember számára ezek teljesen hétköznapi dolgok, de a kábítószeresek számára ez nagy dolog. Soha ennyi szeretetet nem kaptam, mint itt, ebben a központban, és ez nagyon sokat jelent számomra, és nagyon köszönöm mindenkinek.
Mit gondolsz, ha kilépsz a központból, lehetséges számodra egy rendezett élet?
– Biztos vagyok benne – mondta Márta.
A Duga Rehabilitációs Központot a 021/466-520 telefonszámon lehet elérni, a befogadóközpont címe: Novaka Radonjića 19., Újvidék.
A munkafeladatok közé tartozik az ebéd elkészítése is (Ótos András felvétele)
