A parfümkészítő

Belgrád régi városrészének egyik köves utcáján alig maradt már olyan üzlet, amely megőrizte volna a város régi szellemét. A modern ruhaüzletek, gyógyszertárak és kozmetikai kereskedőházak mellett megbújva egy cipészüzlet fedezhető fel, nem messze tőle pedig az a kirakat, ahol illatszerek, púderek és rúzs van kiállítva. Belépve a múlt század közepét idéző üzletbe, illatfelhő fogad, emlékek, rég elfelejtett érzések, és egy férfihang: „Jó napot, tessék! Mindjárt jövök. Egy pillanatot tessék várni.” Majd a bordó függöny mögül előbújik Nenad Jovanov a laborjából, ami egyben az irodája is.

– Elnézést. Egyedül dolgozom a boltban és a szünetben a papírokat intézem, a beszerzést, vezetem a könyvelést, magamnak kell mindent csinálni – fogad Nenad Jovanov. A boltot ugyanis délelőtt és délután is nyitva tartja, a két műszak között pedig a hivatalos dolgokat intézi, eleget téve a családi vállalkozás hagyományainak. De hiába van a bolt zárva, folyamatosan érkeznek a vevők, ki parfümöt szeretne, ki púdert vásárolna. Ő ugyanis az egyedüli parfümkészítő, aki régi szakmáját űzve, kisiparosként megmaradt a fővárosban. A szüleitől átvett szellemiséget viszi tovább, megbecsüli állandó ügyfeleit, és nem enged ki a boltból egy vevőt sem anélkül, hogy ne illatosította volna be őt azzal az illattal, amit vásárolt.

– Ezt tanultam a szüleimtől és ezt alkalmazom ma is. Senki nem távozhat úgy, hogy nem fújtam rá az illatból – mondja Jovanov, és telve szeretettel már meséli is a parfüméria és kozmetikai üzlet történetét: – A szüleim fiatalok voltak, amikor 1941-ben létrehozták a boltot. Nem hittek abban, hogy a háború nálunk is kitörhet. Sajnos azonban, miután megnyílt a bolt, két hónapra rá nálunk is kitört a háború, és a második világháború alatt ínséges időket éltünk. Persze, élnünk kellett valamiből, pénz akkor nem volt sok senkinek sem, így cserekereskedelem folyt. Nem emlékszem már arra, hány tojásért cserélte el édesanyám a parfümöt, de ebben az időszakban ételért dolgoztak – mesélte. De mint hozzátette, nem a háborús időszak volt számukra a legnehezebb, hanem ami utána következett, hiszen az akkori Jugoszláviában 1948-ban született egy döntés, miszerint mindent államosítottak. – Édesapám munka nélkül maradt. Nagyon nehéz időszak volt ez – fűzte hozzá Jovanov.

Ám a nehézségeknek is vége szakadt, amikor 1954-ben változott az állam hozzáállása a magánszektorhoz. A szülei újra megnyitották az üzletet, de akkor már másik helyen, mert a korábbi üzlethelyiségüket már valaki más elfoglalta. A Péter király utca 75. szám alatt nyitották meg a Száva parfümériát. A bolt 60 éve ugyanazon a helyen áll: – Egy, két apróságon kívül azóta semmi sem változott az üzletben – hangsúlyozta a főváros egyedüli parfümkészítője. Aki, mint elmesélte, beleszületett ebbe a szakmába. Szüleivel a kisiparos családok életét élték, amiben központi szerepet játszott a vállalkozás, a munka, így őt a család egyedüli gyermekeként hamar bevonták a munkába, először a parfümtégelyek, kis üvegek kupakjait válogatta szét nagyság szerint, majd az üvegcséket, így lassan kapott felelősségteljesebb munkákat és végül átvette a szakmát.

– Mint mindent, ezt a munkát is szeretni kell, hiszen életünk jelentős részét töltjük a munkánkkal. Nem könnyű ma megmaradni. Belgrádban valamikor 20 parfümös működött. Mára már csak én maradtam, a kollégák vagy áttértek a viszonteladásra és kész kozmetikai készítményeket árulnak, vagy teljesen más irányba váltottak. Nem könnyű az ipari árakkal versenyre kelni, hiszen az előállítási költségek egyre magasabbak, közben pedig azok a gyárak, amelyektől az alapanyagokat vásároljuk, egyre kevesebb figyelmet fordítanak ránk, kisvásárlókra, hiszen mi csak kis mennyiségeket veszünk például illóolajokból, amelyekből a meghatározott illatokat kikeverjük – mutatott rá.

Valamikor a virágillatok, a rózsa, a gyöngyvirág, a levendula, vagy a fenyő illatát szerették a vevők, meséli a parfümök fővárosi szakértője. Ma már megváltoztak az igények. Nenad Jovanov elmagyarázta, a parfümkészítők is ugyanazoknál a gyáraknál vásárolnak, mint a nagy parfümvállalatok, a Dior, a Givenchy, a Chanel… ők is illóolajokból állítják elő azokat az illatokat, amelyeket később fantázianevek mellett levédenek. A kisvállalkozók csupán olyan illóolajokat tudnak beszerezni, illetve megfizetni, amelyek kisebb, alig észrevehető illatanyag-módosításokat tartalmaznak. Ebből tudják a parfümkészítők összeállítani a nagy parfümgyárak illataitól kis mértékben eltérő parfümöket. Így található meg például ebben a boltban is a Chanel 5 illata.

– Régen is nagyon sokba került a szükséges illóolajokat beszerezni, így a parfümkészítőkkel közösen osztottuk meg azokat, soha nem tekintettünk egymásra versenytársként, sőt, ha nem volt egy adott illat, amit a vevőnk kért tőlünk, abba a boltba küldtük, ahol tudtuk, hogy talál majd – mutatott rá. Ma még nehezebb a szükséges illóolajok beszerzése, hiszen a gyártók egyre nagyobb kiszerelésben árulják azokat, amit egy kis parfümkészítő nem tud megfizetni, hiszen neki elsősorban nem mennyiségre, hanem sokféle illóolajra van szüksége, hogy vásárolói minél szélesebb körét ki tudja szolgálni. A váráslói igényeknek pedig Jovanov is igyekszik megfelelni, mert: – Amikor egy vásárló belép az üzletbe, még csak egy vásárló. De amikor már másodszor, vagy többedszer jön el hozzánk, akkor már ügyfél, akivel szorosabbá válik a kapcsolat. Törekednünk kell arra, hogy megtartsuk őket. Ezért eleget kell tenni az igényeknek és megőrizni a minőséget. Így vannak több éves, évtizedes ügyfelem is – avatott be a családi üzlet filozófiájába. Majd hozzátette: – Többször kerültem már abba a helyzetbe, hogy bezárom én is boltot. Hiszen valljuk be, a parfüm nem szükséges az ember életében. Enni kell, meg a számlákat kifizetni, nem járhatunk mezítelenül, mezítláb, a parfüm viszont olyan fogyasztási cikk, amire nincs mindenáron szükség. Sokszor megtörténik, hogy mínusszal zárom a hónapot. Ilyenkor segítenek az állandó ügyfelek, akik számítanak rám, akik megszokták, hogy nálam vásárolnak, meg eszembe jut szüleim küzdelme, mit szenvedtek, hogy fenntartsák az üzletet, és folytatom – avatott be a nehézségekbe.

És ma is telve van akarással: az idén a belgrádi Nemzeti Múzeum felkérte, hogy vegyen részt a Múzeumok éjszakáján, és készített két éjszakai parfümöt a nők és két másikat a férfiak számára, hiszen ügyfelei mintegy fele férfi. Amíg erről beszél, már megy is és hozza, hogy megmutassa saját kreációit, a női parfümök egyikét az egyik kezemre, a másikat a másikra fújja. Folytattuk a beszélgetést.

– Soha nem szabad a reklámoknak hinni. Az orrunkra kell hallgatnunk, és figyelni, egy parfüm miként szabadul fel a bőrünkön. A bőr pH-értéke ugyanis jelentősen meghatározza, milyenné válik az illat a bőrünkön. Ugyanaz az illat nem biztos, hogy olyan kellemes lesz anyán és lányán, vagy két testvéren, a bőr kipárolgása, testünk természetes illata és a környezetünk szaga meghatározza, hogy melyik illat áll jól nekünk, vagy fejti ki legszebb természetét – magyarázta az illatok szakembere, aki bevallása szerint édesapjától örökölte „orrát”. Mint mondta, kiváló szaglása sokban segíti a munkáját. És valóban, saját illatkeveréke, amit a jobb kezemre permetezett, kifejezetten belopta magát a szívembe. Lágy virágillata a nyári romantikus estéket idézte fel bennem, mosolyt csalt az arcomra és igen, úgy találtam: kifejezetten az „én illatom”. A mester Belgrádi éjszakának nevezte el.

Fogta az illatpumpáját és gondosan bepermetezett vele, mint ahogy azt minden ügyfelével teszi, ezzel az illattal bocsátott utamra. Hozzátette: – Négy óráig be kell fejeznem a beszerzést. Akkor újra kinyitom a boltot – mondta mosolyogva, majd elköszöntünk.

Már értem, az illatfelhőnek varázsereje van. Az ilyen gesztus visszacsalogatja a vásárlókat a boltba és állandó ügyféllé teszi őket.