„Mire eljön szenteste, már csak arra lesz erőm, hogy bezuhanjak a karácsonyfa alá „ – hallottam az utóbbi napokban két ismerősömtől is szinte ugyanezt a mondatot. Azt hiszem nincsenek egyedül. A karácsonyi ünnepek előtti rohanás csak a legellenállóbbakat nem dönti le lábukról és kizárólag az érzelmileg, lelkileg legacélosabbak képesek ép ésszel túlélni ezt az időszakot, illetve békés lelkiállapotban megülni szeretteikkel egyik legfontosabb vallási ünnepünket.
A fogyasztói társadalom diktálta viselkedési forma nyomán mind kevesebben értik, vagy érzik át a karácsonyi ünnepkör lényegét. Az időszakban, amikor magunkba kellene fordulni és lassítani, mind jobban felpörgünk és mind több feladatot vállalunk. Korunk elvárásai mentén a legtöbben díszbe öltöztetik otthonukat, megpróbálják kideríteni, hogy szeretteik szíve mely ajándéktól dobbanna meg a leghevesebben – majd a világhírű pénzügyi szakembereket is megszégyenítő számítások útján kiügyeskedik, hogy a vágyott ajándékot meg is tudják vásárolni –, a hagyományok szerint pedig aprósüteményt gyártanak a gyerkőcökkel, beszerzik az ünnepi vacsora és ebéd hozzávalóit, majd elkészítik az étkeket. Közben a szerencséseknek, akiknek munkahelyük is van, de nem olyan szerencsések, hogy munkaadójuk hozzájárulna az ünnep előtti lassításhoz, ugyanúgy kell teljesíteniük, mint az év bármelyik másik időszakában. Így mindennek okán mintha a lelkeknek nem sikerülne ünneplőbe öltözniük, sokan egyszerűen csak szeretnék „túlélni” a decembert.
SZELEKTÁLNI ÉS EGYENSÚLYT TEREMTENI
Hasonlóan van mindezzel Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember is. A szabadkai Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány szakmunkatársának, egy kisfiú édesanyjának szintén erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy a rohanásban és az előkészületekben ne vesszen el a lényeg, amiről a karácsonyi ünnepeknek szólniuk kellene.
– Valóban soha nem látott intenzitással robban be az év végi ünnepkör az életünkbe. Még ki sem alszanak a halottak napi gyertyák lángjai, már elkezdenek villogni a karácsonyi díszek, mintegy mókuskerékbe tolva bennünket. Az adventi időszakban aztán elindul az igazi lótás-futás. Ajándékok, sütés-főzés, gyerek télapóvárásra, kézműveskedésre való cipelése, egyeztetések. Ezt csak részben sikerülhet megúszni és csakis nagyfokú tudatossággal. Azért részben, mert akármennyire is szeretnénk elkerülni, csak beállunk mi is a sorba. Tudatosan készülhetünk erre az időszakra. Előre egyeztetve a családdal, hogy mi az, ami mindenképp fontos karácsonykor, mi az, aminek mindenképp meg kell történnie és mik azok a dolgok, amiket el lehet és el kell engedni ahhoz, hogy a karácsonyi együttlét ne egy túlhajszolt, feszült emberek gyülekezete legyen. Érdemes átgondolni, hogy hol, kivel és mikor karácsonyozunk. Ha például nagy a család, akkor azzal tehermentesíthető egy-egy háziasszony, hogy mindenki hoz magával valamit. Karácsonykor különösen érvényes a kevesebb néha több elve. A kevesebb, de jó szívvel kiválasztott ajándék, az egy, esetleg két családi rendezvény sokkal inkább célba talál, mint a nyűgös gyerekkel végigkínlódott események sorozata. Ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk az év végi ünnepkörben, elsőként saját magunkban kell megteremteni azt. Erre jó az adventi időszak. Jó lenne, ha ez az időszak nem csak az adventi koszorúról, a gyertyák meggyújtásáról szólna, hanem valóban egyfajta rendrakás, végiggondolás is kísérné, és akkor a karácsonyhoz való megérkezés sem egy maratoni futáshoz hasonlítana. Ezt a régiek még tudták. Lassan, komótosan készültek az ünnepre. Nemcsak fizikailag, hanem a lelkük is készült. Segítették őket azok a rituálék, hagyományok, amik megelőzik a karácsonyi időszakot. Minden tevékenységnek ideje volt, így mindennel időben el tudtak készülni. Ahhoz, hogy ez napjainkban is sikerüljön, nagyfokú tudatosságra van szükség, és rengeteg dolgot át kell értékelnünk magunkban. A karácsonyi csoda megéléséért tenni kell – fogalmazott a szakember.
A KIÜRESEDETT RITUÁLÉ ÉRTELMETLEN
A világ felgyorsulásával nyilván az ünnepek megélése, megülésének módja is megváltozott. Ehhez kapcsolódóan Ricz Dencs Tünde megjegyezte, gyakran észreveszi, hogy kipipázandó, megoldandó feladat lett a karácsony. Szerinte erre az üzleti világ is ráérzett, hisz szinte mindent meg lehet kapni instant formában. Már semmibe sem kell „beletenni” magunkat. Egyen ajándékok, egyen csomagolópapír, gyorsan „letudott” szenteste. Kapkodva elkészített vacsora, tapintható feszültség a szeretet ünnepén. Pedig talán az lenne a legfontosabb, hogy sikerüljön levetkőzni a felszínes dolgokat és őszintén egymás felé fordulni. A régi szokásokból azt tovább vinni, amiben jól érezzük magunkat. Egy kiüresedett, megfakult rituálé megfagyasztja a karácsony légkörét. Fontosak a szokások, de csak azokat csináljuk, amit jó szívvel mi is tovább tudunk adni.
A szakember szerint a téli ünnepkörök tökéletes alapot adnak arra, hogy a szülők a csodavárásról beszéljenek gyerekeikkel. Arról a folyamatról, amit felnőttként talán elfelejtettek, ami talán kissé megkopott, de lélektanilag nézve egy nagyon fontos küzdési stratégia és hit, hogy a világban minden visszásság ellenére rend van.
– A téli ünnepkörök csúcspontja a karácsony, a szeretet ünnepe, ahol maga a csoda születik meg. Lélektanilag azonban talán sokkal izgalmasabb az oda vezető út, a várakozás. Ezt az időszakot segítik azok a teendők, amikkel közelebb hozzuk az ünnepet, perspektívába helyezzük. Egyéb hatásai is vannak a közös készülődésnek: koncentrációra és szépérzékre nevel, táplálja a csodákban való elmélyülést, a szeretet megélésének a képességét – véli Ricz Dencs Tünde.
