Bizonyára kevesen hallottak Brazíliáról. Nem, nem Dél-Amerika legnagyobb országáról, hanem a Topolya községben található, Gunaras helyi közösséghez tartozó Brazília falucskáról. A 2011-es népszámlálás adatai szerint mindössze 154 lakosa van a településnek, és csak egy bolt üzemel. Kevés a lakos és még kevesebb a fiatal. Kicsit szokatlan is, hogy a falu legfiatalabb házaspárja, Kovács Norbert (26) és Hortenzia (21) három gyermeket vállaltak be, és nem tartják kizártnak, hogy egyszer lesz egy negyedik is.
Norbert és Hortenzia családi házuk előtt (Lakatos János felvétele)
A Kovácsék egy szerény családi házban élnek, amihez egy kisebb porta tartozik. Norbert egy közeli mezőgazdasági nagyvállalatnál dolgozik, emellett alkalmi munkákat is vállal. Hortenzia a háztartásról gondoskodik és három leányukról. A család jelen pillanatban nehéz helyzetben van, ugyanis Norbert egy baleset során eltörte a lábát. Topolyára tartott motorkerékpárján, hogy meglássa újszülött leányát, amikor a baleset történt. Egy hónapig betegszabadságon volt, majd a cég, ahol dolgozott, nem hosszabbította meg szerződését. Állítólag visszaveszik, ha ismét munkaképes lesz, de a családnak addig is meg kell élnie valahogy. Ezzel vélhetőleg nem lesz gond, mert Kovácsék egyébként is szerény körülmények között élnek. Ettől függetlenül elégedettek életükkel, ami manapság ritkaságszámba megy. Magatartásukhoz talán az is hozzájárult, hogy egyiküket sem kényeztette el a sors, főleg Hortenziát nem. A fiatalasszony, saját bevallása szerint, csak férje és gyermekei mellett találta meg a boldogságot. 16 éves koráig egy törökfalusi szálláson élt, ahol nagyon sokat kellett dolgoznia. Tanulásra nem sok ideje jutott, de ennek ellenére szép eredménnyel fejezte be az általános iskolát. A nehéz családi körülmények elől nagyon fiatalon az ivásba menekült, s az alkohol csapdájából csak a Norberttel való megismerkedés ragadta ki. A szülői ház elhagyása után egy ideig még tartotta a kapcsolatot szüleivel, de most már csak a testvéreivel.
– Az enyém szomorú történet, csak 2010 óta vidámabb az életem. A szüleimre nem haragszom, csak nézeteltérés van közöttünk – fogalmazott Hortenzia.
Norbert gyerekkora óta Brazílián él, az általános iskolát Gunarason végezte. Az iskola után rögtön munkába állt egy magángazdaságban, ahol jószágtenyésztéssel foglalkozott. Innen egy csirkefarmra került, ám amikor a fizetések kezdtek elmaradozni, akkor felmondott. Rövid ideig kőműveskedett, s közben szezonális mezőgazdasági munkákat is vállalt. Végül édesapjának köszönhetően bekerült egy nagyobb mezőgazdasági vállalathoz, ahol egészen a balesetéig dolgozott. Norbert reméli, hogy miután felépül, a cég visszaveszi, mert korábbi főnöke ezt ígérte.
Norbert és Hortenzia 2010-ben ismerkedtek meg az oromhegyesi diszkóban. Norbi másfél hónap után megkérte a lány kezét, majd rá egy hónapra össze is költöztek. Legidősebb lányuk 2011-ben született, két évre rá megszületett a második lányuk, a legkisebb pedig tavaly októberben jött világra.
– Most vagyok a legboldogabb, hogy van három szép gyermekem. Ha ad még a Jézuska, akkor nem bánom, csak ne most rögtön. Nagyon szeretem a gyermekeket, és az ő számukra megpróbáljuk a lehető legtöbbet biztosítani, hogy ne kelljen azt átélniük, amit nekem kellett – mondta Hortenzia.
Kovácsék családi okokból kifolyólag azt kérték, hogy gyerekeikről ne közöljünk képet (Lakatos János felvétele)
A fiatalok kezdetben Norbert szüleinél laktak, majd egy rövid ideig szálláson. Második lányuk születése előtt beköltöztek a faluba, albérletbe. A harmadik kislányuk születése előtt sikerült saját házat vásárolniuk, ami nagy dolognak számít, hiszen a fiatal családfenntartó fizetése igen kevés. Ha bírt, bevállalt alkalmi mezőgazdasági munkákat és saját jószágot is tartottak, de az állományt eladták, amikor a házat vásárolták.
– Itt, faluhelyen nagyon nehéz munkát találni. Vagyis lehet, de kemény fizikai munkákról van szó, és olcsón akarják kifizetni az embert. Ha felépülök, akkor ugyanúgy akarom folytatni, mint előtte. Visszamegyek a cégbe, amikor bírok, bedolgozok egy gazdának, és saját jószágot is akarunk. Most is van egy-két malacka, de szeretnék fejlődni. Kell a pénz, mert fürdőszobát akarunk kialakítani, mire a kislány iskolába indul. Jelenleg még nincs, de szükség lenne rá. A szüleim és a nagyik nagyon sokat segítenek, főleg most, hogy eltörtem a lábam – mondta el Norbert.
Saját bevallásuk szerint Kovácséknak nagyon megfelel a falusi élet. Brazíliáról is sokan elköltöztek, de őket nem igazán vonzza a városi létforma. Norbert úgy látja, hogy falun mindenki ismer mindenkit, az emberek köszönnek egymásnak és segítik a másikat bizonyos szinten. Városon az emberek csak elmennek egymás mellett, mint a birkák, véli. A fiatal pár őszintén bevallotta, hogy megfordult a fejükben, hogy Magyarországra költözzenek, de végül úgy döntöttek, hogy mégis itthon maradnak. Ide köti őket minden, még ha nem is dúskálnak az anyagiakban.
Ahogy újságíróként látom, Norbert és Hortenzia története a sok viszontagság, pénztelenség és nehézség ellenére is egy vidám történet. Nem könnyű az életük, valószínűleg sokan fejvesztve menekülnének, ha az ő helyzetükbe kerülnének. Ők viszont nem ezt teszik. Tudják honnan jöttek, hová tartanak, és nem félnek az előttük állótól, még ha az bizonytalan is. Szerényen élnek, de boldogan.
