Dizájnernek tanul a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen az adai Szalai Bálint, aki nemrég egy szemesztert a londoni Kingston Egyetemen töltött, ott tökéletesítve szakmai tudását. Az utazás során ugyan rendkívül sok pozitív tapasztalatot szerzett, hosszú távon azonban mégsem tudná elképzelni magát a városban, ugyanis valami egészen másra vágyik. Bár tisztában van azzal, hogy az dizájn iránti érdeklődés errefelé még igencsak gyermekcipőben jár, mégis úgy érzi, itthon szeretne érvényesülni, a maga módján kísérelve meg hozzájárulni az emberek mindennapjainak élhetőbbé tételéhez.
Szalai Bálint sokáig sportoló szeretett volna lenni, ám mivel rajzolni is nagyon szeretett, egy hirtelen fordulatnak, illetve rajztanárnője támogatásának köszönhetően úgy döntött, a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanulója lesz.Az intézmény kerámia szakán kezdte meg tanulmányait, ahol sokféle technikával megismerkedett. A középiskolai tanulmányai befejezése után a pályaválasztás alapvető irányvonalai ugyan egyértelműek voltak számára, maga az ágazat azonban már korántsem, mivel több lehetőség is felmerült benne, ám végül a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervezés szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait, és az idén fogja befejezni.
– A MOME-n megszerzett szakmai ismeretek mellett nagyon fontos számomra az a látásmód is, amelyet az elmúlt évek során magamba szívhattam. Bár különféle elméleti tárgyaink is vannak, a fő hangsúly mégis a tervezéshez szükséges alkotói, illetve tervezői gondolkodás elsajátításán van. Ennek köszönhetően valóban azokkal a dogokkal tudunk a legtöbbet foglalkozni, ami miatt ezt az intézményt választottuk. Kezdetben fiktív, iskolai feladatokon dolgoztunk, később egyre többször terveztünk pályázatokra vagy akár megrendelésekre is. Általában kapunk egy jól körülírt témát, problémakört, amelyre meghatározott szempontok alapján kell választ adnunk: ez lehet egy rendszer, egy tárgyegyüttes, vagy akár egy szoftver is. Mindenki a saját elképzelése alapján dolgozik, de fontos, hogy a végeredmény ne öncélú legyen, hiszen alkalmazott művészetről beszélünk. Minden tervezési folyamat kutatómunkával indul, amelynek során igyekszünk minél jobban kiszélesíteni a látószögünket, minél kritikusabban körbejárni az adott témát. Feltérképezzük a már esetlegesen létező megoldásokat, majd – akár ezek alapján is – kérdéseket teszünk fel magunknak és másoknak, ezt követően pedig a kapott válaszok segítségével megfogalmazzuk azokat a főbb szempontokat, amelyek a későbbiek során szerepet játszanak az adott tárgy tervezésében. Nagyon sok tényezőt kell még ezután is figyelembe vennünk ahhoz, hogy egy termék minden ténylegesen és esetlegesen felmerülő fogyasztói elvárásnak megfelelhessen. A formaalkotás során először vázlatokat, rajzokat és különféle modelleket készítünk. Ezeken folyamatosan módosítunk, javítunk, így kerülve egyre közelebb és közelebb a végső megoldáshoz. Nagyon fontos a munka ezen szakasza is, hiszen itt kell kiderülnie minden olyan problémának, amelyet egy késztermék esetében már zavarónak találnánk. A cél az, hogy minél tökéletesebb használati tárgyat hozzunk létre, legyen az dugóhúzó, gyerekjáték vagy éppen sportfelszerelés. Sajnos szerintem sokan félreértik, és úgy gondolják, ebben a szakmában a szép tárgyak létrehozása az elsődleges kikötés. Természetesen nem utolsó szempont az esztétikum, de jóval fontosabb egy mélyebb gondolatmenet, amely figyelembe vesz más, pl. pszichológiai, anatómiai, környezetvédelmi szempontokat is – hangsúlyozta Bálint, hozzátéve, a szakmájának nagyon sokféle ága van, hiszen tervezett környezetben élünk, azaz minden, amit magunk körül látunk, valaki vagy valakik tervezői munkájának az eredménye. Őt magát is az foglalkoztatja a leginkább, hogy miként lehet a világot, amelyben élünk, még okosabban, még ésszerűbben megtervezni, és ezáltal egyszerűbbé, átláthatóbbá és élhetőbbé tenni. Mindezen elképzelések megfogalmazásában rendkívül sokat segítettek neki az Kingston Egyetemen folytatott tanulmányai során szerzett tapasztalatai is. A neves egyetemre az Erasmus program keretében jutott el.
– Már középiskolásként is érdekesnek találtam a hasonló cserediákprogramokat, és tavaly februárban, amikor az egyetemünkön lehetőségem adódott jelentkezni, nem sokáig haboztam. Több ország közül is választhattunk, de mivel mindig is kíváncsi voltam Angliára, magától értetődő volt számomra, hogy Londont fogom választani. Egy osztálytársammal együtt küldtük ki a portfóliónkat a Kingston Egyetem dizájn tanszékére, amelynek tanárai elfogadták jelentkezésünket, így az alapképzés hat félévéből egyet ott tölthettünk. Ez egy remek lehetőség, hiszen sokat tanulhatunk abból, ha belecsöppenünk egy idegen világba, ahol a kultúra és az értékrendek nagyban eltérnek az általunk megszokottól – mesélte Bálint, hozzátéve, nagyon különlegesek voltak számára az ott szerzett élmények, hiszen már megérkezésükkor is az volt az első benyomása, hogy a város pontosan olyan, mint amilyen a filmeken. Lenyűgözte az ottani emberek nyitottsága és befogadókészsége. Ugyan nem London belvárosában laktak, ennek ellenére viszonylag sok időt töltöttek ott, ráadásul mivel mindketten magukkal vitték a kerékpárjukat is, és a leggyakrabban azzal közlekedtek, arra is lehetőségük nyílt, hogy a város eldugottabb részeit is felkutassák, megismerve London másik arcát is, de persze igyekeztek körbejárni azokat a helyeket is, amelyeket szinte kötelezően látnia kell annak, aki a brit fővárosba utazik.
– Az egyetem rendkívül pozitív benyomást keltett bennem, hiszen nagyon jól kiépített rendszer alapján működő intézmény, és nem utolsósorban Nagy-Britannia egyik legjobban felszerelt egyetemi műhelyének ad otthont. Igyekeztünk ezt kihasználni, és minél több gyakorlati tapasztalatot, illetve szakmai tudást szerezni az ott töltött idő alatt. A műhelyben egyébként mindenféle anyaggal és eszközzel dolgozhattunk, gondolok itt a fára, a fémre, a kerámiára és a különböző műanyagokra, de használhattunk 3D-nyomtatót, lézervágót és egyéb eszközöket is. Ezek segítségével könnyedén és szinte azonnal elkészíthettük, majd tesztelhettük azokat az elképzeléseinket, amelyeket korábban papíron vagy a számítógépen kitaláltunk – magyarázta Bálint. Elmondta, az eddigi munkái közül arra a fürdőszobai csaptervére a legbüszkébb, amelyet már több helyen is díjaztak.
– Ez a tervem egy teljesen hétköznapi tárgyunk egyedi és praktikus újragondolása. A külsejét illetően igyekeztem a japán kultúra letisztult formavilágából meríteni, ezért egyszerű hengeres formákból építkeztem. A tárgy – mondhatni – egy függőleges és egy vízszintes csőből áll. A fekvő elem ledöntésével megindul a víz a csapból, és addig folyik, míg vissza nem billentjük az eredeti helyére. Ezzel a megoldással higiénikusabb lett a hagyományos csapoknál, hiszen a megérintett felületet hamar leöblíti a folyó víz, és így a művelet végrehajtása piszkos kézzel sem okoz problémát. De ezenkívül más funkciókkal is szerettem volna egyedivé tenni a csapot – mesélte Bálint. Kérdésünkre, hogyan látja magát tíz vagy húsz év múlva, elmondta, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy néhány év múlva térségünkben is megjelenik majd az igény az olyan típusú használati tárgyak iránt, mint amilyeneket maga is készít, addig viszont minden bizonnyal nehezen tudna itt elhelyezkedni.
– Úgy érzem, a londoniak szemléletből is sikerült valamit hazahoznunk. Azért érdekes ez, mert az ottani emberek többségének van igénye a gondosan, egyedien megtervezett termékekre, nálunk ez azonban ritkán tapasztalható. Persze tudom, hogy ez elsősorban pénz kérdése, és nálunk súlyosabb problémák is felmerülnek annál, hogy egy tárgyunk – a sok közül – igazán minőségi és értékes-e, vagy sem. Ez alapján úgy tűnik, a dizájnkultúra továbbra is megmarad majd a jóléti államok társadalmainak. Viszont bízom abban, hogy hamarosan térségünkben is kialakul az igényesség valamilyen formája, és öröm lenne, ha ehhez én is hozzájárulhatnék – fogalmazott Bálint, aki elmondta, hazatérése óta nagyon sokan feltették neki a kérdést, tudna-e Londonban élni, amire még mindig nagyon nehezen tud egyértelmű választ adni. Azt ugyanis el tudja képzelni, hogy néhány évet ott töltsön, tovább tökéletesítve a szakmai tudását, azt azonban nem, hogy végérvényesen ott telepedjen le, hiszen még akkor is, ha a körülmények nem mindig a legkedvezőbbek, ő itthon érzi magát igazán otthon.
