Az évek óta tartó nehéz gazadási helyzet rányomja bélyegét a mindennapjainkra, de a pénztelenség és a bizonytalan körülmények nem csak az egyének vagy a családok, hanem a vajdasági magyarság sorsát is nagyban meghatározzák. Fogyóban van a magyarság, és sokak szerint a megoldást az jelentené, ha a fiatal házaspárok nagycsaláddá nőnék ki magukat, s legalább három-négy gyermeket vállalnának.
Az elképzelés ellen a fiatalok nagy részének talán nem is lenne kifogása, azonban elsősorban a szűkös anyagi lehetőségek és a bizonytalan mindennapok miatt riadnak vissza ettől. Úgy érzik, egy gyermeknek még megadhatják mindazt, amit kell, s amit szeretnének, de ha három, vagy annál is több csemetéről kellene gondoskodniuk, az sok lemondást is hordozna magában. Márpedig minden szülő a legtöbbet és legjobbat szeretné nyújtani gyermekének, nemcsak az első néhány évben, hanem egészen addig, míg az saját lábára nem áll. Nem ítélhető el ez a fajta gondolkodásmód, azonban szerencsére vannak még olyanok, akik a nagy család mellett teszik le a voksukat. Szabó Tímea egyike azoknak, akik jó példával szolgálhatnak azoknak, akik úgy érzik, egy vagy két gyermeknél többet nem mernek vállalni.
Tímea maga is nagy családból származik, s bár nem volt határozott elképzelése, hány gyereke lesz, mindig is úgy vélte, ha harmadszor, negyedszer is teherbe esik, megtartja a babát. Az elsőt öt év után követte a második, majd a harmadik és végül a negyedik gyerek. Időközben elvált a férjétől, s immár egyedülálló anyukaként gondoskodik a négy fiáról, ami a maga módján nehezebbé teszi a mindennapokat, de mint mondja, egy percig sem bánja, hogy négy gyermekkel áldotta meg a sors és egyáltalán nem jelent problémát a népes család.
– Nagyon szeretek a gyerekeimmel lenni. Mindig is úgy gondoltam, egy gyerek nem gyerek, s bár nem volt konkrét tervem, tudtam, hogy legalább kettőt szeretnék. Egy gyereknek kell a testvér, s gondolni kell arra is, hogy egyszer majd a szülők nem lesznek, de a testvérek mindig ott lesznek egymásnak, összetartoznak, s így nem maradnak egyedül a nagyvilágban. Ha az anyagiakat nézi az ember, akkor valóban nem vállal ennyi gyereket, sőt, ha a fizetéseket nézzük, már nagyon egyet se, de a pénzből sosem elég, ezért ez számomra sosem volt szempont. A régi időkben is sok szegény ember élt, mégis nagyok voltak a családok és mindig megvoltak valahogy. Attól pedig, hogy egyedül nevelem a fiaimat nem lett nehezebb, sőt inkább nyugodtabb lett az életem, habár úgy képzeltem, hogy az apjukkal közösen neveljük fel a gyerekeket – mondja az anyuka.
Tímea korábban is tartott jószágokat, és a kertjében megtermelt szinte mindent, amire szüksége volt a családnak, s így van ez a mai napig, úgyhogy nem nélkülöznek. A gyerekek után jár a segély és a gyermekpótlék, illetve a testvérei és a szülei segítenek neki, ő pedig nekik. Sok ruhát is kap, amit nem utasít vissza, s amire nekik nincs szükségük, kis ruhák, pokrócok, párnák, azt továbbadja olyanoknak, akik jobban rászorulnak. Mint mondja, elmenne dolgozni, de nehéz olyan munkát vállalnia, ami mellett a gyerekeit tudja hozni-vinni fellépésekre, próbákra, márpedig ez neki a legfontosabb. Richárd a legidősebb és egyben a legnyugodtabb fiú, ő most tízéves. Versenyekre és néptáncra jár, emellett a színjátszócsoport tagja is. Rafael a legmozgékonyabb gyerek a négy fiú közül, ő most öt és fél éves, ovis, és a játszóház állandó vendége. Rudolf hároméves elmúlt, és az anyukája szerint ő a leghízelgősebb. Amikor az idő engedi, elkíséri Tímeát a városba, és biciklin együtt hordják szét a tejet. Öccsére, a kétéves Rolandra ilyenkor a nagyszülők vigyáznak, akik alig tíz percnyi gyaloglásra laknak tőlük. Tímeának néha sikerül elcsípnie a testvérét, aki behozza őket a városba autóval, és akkor a négy gyerekkel együtt jönnek be Szentkútról, ami nem okoz problémát, hiszen nagyon jól neveltek a fiúk, de Tímea szerint akkor is mindent meg tudna oldani, ha senkire sem számíthatna.
– Úgy rendezem az életemet, hogy mindenre jusson idő, és a gyerekeimmel is együtt tudjak lenni. A legkisebben kívül a fiúkra is tudok már itt-ott számítani a ház körül, például megetetik a tyúkokat, a teraszról behozzák a csutkát, fát, vagy segítenek a kertben. Az anyagiakra nincs gondunk, ha nem is lenne pénzem, étel akkor is mindig kerülne az asztalra és van mibe öltöztetnem a gyerekeimet. A többi meg majd lesz valahogy. Igyekszem mindent megadni nekik, amire szükségük van, de nem nagyzolunk. Igaz, tavaly egy számítógépet vettem nekik, az idén pedig egy új szekrényt kapott a Ricsi, ünnepekre pedig mindig van ajándék, még ha szerény is. Úgy neveltem őket, hogy a legkisebb dolgoknak is örüljenek, s hogy nem a pénz, hanem a szeretet a legfontosabb. Ez az, ami miatt érdemes több gyereket vállalni.
