2011 végén lépett életbe az új rehabilitációs törvény, és azóta több mint két és fél ezren indították meg az eljárást. A CMH irodák jogászai és tizenöt ügyvéd segít ezekben az ügyekben, azonban az új törvény életbe lépése óta a kollektív bűnösség körébe tartozó rehabilitálási kérelmek kapcsán még egy jogerős ítélet sem született.
A CMH irodák tavaly februárban indították meg azt az ingyenes jogsegélyszolgálatot, melynek keretében az iroda jogászai segítenek a vagyon-visszaszármaztatási kérelmek beadásában. A rehabilitációs ügyekben ez a segítség már korlátozott, de egy speciális típusánál, vagyis a csúrogi, mozsori és zsablyai magyarok esetében, akiket kollektív bűnösként kezeltek, a CMH irodákkal szerződésben álló ügyvédek képviselik az ügyfeleket, és ők a teljes rehabilitációs eljárást végigviszik a bíróságon.
Stangl Krisztina, a szabadkai CMH iroda vezetője lapunknak elmondta, a tavalyi évben a vagyon-visszaszármaztatás kapcsán 2763 tárgyuk volt, Temerinből 139, Zentáról 1343, Nagybecskerekről 146, Zomborból 287, Újvidékről 127 és Szabadkáról 721 ügyben kérték a jogászok segítségét, azzal, hogy ezek között volt néhány olyan eset, ahol a felmenőt, akitől nem a kollektív bűnösség miatt, hanem egyéb indokokra hivatkozva kobozták el a vagyonát, rehabilitálni kellett. Mivel ezek egyszerűbb eljárásnak számítanak, mint a csúrogi, zsabljai és mozsori esetek, a jogászok is be tudták nyújtani a kérvényt a bíróságnak.
– Az egyszerűbb rehabilitációs eseteknél nem kell a bíróságon képviselni az ügyfeleket, csupán a kérvényt kell benyújtani, a bíró pedig hivatalból bekéri a szükséges dokumentációt, és végül kiadnak egy végzést. Volt olyan eset, amikor a végzésben elutasították a kérelmet, és akkor a jogászaink fellebbezéseket is írtak, így az ügy a Felső Bírósághoz került, és ott zajlott tovább a rehabilitálás. A szabadkai jogászok több esetben is sikeresen végigvitték az ilyen ügyeket. A kollektív bűnösség körébe tartozó rehabilitáció már más eset. Erre külön tizenöt ügyvéddel kötöttünk szerződést. Eddig kétszázhárom ilyen jellegű rehabilitációs ügyfelünk volt, akiket ezekhez az ügyvédekhez irányítottunk, s az esetekkel teljes mértékben ők foglalkoznak a szükséges dokumentáció összegyűjtésétől kezdve a bíróságon való képviseletig.
Varga László VMSZ-es parlamenti képviselő elmondta, a rehabilitációs törvény két rendelkezésének megfogalmazása kötődik hozzájuk, az egyik a kollektív bűnösség elvét iktatja ki a vagyon-visszaszármaztatás folyamatából, illetve a csúrogi, mozsori és zsablyai magyarokra vonatkozóan az egyszerűbb törvényi rehabilitáció lehetőségét adja meg. Mint hangsúlyozta, a legtöbb dilemma a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatban merült fel, de ennek elsöprő többségét sikerült letisztázni, viszont a vagyon-visszaszármaztatásnál és a rehabilitációnál is felmerültek problémák.
– Az erdők és a termőföldek esetében lehetőség van arra, hogy ne azt a földet kapja vissza valaki, amelyet tőle vagy a felmenőitől elvettek, hanem egy másik, hasonló értékűt. Viszont olyan a törvényi megfogalmazás, hogy ez a gyakorlatban nem igazán működik a kommasszáció miatt. A kérelmezőktől kérik a teljes kommasszációs dokumentációt, ezek viszont nagyon nehezen beszerezhető dokumentumok. Emiatt nagy valószínűséggel módosítani kell majd a vagyon-visszaszármaztatási törvénynek ezt a rendelkezését. Ami a rehabilitációt illeti, a hozzánk beérkezett információk alapján a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az ügyészségek szinte minden esetben élnek hol az ellentmondás, hol a fellebbezés jogával, és ezért nagyon lassan folynak a rehabilitációs ügyek. Nagyjából egy hónappal ezelőtt kérést intéztem az igazságügyi minisztériumhoz, melyben egy nagyon részletes, húsz alkérdésből álló kimutatást kértem a rehabilitációs ügyek kapcsán, vagyis azt, hogy hány ügy indult a régi és hány az új törvény alapján, a Felső Bíróságokra lebontva törvényi vagy bírósági rehabilitációról van-e szó, hány ügyben élt az ügyészség az ellentmondás jogával, hol élt a fellebbezés lehetőségével, hány sikeres és hány elutasított ügy volt stb. Egyelőre még nem kaptuk kézhez ezt a kimutatást, de ebből majd látni lehet, hogy az ügyészség túlzottan aktív működése miatt haladnak-e az ügyek ilyen lassan, és akkor talán meg tudjuk gyorsítani az eljárásokat. A két köztársasági elnök közös főhajtása az áldozatok előtt is ad majd egy olyan jelzést a teljes állami adminisztrációnak és általában a társadalom irányába, mely szerint az áldozatok közül csak nagyon kevesen voltak háborús bűnösök, viszont politikai, etnikai, vallási, ideológiai okok miatt érte őket jogsérelem, és az ő esetükben gyorsan le kell folytatni a rehabilitációt – tette még hozzá Varga László.
Elenyésző számban vannak azok az ügyek, ahol a rehabilitáció csak egyfajta erkölcsi elégtételt jelent, valamint ahol olyan a rokonsági fok és olyan volt a jogsérelem, hogy valamilyen anyagi jellegű juttatások járhatnak érte. Túlnyomórészt az elkobzott vagyon miatt indul meg a felmenő rehabilitálása, ugyanis a vagyon-visszaszármaztatási eljárás megindításának feltétele minden esetben a rehabilitációs eljárás megindítása és sikeres befejezése. Csakhogy az ügyvédek tapasztalata az, hogy a kollektív bűnösség körébe tartozó rehabilitációs eljárások igen lassan zajlanak.
Pavlov Žarko az egyike azoknak az ügyvédeknek, akik a CMH irodán keresztül ezekkel az ügyekkel foglalkoznak. Mint elmondta, a 2006-os rehabilitációs törvény meghozatala óta vannak rehabilitációs esetei, és a gyakorlat azt mutatja, a régi törvény szerint sokkal könnyebb és egyszerűbb volt megvalósítani a rehabilitációra való jogot, mint most, ugyanis a régi törvény kevesebb szakaszból állt, és kevesebb lehetőség volt annak félremagyarázására, különféle értelmezésére, vagyis nem volt ennyi akadékoskodás az ügyészség részéről.
– Eddig egyoldalú volt az eljárás, amelyet egy háromtagú bírói tanács előtt kellett lefolytatni, és egy-két tárgyalás alatt lebonyolítottuk az egész rehabilitációt. Az új törvény lehetőséget ad a Felső Ügyészségnek, hogy beavatkozzon az ügybe, és bármilyen formában indítjuk meg az eljárást, felsőbb utasításra az ügyészség közbelép, és minden rehabilitációt ellenez, s ez olyan, mintha büntetőeljárásról lenne szó. Így engem, mint az ügyfél képviselőjét védőügyvédi helyzetbe hoznak, vagyis nem az ügyészségnek kell bizonyítania, hogy a rehabilitációra váró személy bűnös, hanem nekem, hogy ártatlan.
Az ügyvéd szerint az elvi hozzáállással van gond, ami igen sok problémát okoz, hiszen egy rehabilitációs tárgyat nem tudnak öt tárgyalás alatt sem befejezni. Az államnak kellene rendelkeznie a szükséges dokumentációval, hiszen az ügyfeleknek legtöbbször nincsenek meg a megfelelő papírjaik, ha pedig az ügyvédek fordulnak a levéltárakhoz, legtöbbször nem adják ki nekik a dokumentumokat, így pedig nem tudják mi alapján felállítani az igénylést, beadni az indítványt. A másik probléma maga a törvény értelmezése. Van egy olyan törvényi rendelkezés, miszerint nem lehet rehabilitálni azokat az embereket, akik az egykori megszálló erőkhöz tartoztak, vagy segédkeztek, vagyis quislingek (kviszlingek) voltak. Erről az állami bizottság készített egy listát is. Van azonban egy másik szakasz, mely szerint csak akkor nem lehet ezeket az embereket rehabilitálni, ha az eljárás során bebizonyosodik, hogy valóban háborús bűnöket követtek el.
– Az az érzésem, hogy a bíróság nem olvassa végig a törvény minden szakaszát, ugyanis ha valaki háborús bűnösként szerepel a listán, azonnal úgy tekintik, hogy őt nem lehet rehabilitálni, és nem vesznek tudomást a törvénynek erről a szakaszáról. Az egyik ügyben egy nagyon jómódú parasztembert kell rehabilitálnom, akinek volt tanyája, földje, jószágai és a városban egy háza. A rendőrség megállapította, hogy ez az illető elhagyta a tanyáját, és elmenekült. De ez nem igaz, csak bejött a városi házába, viszont ilyen indokkal elkobozták a vagyonát. Dokumentumokkal tudom bizonyítani, hogy az illető nem menekült el, hiszen a háború után is itt élt, és itt is halt meg. De ahelyett, hogy a bíróság rehabilitálná az illetőt, mert ez alapján az állam törvénytelenül kobozta el a vagyonát, előkerült egy feljelentés, miszerint az embert megvádolták, hogy a háború idején nemzeti alapon egy szerb asszonytól apróságokat lopott el, ezért a megszálló erőket segítette, és szerepel a listán. Hiába mutattam rá, hogy az ember egy tehetős gazda volt, és nem volt szüksége másoktól lopni, és ha lopott is volna, ami bűncselekmény, akkor eljárást indítottak volna ellne a feljelentés alapján, de elutasították a kifogásaimat, és minden egyéb bizonyítékot elvetettek. Fellebbeztem az ügyben, és most várom az újabb döntést. Nehezen és lassan lépünk előre, a csúrogi, mozsori és zsablyai magyarok ügyében pedig végképp nem haladnak a dolgok. Úgy érzem, nincs meg a kellő akarat, és nem is abba az irányba halad a rehabilitáció, mint azt a törvényben leírják. Eddig egyik eljárás sem fejeződött be, ugyanis még azokban az esetekben is, ahol a Felsőfokú Bíróság az új törvény alapján a keresetet benyújtó javára döntött, az ügyészség minden esetben fellebbezett, és másodfokú jogerős döntés még egyik esetben sem született. Olyan ez, mintha az állam arra törekedne, hogy minél kevesebb embert rehabilitáljanak, és a későbbiekben minél kevesebb anyagi térítés kifizetésére vagy vagyonvisszaadására kerüljön sor – mondta az ügyvéd.
