Az idén közösen szervezték meg a Napleány-díj és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete elismeréseinek ünnepélyes átadását. A VMÚE Virág Árpádnak, a Magyar Szó fiatal újságírójának ítélte oda a legjobb pályakezdő újságírónak járó elismerést. Árpáddal a pályakezdésről, az újságírásról és a politikáról beszélgettünk.
Mi szerettél volna lenni, amikor még kisgyerek voltál?
-Ez időről-időre változott, óvodás koromban traktorista szerettem volna lenni, aztán amikor iskolába kezdtem járni, akkor már űrhajós. Arra emlékszem, hogy ahogy nőttem, lassan már nem az esti mesék kezdtek érdekelni, hanem a híradó. Valahol itt gyökerezhet az, hogyan keveredtem az újságírói pályára, vagy legalábbis, olyan pályára, aminek valami kapcsolata van a politikával. A politika mindig is érdekelt, gyerekkoromban és azóta is.
Hogy szeretted meg a politikát?
Fotó: Molnár Edvárd
-Azt, hogy hogy szerettem meg pontosan nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy valami érdekeset láttam benne. Kiskoromban televízión kísértem a híradót, valószínű megtetszett az ahogyan beszámolnak egy-egy eseményről, vagy ahogyan a politikusok szerepelnek, beszédeket tartanak. Érdeklődéssel kísértem azokat a változásokat, amelyek egyes politikai folyamatok körül történtek, pl. mikor lesznek választások, hány százalékos a pártoknak a támogatottsága, melyik politikus a legnépszerűbb stb. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mivel Észak-Bácska területéről származom, követhettem a magyarországi, a horvátországi és persze a hazai média híreit is, gyerekkoromban ezek még a háborús évek voltak. Ebben az egészben, valami morbid módon, volt valami érdekes is, és követni lehetett azt is, hogyan tudósítanak ugyanazokról az eseményekről itthon, Magyarországon, vagy Horvátországban.
Mikor ötlött fel benned az, hogy újságíró szeretnél lenni?
-Konkrétan az, hogy újságíró szeretnék lenni, nem volt a terveim között. Újságírással csak akkor kezdtem el foglalkozni, amikor a Magyar Szóhoz kerültem. Az egyetemen szépirodalmi szövegeket fordítottam, itt találkoztam először azzal, hogy szöveget fordítok, vagy megmunkálok.
Próbálkoztál más médiában is újságírással foglalkozni?
-Nem, a Magyar Szó az egyetlen média ahol dolgoztam ezidáig.
Amikor a Magyar Szóba kerültél, milyen feladatokkal bíztak meg?
-Legelőször az újvidéki rovatnak voltam a munkatársa, de párhuzamosan a gazdaság rovatnak is dolgoztam. Tulajdonképpen, azonnal a mély vízbe dobtak, különféle eseményeket követtem, sajtótájékoztatókra jártam. Néhány hónappal később átkerültem a belpolitikai rovatra, ott már nagyobb interjúkat és hírösszefoglalókat készítettem, véleményt írtam, tehát ott már bővült azoknak a műfajoknak a köre, amivel foglalkoztam.
Mit követel meg az újságírás az embertől?
-Biztos szükség van egy bizonyos rátermettségre, arra, hogy feltalálja magát olyan helyzetekben, amit nem lehet előre kitervezni, de az újságírói munka feladataira azonban nagyjából fel lehet készülni.
Ki legyen újságíró, milyen életet követel az újságírás?
-Az újságírás nem a legkönnyebb szakmák közé tartozik, és nem is legkifizetőbbek közé. Stresszes munka, soha sem lehet pontosan kitervezni a napot előre, bármikor, bármi megtörténhet. Az újságíró mozgatható, bevethető kell, hogy legyen, a munka ezért stresszel jár. A hivatásnak viszont megvannak a szép oldalai is, pl. amikor tudod, hogy jó megírtál valamit, és az ember munkáját elismerik az olvasók, vagy a kollégák. Ezt a szakmát olyanok válasszák, akik gyorsan tudnak gondolkozni, persze megfelelő íráskészséggel rendelkeznek, jó ötleteik vannak, és nem riadnak vissza egy olyan mozgalmas élettől, amelyben háttérbe szorul az egyén magánélete.
Szerinted létezik független újságírás?
-Szerintem mindaddig nem létezik független újságírás, ameddig a médiumok, bármilyen értelemben bárkitől függnek, a politikai nyomásgyakorláson kívül, lehet ennek anyagi vonatkozása is. A teljesen független újságírás szerintem utópisztikus elképzelés, ahol a politikai pártok úgy gondolnák, hogy saját a érdekük, és a közvélemény érdeke is az, hogy egyáltalán ne szóljanak bele a sajtó dolgaiba, és az újságírók pedig teljesen függetlenül végezhetik munkájukat.
A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete neked ítélte oda a legjobb pályakezdőnek járó elismerést. Mit jelent ez számodra?
-Ez annak a visszaigazolását jelenti, hogy jól végeztem munkámat, egyfajta bátorítást is jelent arra vonatkozóan, hogy ugyanezen az úton folytassam. Az embernek mindig jól esnek az elismerések, én még csak valamivel több mint két éve vagyok az újságírói pályán. Egy ilyen elismerés arra sarkallja az embert, hogy továbbra is így folytassa, és egyrészt ne hagyja abba, másrészt pedig tökéletesítse azt, amit eddig megtanult.
