Kurina Viktória most 18 éves. A középiskola utolsó két évét egy év alatt végzi el. Az idén az első félévben harmadikos volt a szabadkai Zeneiskolában, most pedig éppen a negyedik évet gyűri. Azért döntött a két év összevonása mellett, hogy mielőbb elmehessen valamelyik neves külföldi zeneakadémiára.
Ízlésesen berendezett, gyönyörű lakásban fogad bennünket a Kurina család. Első látásra feltűnik, hogy Viktória fényképei a családi fészek díszei. Szüleinek egyetlen gyermeke, s mondhatnánk, minden családban így van ez, az egykék a család szeme fénye. De ebben a családban másként van. Itt minden Viktória körül forog. Mint utóbb kiderült, a sok-sok szeretet mellett a család olyan útravalót adott Viktóriának, amely igazán irigylésre méltó.
A kis Kurina Viktória hétéves volt, amikor beíratták a szabadkai Zeneiskolába. Csellózni szeretett volna, de azt tanácsolták, inkább hegedülni tanuljon. Nem volt kedve hozzá, de amikor egy fiatal tanár kezdte tanítani, megbarátkozott a hangszerrel. Rövidesen pedig már valósággal elbűvölte a hangszer is meg oktatója is.
Milos Nikolić hegedűtanár első tanítványa Viktória volt. Mint mondja, a szabadkai Zeneiskolában évtizedek óta nem volt ilyen tehetséges diák, mint Kurina Viktória. Amit más tanítványai két év alatt sajátítottak el, azt Viktória fél év alatt teljesítette.
– Én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen diákot kaptam. Viktória nem csak tehetséges, de rendkívül dolgos is. Tudjuk jól, hogy a gyerekek nem szeretnek gyakorolni, vele ilyen gondjaim nem voltak, ha megbeszéltük, mit várok el tőle, akkor ő addig gyakorolt, amíg nem teljesítette a megbeszélteket. 11éve állok mellette, de amit eddig elért, az nem az én eredményem, hanem az övé, ő dolgozott meg érte. Én csak az utat mutattam meg neki. S ne feledjük el, nemcsak jó hegedűs, hanem színötös tanuló, sőt különböző tantárgyakból tartományi és országos versenyeket nyert – mondta a hegedűtanár.
Hogy mennyit gyakorolt, arról ő maga mesélt. Azt mondja, klasszikus értelemben vett gyerekkora nem is volt. Amíg mások az utcán szaladgáltak, labdáztak, addig ő a szobában édesapjával gyakorolt. De nem bánja, ő pontosan tudja, hogy ez a sok munka meghozza gyümölcsét.
Édesapja segített a gyakorlásban. Kurina János zongorista a Gyass Band billentyűse. Mint meséli, sokszor nehéz pillanatokat is átéltek. Igaz, hogy Viktória szófogadó gyermek volt, gyakorolt is, de mélypontok mégiscsak voltak, s ha mégis durcáskodott, ha sírt, akkor neki kellett erősnek és céltudatosnak lenni, hogy a kislány haladjon.
Viktória azt mondja, soha sem került olyan helyzetbe, hogy a földhöz vágta volna hangszerét. Valahogy mindig sikerült túljutni a hullámvölgyeken. S amennyit édesapja segített a gyakorlásban, ugyanannyit tett érte édesanyja, hogy haladjon a tanulásban is.
– Ha a szülői támogatás nincsen, akkor eddig nem lehet eljutni. Ezt a szintet csak szülői támogatással lehet elérni. Anyukám éjjel-nappal tanult velem. Sőt még olyan is volt, hogy az ötödik meg a hetedik osztályban a második félévben nem mentem iskolába, mert Csehországban a világversenyre készültem, és anyukám bement az iskolába, beült a padba, és írta nekem, amit kell, én pedig külön bementem lefelelni.
A csehországi világversenyen először nem sikerült bejutnia a legjobbak közé. Ekkor 9 éves volt. Aztán két év múlva már a harmadik helyezéssel tért vissza. Mint mondja, első évben meglátta, mi az, amit elvárnak, és addig gyakorolt, amíg el nem érte a kívánt szintet. Közben itthon a kormány meghirdette a pályázatot, hogy az ország negyven legjobb diákja laptopot kap. Viktória Szerbia 40 legjobb diákjának egyike volt, tanulmányi eredménye, illetve a versenyeken szerzett oklevek száma alapján. S az elmúlt 11 évben, amióta hegedül, az országos hegedűversenyt 8 alkalommal megnyerte. Most pedig külföldre készül.
– Már 9–12 évesen hívtak Moszkvába meg a londoni Royal Konzervatóriumba, de a szüleim nem engedtek, mert fiatal voltam. Most azonban már úgy döntöttem, hogy a középiskola utolsó két évét egy év alatt végzem el, hogy az ősszel már külföldre mehessek – mondja Viktória.
Csak ritkán találkozik az ember ilyen céltudatos fiatallal. Viktória pontosan tudja, hogy mit szeretne elérni:
– Én magam mint egy szimfonikus zenekar koncertmesterét látom. Ez a célom, ezért dolgozom, vagy pedig egy operaelőadásban szintén koncertmester szeretnék lenni, és természetesen bízom a nemzetközi karrierben – mondja magabiztosan a fiatal hegedűs.
Az ősztől a linzi Zeneakadémián szeretne továbbtanulni. Édesanyja, Brigitta határozottan állítja, ha Viktória valamit a fejébe vesz, akkor addig dolgozik, amíg azt el nem éri. Ha háromszor megbotlik, akkor háromszor feláll, és folytatja, ahol a dolga abbamaradt.
Édesapja pedig arról beszélt, hogy amikor a roma családban gyermek születik, már a bölcsőben a kezébe adják a vonót vagy más hangszert. János szerint minden romának a vérében van a zene, de a tehetség az csak a 10 százaléka a sikernek, a maradék 90 százalék a munka. Ő ezt tanította meg kislányával, s már most a fontos európai intézményekben a neves tanárok ismerik a Kurina Viktória nevet.
Én egy céltudatos, rendkívül kedves és jól nevelt, értelmes, okos fiatal lányt ismertem meg benne, aki nemcsak jól hegedül, de csodálatosan énekel is.
