Elkészült az a szoborcsoport, amelyet Csúrogon, az 1944-es vérengzés helyszínén állítanak majd fel. Szarapka Tibor szabadkai szobrászművész alkotása egy felnőtt férfi és egy gyermek egész alakos szobrából, valamint egy feszületből áll. A szobor bronzból készült, összsúlya 500 kilogramm.
Egy ideje úgy tudtuk, hogy április közepén kerül sor Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő közös főhajtására a második világháború ártatlan áldozatainak emléke előtt. Most azonban olyan értesüléseink vannak, hogy az időpont felől ugyan még mindig egyeztetnek, de május utolsó napjaira tervezik a közös főhajtást, ami a megbékélés és a múlttal való szembenézés egyik nagyon fontos lépése lesz.
Erre az eseményre Szerbia finanszírozza egy szoborcsoport elkészítését és felállítását, valamint a csúrogi dögtemető egy részének emlékparkká alakítását, Magyarország pedig a csúrogi egykori raktárban lévő múzeum felújítását támogatja anyagilag, ahol a szerb áldozatoknak állítanak emléket.
A magyar áldozatok emlékére készülő szoborcsoportot ugyanott állítják fel, ahol Teleki Júlia kezdeményezésére, valamint Légvári Sándor hathatós segítségével 1990-től minden évben felállítottak egy keresztet vagy kőtömböt a mai szeméttelep területén nyugvó, ártatlanul kivégzett hozzátartozóik emlékére. A tervek szerint a kereszt, valamint a két emberalak egy platón helyezkedik majd el, mögöttük pedig egy kőből épített fal lesz. „A plató szürke járólapokkal kirakott. A fal félkörben emelt, 4 méter hosszú, 3 méter magas és 0,3 méter széles – nagyon fontos, hogy a fal sziklakőből épüljön meg, mert ez az anyag fejezi ki a művészi üzenetet a kegyeletről, a szilárd kitartásról, a jóba és az emberségességbe vetett hitről. A sziklakődarabok magukban hordozzák az egész emlékét, a történelemnek a mindenkori emberre nehezedő súlyát és a reményt, amellyel a mindenkori ember cselekedete által helyére billen a történelem viharában tragikusan felborult egyensúly – a főhajtó ember nagyságát is szimbolizálja a sziklakő” – olvasható az emlékmű szöveges indoklásában.
A férfialak magassága 1,75 méter, a fiúé pedig 1,20 méter. „A férfi átöleli a gyereket, kezében a kalapja, tekintetét előre szegezi. Nagyon fontos momentum, hogy a férfi nem a feszületre néz, de érzékeli az isteni jelenlétet, ezért van a kezében a kalap, az előre tekintő arc a jövőbe vetett hitet szimbolizálja, a meggyötört arc a szenvedést mutatja, a tekintet szimbolizálja azt, hogy az áldozatiság sohasem hiábavaló, a majdani emlékezés ereje ad erőt a mártírhalálhoz. A fiú az apjába, a férfiba kapaszkodik. A fiú alakja bibliai erejű üzenet, egyszerre jelképezi az ártatlanságot, a megbocsátást, a kiszolgáltatottságot és a felnőttekbe – az utókor, a felnövekvő nemzedékek – vetett hitet” – tolmácsolja az emlékmű szöveges indoklása.
Szarapka Tibor elmondta, hogy a sok fájdalmat és félelmet szerette volna megformázni. „Nem vagyok a szavak embere, mondják el helyettem a szobrok, hogy mit érzek” – mondta szerényen, s amikor a napokban meglátta a kiöntött szobrokat, hozzátette: „ezek éppen olyanok, ahogyan megálmodtam. Pontosan ilyennek képzeltem őket”.
Csúrogon most ott, ahol az ártatlanul kivégzett magyarok csontjai porladnak, szeméttelep van. Az államfői találkozóra a környezetet is rendbe teszik. Az elképzelés szerint kilapozott és fákkal szegélyezett út vezet majd az emlékműig. Az út mentén padok és kandeláberek lesznek. Mivel a szeméttelep a falu szélén van, az utolsó utca környékének fásítása és kivilágítása is tervben van. Egy másik útvonalon a településről is terveztek egy sétányt kialakítani az emlékműig.
Szarapka Tibor azt mondta, kicsit aggódik a szoboregyüttes sorsáért, mert az utóbbi időben mindenfelé megfordulnak a színesfémtolvajok. Igaz, hogy a talapzathoz lesznek erősítve a szobrok, de ma már nagyon sok mindenre képesek a tolvajok. Gondoljunk csak a bori Radnóti-szoborra, amelyet levágtak a talapzatáról. Az is 500 kilogramm bronz volt. Mint megtudtuk, éppen a szobor biztonsága érdekében a tervek szerint térfigyelő kamerák fogják ellenőrizni a területet.
Szarapka Tibor alkotása az első olyan köztéri szobor, illetve szoborcsoport Vajdaságban, amelyet az 1944-ben kivégzettek emlékére állítanak.