Az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karának professzora szerint Vajdaságban 800 000-en isznak arzénnal szennyezett vizet. Dr. Božo Dalmacija arra figyelmeztet, sokan azt gondolják, hogy az arzén nem veszélyes az egészségre, az utóbbi időben azonban egyre több bizonyítékot találtak arra, hogy komoly veszély fenyegeti a szennyezett víz fogyasztóit.
Dr. Božo Dalmacija (Fotó: Dávid Csilla)
Dr. Božo Dalmacija elmondta a Magyar Szónak, hogy az arzén régóta jelen van a régióban.
– Az arzén a természetből jutott be az ivóvízbe, akkor keletkezett, amikor a Pannon- tenger. A geológiai változások azt eredményezték, hogy az arzén olyan helyekre került, és olyan mélységre, ahol az ivóvíztartalékok vannak. A Kárpát-medence területének bizonyos részein ezért az ivóvíz arzénnal szennyezett, ide tartozik Magyarországnak is egy jelentős területe, valamint Vajdaság. Az arzén, területtől függően, 50, 100, 200 méteres mélységben rakódott le, és ha vízzel érintkezik, lassan feloldódik – magyarázta Dr. Dalmacija.
A szennyezett vízzel nem volt mindig gond, mert a Kárpát-medence területén élő lakosság hagyományosan nem a fúrt kutakból szerezte be az ivóvizet, ilyenek régebben nem is léteztek. Az első fúrt kutat a régióban 1848-ban készítették Bánátban, Bácskában viszont csak 1882-ben kezdték alkalmazni, méghozzá Zomborban. Azelőtt csak felszíni vizet használtak az emberek, ásott kutakból, amelyek 8-9 méter mélyek voltak, vagy folyókból. Az ásott kutakkal más gondok voltak, ezeket könnyebben szennyezte be a szemét vagy más, a felszínen keletkezett fertőzés. Az ilyenfajta fertőzéseket szerették volna elkerülni a fúrt, mélyebb kutakkal, de a XIX. század elején és később, a XX. század közepéig sem tudtak az arzén veszélyéről.
Amikor tudomást szereztek az emberek arról, hogy arzént tartalmaz az ivóvíz, az első megengedett érték 200 mikrogramm volt. Akkoriban azonban nem rendelkeztek megfelelő műszaki berendezésekkel a víz szennyezettségének a mérésére. Később a szakértők rájöttek, hogy az arzén mérgező, és különféle egészségügyi problémákat okozhat az emberi szervezetben, rákot, bőrbetegséget, prosztatamegbetegedést. 1987-ben módosították a megengedett értéket 50 mikrogrammra, de hazánkban még abban az időben sem voltak megfelelő intézetek, amelyek a víz szennyezettségével foglalkoztak volna. Már abban az időben több mint 200 000 ember fogyasztotta Vajdaságban az arzénes vizet.
Mint utólag kitudódott, a múlt század nyolcvanas éveiben a szennyezettség messze meghaladta az akkor megengedett 50 mikrogrammot. A kilencvenes évektől elkezdték behatóbban vizsgálni az arzén hatását az emberi szervezetre, és kiderült, hogy még a 10 mikrogramm is veszélyes lehet az egészségre. Ekkor a megengedett értéket 10 mikrogrammra módosították.
– Ezt a határértéket elfogadtuk, de úgy jártunk vele, mint nemrégiben az aflatoxinnal, nem voltunk felkészülve arra, hogy egészséges vizet biztosítsunk az embereknek. Ennek az lett a következménye, hogy manapság Vajdaságban több mint 800 000 ember egészségtelen ivóvizet fogyaszt, azzal, hogy a kisebb falvakról egyelőre nincs felmérésünk, ez 8-9 százalékát teszi ki az összes lakosságnak, ami azt jelenti, hogy az adatok még kedvezőtlenebbek – mondta Dr. Dalmacija.
Vajdaságban a legrosszabb minőségű vizet Nagybecskereken és környékén, Temerinben, Szőregen, Járekon és Szabadka környékén fogyasztják, ahol az arzén koncentrációja az ivóvízben 150–250 mikrogramm között alakul. Szabadka viszont az egyedüli település az országban, ahol működik olyan víztisztító, amely megtisztítja az arzént az ivóvízből, igaz, nem képes az egész környéket tiszta vízzel ellátni. Rossz minőségű az ivóvíz még Nyugat-Bácska egyes részein is, kissé jobb a helyzet Észak- és Közép-Bánátban.
Az arzénnal szennyezett víznek többféle káros hatása van az emberi szervezetre. Mivel a bőrben halmozódik fel, legtöbbször bőrrákot, tüdőrákot, prosztatarákot okoz. Ezenkívül kihatással van a reproduktív szervekre is, az arzénnal mérgezett egyéntől származó 2-3 generáció is megbetegedhet tőle.
– Vajdaságban minél hamarabb el kell készíteni egy epidemiológiai tanulmányt, hogy megérthessük az arzénnal szennyezett víz problémájának a komolyságát. Nem csak az ivóvízzel kerül be a szervezetbe, mert ezt a vizet fogyasztják a háziállatok is, ezzel folyik az öntözés is, tehát egy komoly problémával szembesülünk. Nem szeretnék pánikot kelteni, csupán arra lenne végre szükség, hogy az emberek felfogják, milyen komoly egészségügyi gondokat okoz az itteni lakosságnak az arzén. Megoldást kell találni erre a problémára. Egyes területeken, ahol nincs a közelben folyó, vízgyárakat kell építeni. Ott, ahol folyó van, kisebb területeket összekötő vízvezetékeket kell megépíteni. Magyarországgal karöltve dolgozunk egy projektumon, amely feltérképezi a két ország ivóvizének a szennyezettségét, és megoldásokat ajánlunk a problémára.
Egy mobil felmérőrendszert alakítunk ki, amelyet településről településre mozgathatunk, így minden helységben képesek leszünk meghatározni, milyen módszereket alkalmazhatunk a víz megtisztítására az adott településen. Magyarországon például olyan megoldásokról is gondolkodnak, hogy külföldről, Romániából szervezzék meg a vízellátást a keleti megyékben, mert ott nincs arzén a vízben. Mi sem zárkózunk el egy hasonló lehetőségtől, mert Kikinda környékén megoldható lenne a Romániából átvezetett víz, hiszen Zsombolyától kezdve már nincs arzénnal fertőzött terület. Vajdaságban viszont vannak olyan területek, ahol nem szennyezett a víztartalék, ilyen például a telecskai dombok, a delibláti puszta egyes részei, vagy azok a területek, amelyek folyók mentén helyezkednek el. Itt mikroregionális vízhálózatokat lehetne megépíteni, természetesen jobb lenne makroregionális vízhálózatot kiépíteni, de ezek rengeteg pénzbe kerülnek. Temerinben például az lenne a legjobb megoldás, ha Újvidékről vezetnénk át a vizet, mert a Ratno ostrvo területéről kivitelezhető lenne a hálózat megépítése – magyarázta Dr. Dalmacija.
A vízhálózat kiépítése azonban nem olcsó mulatság, egyelőre nincs pénz a kiépítésükre. A most használatban lévő vízhálózatot a múlt század hetvenes éveiben építették meg, amikor volt rá pénz.
– Mi azt szeretnénk, ha a pénz egy részét az Európai Uniótól kapnánk, az összeg egy hányadát a tartomány vagy a köztársaság finanszírozná, a többit pedig a helyi közösségek, önkormányzatok finanszíroznák oly módon, hogy hitelt vennének fel. Sajnos, mi ahhoz szoktunk, hogy mindent ingyen kapunk, ez azonban többé nem működik. Vajdaságban mindenki azt gondolja, hogy a legjobb megoldás kutat fúratni, mert a föld alatt tiszta a víz. Elhelyezünk egy pumpát, letesszük a vízvezetéket, és megoldottuk a vízellátást. Sajnos ez téves felfogás. Kiderült, hogy a föld alatti víztartalékok sokkal rosszabb minőségűek, mint a felszíni, mondjuk a folyókból nyert víz minősége. A vízvezetékek kiépítése sajnos mindig a helyi közösségek, önkormányzatok feladata volt, ott viszont, mint kiderült, nem tudták a legjobban megoldani a helyzetet, mert nem voltak mindenütt szakemberek, akik ezzel foglalkoztak volna. Az ivóvízzel kapcsolatos gondokat mindig a választások előtt hozták fel, utána viszont feledésbe merültek. Nagybecskereken már 12 éve építik a vízgyárat, de sehogy sem épül meg, így az emberek sem hisznek többé a probléma megoldásában. Itt az ideje, hogy az állam kimondja: emberek eleget játszottatok, nem vagytok képesek megoldani a problémát. Az Európai Unió sem ad majd összeget a vízhálózat kiépítésére csak egy önkormányzatnak, hanem csak akkor, ha több község vagy régió együttműködésén keresztül oldják meg a problémát – magyarázta Dr. Dalmacija.
Hozzátette,Vajdaság vízellátásának a stratégiáját a tartományi képviselőház még 2010-ben elfogadta, de ekkor beköszöntött a gazdasági válság, és az egész terv háttérbe szorult.
– Jelenleg nincs komoly érdeklődés a probléma megoldására az állam részéről, mi azért is kezdtünk bele a magyarországi partnereinkkel együtt egy projektumba, hogy lassan, koordináltan elkészítsük a terveket. Megpróbáljuk minél szélesebb körben megismertetni Vajdaság vízellátásának a tervét, járjuk az iskolákat, a televízióban is szerepeltünk már, mert ez az egyedüli módja annak, hogy mozduljon valami. Abban a pillanatban, amikor az emberek felfogják, hogy az arzénes víz mennyire veszélyes, közel kerülünk a megoldáshoz is – fejtette ki az Újvidéki Egyetem professzora.
Az IPA Határon Átnyúló Együttműködési program keretében az Újvidéki Egyetem Természettudományi Kara és a bajai Eötvös József Főiskola, valamint a Kémia, Biokémia és Környezetvédelmi Intézet (Magyarország) munkatársai egy tanulmányt dolgoztak ki az Ivóvizek minősége Vajdaság Autonóm Tartományban elnevezéssel, itt részletesen elemezték az arzén és az ammónia jelenlétét az ivóvízben. Ezenkívül a projektum megoldást ad majd a mikro- és makroregionális vízellátó rendszerekre, arzén- és természetes szervesanyag-tartalomtól függően, valamint megfelelő technológiákat is biztosít.
