Habár bántja a szemet az épületet körülölelő deszkákból kialakított alagút, mely a gyalogosakat hivatott megóvni a málló vakolattól, kétségtelen, hogy így is igen impozáns hatást kelt a Szabadka egyik legforgalmasabb utcáján álló Vegyészeti-Technológia Iskola épülete. Az árkád immár több mint egy évtizede áll ott, de még mindig nem lehet tudni, mikor kerül sor az épület homlokzatának felújítására, és a deszkatető mikor tűnik el onnan véglegesen.
Fotó: Molnár Edvárd
Az 1897-ben Bobula János által tervezett, és ma már műemlékvédelem alatt álló eklektikus stílusú épület egyike a város azon épületeinek, melyek hosszú évek óta várják, hogy visszanyerjék egykori pompájukat. Már a kilencvenes években megmutatkoztak annak jelei, hogy az épület egyre rosszabb állapotban van, de pénz híján a felújítást azóta sem kezdték meg.
Az épület 115 éves múltja alatt végig különféle oktatási intézményként működött. 1920-ig Női Tanítóképzőként és Kollégiumként működött, majd a jogi egyetemnek adta át a helyét egészen az első világháborúig. 1947-ben nyitották meg újra, és a következő harminc évben itt működött a Műszaki iskola, ahol a vegyészeti, építészei és elektrotechnika szakterület is helyet kapott. 1977-ben újra nevet vált, Egység Középiskolaként működik, majd hat évvel később felveszi azt a nevet, ahogy a legtöbb szabadkai mai napig emlegeti: a Lazar, vagyis a Lazar Nešić Vegyészeti-technológiai Szakközépiskola, hat éve pedig Vegyészeti-technológiai Iskola néven működik.
Đokić Ibolyka, az iskola igazgatónője elmondta, több mint két évtizede húzódik ez az áldatlan állapot, és immár tíz éve intenzíven próbálnak az illetékes szervektől pályázat útján pénzt szerezni a homlokzat felújítására és az ablakok cseréjére.
Fotó: Molnár Edvárd
– Évek óta megvan a projektum az épület felújítására, ami mintegy kilencvenmillió dinárba kerülne. Mivel az épület műemlékvédelem alatt áll, ezzel összhangban készítettük el a terveket, de hiába, hiszen sem az Szerbiai Oktatásügyi Minisztériumtól, sem a Tartományi Oktatásügyi Titkárságtól, sem az önkormányzattól nem kaptunk erre pénzt, az iskola pedig nem rendelkezik akkora kerettel, hogy ezt a munkát önerőből el tudjuk végeztetni. Csak az épület belső terét tudjuk ebből lassanként felújítani, vagyis minden évben sorra kerül egy rész, illetve az oktatáshoz szükséges felszereléseket szerezzük be. Például most már van egy jól felszerelt laboratóriumunk, varrodánk, minden osztályban vannak számítógépek, van egy pékségünk és több új vagy felújított sportpályánk is, ami azért fontos, mert a Politechnikai Iskola diákjai is használják őket – mondta az igazgatónő.
Az épület egyébként jó állapotban van a homlokzatot kivéve, melyet a munkálatok során teljes egészében fel kell újítani, malterozni, újrafesteni és kicserélni az elöregedett, rosszul záró ablakokat. A felújítás összegének mintegy nyolcvan százalékát a minisztériumnak kellene állnia, a többit tartományi és önkormányzati pénzekből kellene elkülöníteni, és az iskola is valamennyivel hozzájárulna a kilencvenmilliós tételhez. Mivel a projektum a teljes munkálatokat egybefoglalja, nincs lehetőség arra, hogy kisebb összegekre pályázzanak, és ebből szakaszosan végezzék el a felújítást, így a potyogó vakolattól védő állványárkád is még jó ideig marad, azzal, hogy két éve már ezt is felújították.
Fotó: Molnár Edvárd
– A tetőszerkezetet a korábbi években már megjavítottuk, erre hétmillió dinárt költöttünk, és ebben a tartomány is segített. Leszigeteltük a pincehelyiségeket is, de ugyanezt még a varrodáknál is meg kellene tenni, valamint néhány helyen fel kellene újítani a kövezetet, és a tantermek padlóját kicserélni. Az udvart is rendezni kellene, de az iskola pénzügyi keretéből csak kisebb belső munkálatokat tudunk elvégezni. Folyamatosan, minden évben pályázunk, egyelőre azonban semmilyen ígéretet nem kaptunk arra vonatkozóan, hogy az iskolánk mikor kerül sorra – közölte az igazgatónő.
