Bejött a konyhába és egyenesen hozzám lépett. ”Szia! Martin vagyok” – mondta, és lekezelt velem. Egy teljesen átlagos tízéves kisfiú állt előttem, aki illedelmesen válaszolgatott a kérdéseimre, amikor arról faggattam, hogy érzi magát, és milyen a medence vize, ahol a testvéreivel egész délután pancsoltak. Súlyos betegsége, az elmúlt tíz év megpróbáltatásai látszólag nem hagytak nyomot rajta, de tekintete komolyságából kiolvasható a sorozatos kezelések és kórházban töltött nehéz idők emléke.
Pósa Martin ugyanis hydrocephalusban szenved, de az évek során egyéb betegségekkel is meg kellett küzdenie, és további megpróbáltatások várnak rá. Először öt és fél hónaposan műtötték meg, de a következő években még három műtétre volt szükség, hogy kicseréljék azt a beépített pumpát, ami a felesleges agyfolyadékot elvezeti a húgyhólyagba. Az utolsó műtétjére öt évvel ezelőtt került sor, akkor azonban megsértették a kisagyát, Martin kómába esett, és mindkét szemére megvakult. Bár a kómából felébredt, a szeme világát csak egy újabb beavatkozással lehetett visszaállítani. A szülők pénzt és fáradságot nem kímélve a szegedi klinikára vitték Martint, ahol lézerrel megműtötték a szemét, és a kisfiú visszanyerte a látását.
Csakhogy a megkönnyebbülés nem tartott sokáig, a következő években ugyanis ciszták kezdtek növekedni az agyában.
– Négy cisztát találtak, ami mostanra teljesen egybenőtt a nagyagytól a kisagyig – meséli Skenderović Szilvia, Martin anyukája. – Emiatt a látása romlani kezdett, az egyik szemére már egyáltalán nem, a másik szemére pedig csupán öt százalékot lát, vagyis éppen csak annyit, hogy eltájékozódjon a lakásban. Maguk a ciszták agyinfarktust idéznek elő, ilyenkor rohamot kap, és nem lehet vele bírni, iszonyatosan ideges, néha agresszív, még engem is fellök. Amikor legutóbb voltunk vizsgálaton, azt mondták, hogy a ciszták mellett Martinnak gyomorsüllyedése is van, és most már nagyon sétálni sem bír, mert hamar megfájdul a gyomra. Erre kapott ugyan gyógyszereket, de a szervezete nem bírja, kihányja az orvosságot, úgyhogy nincs értelme adnom neki. Látom rajta, hogy fájdalmai vannak, de észrevettem, hogy már nem is mer szólni róla, mert attól fél, megint kórházba kell neki menni, és azt nagyon nehezen viseli.
Eleve nagyon érzékeny kisfiú és az is megviseli, hogy nem élheti azt a normális életet, amit a korabeli gyerekek. Nem mondja, de látom rajta, hogy sokszor szomorú, magába fordul, és csak a dinóival foglalkozik, mert azokért bolondul. Az építőkockákat is szereti, amikor még látott, nagyon szeretett rajzolni is, de már csak úgy fejből rajzolja le a papírra a dinókat, virágokat. Szoktunk néha kártyázni is, Ne mérgelődj emberkét játszunk, de egyébként is mindent együtt csinálunk, hiszen egész nap együtt vagyunk – mondja Szilvia.
Martin iskolába jár, egészséges gyerekek között tanul, de csak matematikát és magyar nyelvet, és a tanító néni külön foglalkozik vele. Sajnos azonban nem tud ott lenni minden órán, mert gyakran kerül kórházba, a napokban pedig arról értesítették a családot, hogy Martinnak matematikából pótvizsgára kell mennie. Mint Szilvia mondja, a fia nagyon értelmes gyerek, és alig észrevehető, hogy szellemileg kicsivel visszamaradottabb, mint társai. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy egyszerre csak egy dologra tud odafigyelni és a matek kicsit nehezebben megy neki, mert hamar kifárad a gondolkodásban, ezért nagyon bántja, hogy a fiát most még pótvizsgára is küldik.
Amikor Martin megszületett, semmi sem utalt arra, hogy bármilyen baja lenne. Amikor azonban az édesanyja észrevette, hogy az egyéves korú gyermeknek való sapkát tudja csak ráadni alig egyhónapos fia fejére, azonnal orvos fordult, aki viszont nem vette komolyan az anyuka észrevételeit. Amikor Martin öt és fél hónaposan magas lázzal, hányással, hasmenéssel bekerült a kórházba, az orvosok először azt gondolták, hogy agytumorja van, majd megállapították, hogy vízfejűségben szenved. Azonnal megoperálták, amit további műtétek követettek, a ciszták miatt azonban most már nem merik újabb műtétnek alávetni, hogy kicseréljék a pumpát, de magának a cisztának a kivételét sem meri egyik hazai orvos sem vállalni.
– Az itteni orvosok azt mondták, ez egy nagy műtét, amibe nem mernek belevágni, és javasolták, hogy külföldön próbálkozzunk, ahol lézerrel végeznek ilyen beavatkozásokat. Sikerült találnunk egy magyarországi idegsebészt, aki most csütörtökön fogadott bennünket. Megnézte a leleteket, de egyelőre nem mondott semmi konkrétat, csupán annyit ígért, hogy konzultál más orvosokkal is, és hogy jövő héten megint menjünk el hozzá. Akkor már talán egyenes választ kapunk, vállalja-e, hogy megműti Martint. Ha azonban sor is kerül rá, és a cisztát sikerül eltávolítani, kérdés, hogy a látását visszanyerheti-e még. Másrészt egy ilyen műtét nagyon sokba kerül, hiszen már önmagában a konzultáció sem volt ingyen. Már eddig is jó páran segítettek, hogy a különféle kezeléseket, műtéteket, az utazás költségeit ki tudjuk fizetni, hiszen az elmúlt években néha-néha Újvidékre, Belgrádba vagy Szegedre kellett mennünk, Martint pedig sokszor napokra bent tartják a kórházban, és az még több kiadással jár.
Szilviának napi huszonnégy órát Martinnal kell töltenie, így nem tud munkát vállalni, a kisfiú mostohaapjának pedig egy rosszul sikerült gerincműtét miatt úgyszintén nincs állandó munkája. A szülők az államtól kapott segélyből tartják el a három gyermeküket, és a kezelésekre legtöbbször csak mások segítségével futja. Amennyiben a magyarországi orvosok vállalják a kisfiú műtétjét, a család nem tudja önerőből kifizetni a beavatkozás költségeit, ezért aki szeretne hozzájárulni Martin gyógykezeléséhez, az a Komercijalna Bankában Pósa Martin nevére a RS 35205903101952459688 devizaszámlára vagy Pósa Martin nevére nyitott 205-9011005075267-39 dinárszámlára fizethetik be adományaikat.
