A minden tekintetben egyedülálló és rendkívül ambiciózus vállalkozás egyik célkitűzése az, hogy a 23 éves fiatalember bebizonyítsa: nem kell mindent elhinni, amit a médiumok, s ezek közül is elsősorban a nyugatiak állítanak, s nem szabad általánosítva, azon nyomban rosszakarón nyilatkozni olyan országokról, illetve az ezekben élő emberekről, amelyekben még sohasem jártunk.
A fiatalember két hónap alatt nagyjából 7000–8000 kilométert szándékozik megtenni teljes egészében két keréken és okostelefon nélkül, mindössze egy papírtérképpel a kezében tájékozódva.
A merész vállalkozás ötlete tavaly merült fel a fiatalemberben, amikor is az interneten meglátott egy tájképet egy templommal, mögötte pedig havas hegycsúccsal. Nem sokra rá azt is kiderítette, hogy
a fotó Grúziában készült, s annak is utánanézett, hogy a helyszín mekkora távolságra található Oromhegyestől.
Mivel síksági emberként Tamás is szereti a hegyeket, a kerékpáros agya azonnal kattogni kezdett, hogy ezt élőben is meg kellene nézni, s ezért az idevezető útvonalakat is leellenőrizte és idén márciusban bele is vágott a nagy utazás tervezésébe.
A tervek szövögetése közben az is kiderült, hogy magyar és szerbiai kettős állampolgárként lényegében az egész útvonalat vízum nélkül is meg tudja tenni, s miután ráeszmélt, hogy Irán is ott van Törökország mellett és ide is elegendő a szerb útlevél, így ezt a közel-keleti országot is beiktatta a tervezett útvonalba.
Indulás előtt beszélgettünk a korábban Európa 13 országát is két keréken bejáró Tamással, aki viccesen megjegyezte, hogy ismerősei közül sokan úgy vélik, hogy a kerékpározás iránt érzett szeretete gyermekkorától datálódik és lényegében „ kerékpáron ülve látta meg a napvilágot”, de ezzel szemben néhány évvel ezelőtt kezdett el kerékpárral közlekedni, amikor is harmadikos középiskolásként elege lett a buszozásból, abból, hogy időnként lekéste azt, vagy éppen nem fért fel az iskolabuszra, s a korán kelést és a jéghideg buszon történő vacogást is megelégelte, s ezért vásárolt egy kerékpárt, hogy azzal járjon be naponta Magyarkanizsára.
Vörös Tamás teljes felszerelésben ( Horváth Zsolt felvétele)
– Így szépen lassan szaporodni kezdtek a kilométerek és iskolába járva meg is edződtem – mesélte, s hozzáfűzte, hogy idővel kerékpáros társai is meginvitálták őt is az útjaikra, az első nagyobb túráját pedig a Balaton körül tette meg az egyik barátjával.
– Valahol megláttam, hogy a tó körül kiépített kerékpárutak vannak, s miután elkezdtem böngészni a térképeket, elhatároztam, hogy nyáron elmegyek és körbekerékpározom a magyar tengert – mondta.
Hat nap alatt mintegy 1000 kilométert tettek meg. Szerencsére az időjárási körülmények kedvezőek voltak, egyedül a túra végén volt egy kicsit keserű a szájíze, mivel hazafelé, Magyarkanizsára érve, a hazatérés örömére a Tisza-parton megejtett sörözés közben az összes dokumentumát ellopták tőle.
Ez persze nem szegte a fiatalember kedvét a további túrázásoktól. A következő években még háromszor megkerülte a magyar tengert, s a mai napig, amint kezébe kerül egy szép tájat ábrázoló tájkép, azonnal el kezd motoszkálni az agyában, hogy ezt a tájat személyesen is meg kell tekintenie. Így egyik cimborájával elkerekezett Olaszországba is, de letekert Montenegróba a Kotori-öbölig, s ha már ott volt, akkor átruccant Albániába is. Legkomolyabb útja ez idáig mégis egy lengyelországi túra volt, ahova azért kerékpározott el, mert az előző télen megismerkedett két, a téli időszakban Athénig lekerékpározó lengyel lánnyal, akiknek a magyarországi és vajdasági tartózkodásuk ideje alatt több városban is szállást szerzett, s megígérte az egyiknek, hogy majd meglátogatja őt.
– Ha már eljutottam Lengyelországig, akkor eldöntöttem, hogy megnézem magamnak a Balti-tengert is, így oda is elmentem – jegyezte meg mosolyogva beszélgetőtársunk, s egyben hozzáfűzte, hogy innen hazafelé pedálozva útba ejtette Csehországot és Ausztriát is.
A jelenleg CAD-CAM informatikusi végzettséggel rendelkező Tamás ez idáig 13 európai országba jutott el kerékpárján, de néhány évvel ezelőtt a sors furcsa fintorának köszönve a szülőházától alig tíz kilométerre, Magyarkanizsáról hazafelé tartva szenvedte el legkomolyabb balesetét, amikor is egy teherautó lesodorta az útról, de mivel a fején sisakot viselt, így komolyabb sérülések nélkül megúszta az egészet.
– Egyáltalán nem országfüggő, hogy a közlekedésben résztvevő teherautósok, személygépkocsik miképpen is viszonyulnak a kerékpárosokhoz, s nincs olyan, hogy mondjuk az osztrákok jobban odafigyelnek rád, a magyarok meg nem.
– Boszniában az összes teherautó-sofőr mögöttem kivárt a kanyarokban és csak egyenes útszakaszon előztek. Itt mindenki kedves volt velem, de azért mindenhol akadnak olyanok, akik el szeretnének ütni – jegyezte meg, de elmesélte azt is, hogy a szerbiai Raškánál egy apuka a kisfiával megálltak az úton, leintették őt, s meginvitálták a fiatalembert meleg vacsorára és éjszakai szállást is biztosítottak számára, másnap pedig a reggeli után a térképén bejelölték a közelben lévő látványosságokat is.
Tamás elárulta azt is, annak ellenére, hogy magyar nyelven kívül valamennyit szerbül és angolul is „ökög és makog”, ez idáig mindenhol többé-kevésbé sikerült megértetnie magát.
– Igazából nyelvi problémáim mindenhol vannak, de mindig hordozok magammal egy útikalauzt, amelyben idegen nyelven benne vannak az alapvető mondatok, kifejezések, így amennyiben bemegyek egy boltba, s ha ott van egy csinos kis pénztárosnő, akkor finoman teszek egy megjegyzést a szép szemeire, meg ilyesmi, s ez rögtön lendít annyit a hangulaton, hogy örömmel vártak, amikor fizetnem kellett – mesélte mosolyogva.
Tamás a túrái során szerzett élményeit a kerekparozasanagyvilagban.blogspot.com internetes naplóban jegyzi le, ahol számos fényképpel, térképpel illusztrálja a kalandjait, de a soron következő túrája során az első útszakaszon bárki csatlakozhat a vállalkozó kedvű fiatalemberhez. Elsején elindult a nagy útra. Az első megállója a oromhegyesi artézi kút volt, majd pedig Magyarkanizsára kerekezik el, ahonnan folytatja az útját az országhatár irányába.
Vörös Tamás kerékpártúráiról a facebook.com/theredcyclist csoportban is olvashatunk.
