Gergő műkézzel is teljes életet él

A földkerekség egyáltalán nem frekventált, s talán túlzottan is alábecsült részében, valahol a jobb sorsra érdemes Pannon-síkságon is léteznek egyszerű emberi sorsok, családtörténetek, amelyek a maguk módján mozifilmbe illőek.

Képzeljük el a helyzetet: egy nem túl gazdag, de szorgos fiatal család legfiatalabb tagja, szeme fénye, súlyos balesetet szenvedett. A hírre a bácskai, csernozjomos tespedtség kellős közepén egy kis poros városka forró, nyári hőségbe belekábult lakossága feleszmél, s közülük sokan a bajba jutott család segítségére sietnek. Csapó és valahol happy end. Egyike azon alkalmaknak, amikor a legjobb énjét mutatja meg egy apró, naponta szorgos munkát végző közösség, amelyet nehéz kimozdítani a megszokásaiból, a mókuskerekezésből és talán az irigykedéseiből is, de hirtelen talpra áll és segít a rászorult családon.

No, de mi is történt hat évvel ezelőtt, amiért felbolydult egy kicsi közösség, s félretéve az ilyen helyekre jellemző kispolgári irigységet, politikai ellentéteket – és a maga erejének függvényében segíteni próbált?

Filmes kifejezéssel élve: Csapó, felvétel indul.

Prológus.

Ez ugye az a jelenetsor, hogy az átlagnéző tisztában legyen a főcselekmény előzményével: A helyszín egy disznóvágás. Szorgoskodó statiszták, s a kamera ráfókuszál egy két és féléves lurkóra, aki gyermeki kíváncsiságból belenyúl az elektromos húsdarálóba, ami azon nyomban letépte csukló felett a bal kézfejét. A kamera elsötétül, s jön a következő jelenet: Az apa, szorgos vajdasági magyar fiatalember és csinos felesége gondterhelt arccal azon tanakodik, hogy hogyan is tovább. Internetböngészés, orvosi tanácsok meghallgatása, és végül a megoldás adott, csak sok pénzbe kerül. A szülők találtak egy németországi végtag-protéziseket készítő vállalatot, Bécsben pedig a szakértők megállapították, hogy a két és fél éves Fodor Gergőnek akár azonnal protézissel lehetne pótolni az elvesztett kézfejét.

Ezt követően a zentaiak példa nélküli összefogásról tettek tanúbizonyságot a kisfiú és családja megsegítésének érdekében. Számos jótékonysági rendezvényt szerveztek, valamint gyűjtöttek a templomban, az akkori zentai önkormányzat is segített, a városnapokon pedig a zentai gazdakör is gyűjtést szervezett. Ezenkívül napilapunk és a Hét Nap néhány munkatársa is, több zentai civil szervezettel és előadóművésszel karöltve, összegründolt egy  jótékonysági délutánt. A családnak az ausztráliai magyarok is segítettek. A kisfiú karácsonykor megkapta az első kézprotézisét, ami sajnos nem volt

a legmegfelelőbb. A következő év tavaszán azonban sikerült kieszközölni egy megfelelő prototípust.

Kamera elsötétül, vágás, és felirat: Öt évvel később.

A helyszín a Fodor család zentai családi háza. Az apa, Fodor Ákos, mellette az anya, Izabella, és két újságíró a kávéját kortyolgatja, s még kikapcsolt diktafonok mellett cseverésznek.

Jelenlévők: Fodor Ákos édesapa, Fodor Izabella édesanya, a másik szobában Emese, a kislányuk, az ebédlőasztal melletti kanapén pedig bukfencezve és különböző akrobatamutatványokat produkálva, no meg chipset követelve a most már 7 és fél éves Gergő, akinek  a produkciója láttán nem egyszer  egekbe meredő hajú munkatársunk is alig tudta visszatartani a csodálatát, de egyben az ijedtségét is. Laikus szemmel nézve szinte észre sem vehető, hogy mindezt egy művégtaggal, illetve anélkül csinálja.

Újabb csapó, diktafon be, fényképezőgép készenlétben, akció indul.

A zentai fiatal család az elmúlt években Svédországban, Malmőben élte a hétköznapjait, s a nyári szabadságuk idejére jöttek csak haza.

 – Velünk azóta 180 fokot fordult a világ. Amikor Gergő megkapta a műkezet, apuka már külföldön dolgozott, és a következő évben mi is követtük őt, s ősszel lesz öt éve, hogy Svédországban élünk – kezdett el mesélni az édesanya, s hozzáfűzte, hogy lényegében szinte a nulláról kezdték el élni újra az életüket. Mindössze három bőröndöt vittek magukkal, de miképpen Izabella megjegyezte: ügyesek és okosak voltak és

sikerült újra talpra állniuk. Gergő egyébként még idehaza, Magyarországon keresztül kapta meg az első bioelektromos kezet. Amikor a skandináv országba érkeztek, az őket fogadó gyermekorvostól azon nyomban beutalót kaptak a Malmői Egyetemi Kórház kézsebészeti osztályának a rehabilitációs részlegére.

–  Öt-hat személyből álló szakértői csapat várt bennünket. Volt közöttük orvos, terapeuta, nővér és ingyenes tolmácsot is kaptunk, ami akkor óriási segítségnek bizonyult. Gergő bekerült egy korosztályának megfelelő csoportba, ahol havonta egy délelőtt folyamán külön foglalkoznak a gyermekekkel, s ebbe a csoportba járunk lassan öt éve – ecsetelte az anya, s elmondta, hogy ott szinte mindenre megtanították: az evőeszközök használatára, a könnyebb dolgok cipelésére a protézissel, ruhát felvenni, nadrágon a gombot begombolni, a cipzárt felhúzni, cipőfűzőt bekötni stb.

Ezzel párhuzamosan a zentai család is gyorsan belerázódott a külföldi környezetbe, s a gyermekeknek sem voltak gondjaik a beilleszkedéssel. Lányuk, Emese akkoriban az iskola-előkészítőt kezdte, így ő azonnal bele került a mély vízbe, a következő év augusztusában pedig már az általános iskola első osztályába kezdett járni, Gergő pedig óvodába.

Az édesanya elmondta azt is, hogy az addig számukra idegen nyelvet is elsajátították, s jelenleg mindkét gyermek a saját osztályában a legjobb matematikus, hibátlan ellenőrzőket írnak.

– Valójában ők értelemszerűen tanulták meg a nyelvet, nem pedig úgy, ahogyan mi, szótár segítségével – jegyezte meg Izabella.

Ugyanakkor a Svédországba letelepedők számára létezik állam által támogatott nyelvoktatás, ahol a nyelvtudás függvényében különböző szintű képzéseket szerveznek.

Így a Fodor szülők a második fokozat, úgynevezett gimnáziumi szint első szintjét fejezték be, s mindenképpen folytatni szeretnék a tanulást.

Ákos, az apa elmesélte azt is, hogy idegenben a kezdetekben nehéz munkát és lakást is találni, de ahogyan a műkéz beszerzése során is, a kiköltözésüket követően is segítettek nekik.

– Miután kimentem, Atlagić David, (sokáig Svédországban élő, de emellett Zentán is vállalkozást vezető fiatal üzletember – a szerző megjegyzése) segített munkát szerezni, s 2013 végén én már biztos munkahelyre értem ki. Egy bérelt szobám volt, s így azért volt honnan elkezdeni – jegyezte meg a fiatalember, aki Svédországban is bontással, csiszolással, betonfúrással foglalkozik, Bella pedig takarítással kezdte, most pedig könyvelő egy vezető cégnél.

A zentai család az országban uralkodó időjárási körülményeket is gyorsan megszokta.

– Télen nincs annyira hideg, nyáron pedig nincs annyira meleg, mint nálunk.

Szeptembertől áprilisig egyfolytában pöszörög az eső. Odalenn vagyunk Malmőnél, s mivel tengerparti város, állandóan fúj a szél. Talán az volt egyedül szokatlan számunkra, hogy egyetlen szélcsendes nap sincs – magyarázta Bella, és elmondta azt is, hogy ennek köszönhetően Malmőnek – annak ellenére, hogy nagyváros – tiszta a levegője.

Az utcákon szennyezésmérő berendezések vannak felállítva, és állandóan jó eredményeket mutatnak – mesélte, férje pedig elmondta, hogy az autók regisztrációja során is hangsúlyt fektetnek ezek környezetszennyezési mutatóira, s amennyiben ez minél magasabb, annál nagyobb adót vetnek ki rá. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az ország területén továbbra is díjmentesen lehet feltölteni az elektromos autókat, s rengeteg ilyen töltőállomás van.

NYOLCFÉLE SZEMÉT

– A svédek között egyaránt vannak közvetlenek és visszahúzódóak is. Hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre: a folyókban egy pillepalackot sem láthat az ember. Az utcák tiszták, kiváló visszaváltó rendszerük is van, és a hulladékot is szelektálják.

– Nyolcfelé kell szétválogatni a hulladékot, s ezt mindenki természetesnek veszi. Ezenkívül az építkezéseken is nagyon odafigyelnek erre, s külön gyűjtik a fa, a beton és a fémhulladékot – magyarázták a fiatal szülők, s egyben hozzáfűzték azt is, hogy persze azt is megtehetik, hogy nem válogatják szét ezeket, de akkor nagyobb összeget kell fizetni a szemét elviteléért. A bevásárlóközpontoknál különböző leadóállomások is vannak, ahova az emberek különválogatják és leadhatják a csomagolóanyagokat, kartondobozokat, a fehér és a színes üveget, a fémhulladékot, az elhasznált szárazelemeket, az elavult vagy pedig elromlott kis háztartási berendezéseket stb., a pillepalackokat és a sörös, illetve üdítőitalos dobozokat pedig visszaváltják, illetve az így kapott pénzt oda adományozhatják különböző humanitárius szervezeteknek

GYERMEKBARÁT VIDÉK

A gyermekek nevelésére nagyon odafigyelnek: támogatják, sportolni, kirándulni viszik őket.

– A  városokban különböző olimpiai sportnapokat szerveznek, ahol a legkisebbek találkozhatnak az olimpikonokkal, és kipróbálhatják az olimpiai sportágakat. Ezenkívül nagy ló- és kutyabarátok, meg a jégkorong az, ami nagyon divatos – mesélték, s egyben hozzáfűzték azt is, hogy a külföldről letelepedett szülők gyermekeinek az iskolában joguk van díjmentesen, heti egy órában az anyanyelvükön tanulni, s az iskolák hangszereken való játszást is biztosítanak a tanulók számára.

A szülők elmesélték azt is, hogy Gergő nagyon szeret focizni, kerékpározni és kiválóan úszik is. Ez utóbbi egyébként része a svéd tananyagnak.

– Sokáig szkeptikusak voltunk azzal kapcsolatban, hogy Gergő meg tud-e tanulni úszni, szerencsére Kaszás Vilmos, Gergő zentai úszóoktatója elmondta, hogy ez lényegében a gyermek agyában dől el, s ha hajlandó erre, akkor nem okoz gondot az, hogy hiányzik az egyik keze. Gergő egyébként igencsak csökönyös, keményfejű gyerek, s elég gyorsan megtanult úszni – mesélte az édesapa, s elmondta azt is, hogy ezt Svédországban nem hitték el a gyerkőcnek, aki frappáns válaszul beleugrott a medencébe és úszott egyet. A zentai srácot ugyanakkor a kortársai is különösebb gond nélkül befogadták. A svéd társadalom nem csinál ügyet abból, hogy ki milyen hendikeppel kénytelen élni.

– A gyerekekkel sem volt gond. Gergő a kérdésükre elmesélte, hogy mi is történt vele, s ők ezt akceptálták és minden ment tovább – mesélték a szülők, akik hozzátették azt is, hogy a gyermekek számára bármilyen egészségügyi ellátás díjmentes, s a családi pótlék is mindenkinek alanyi jogon jár a gyermekek után. Válás esetén pedig egyik szülőnek sem ítélik oda a gyermeket, mivel mindkét szülőnek közös a felelőssége, így havonta két hetet az apánál, két hetet pedig az anyánál töltenek el a gyermekek.