Jelen cikkem témájának apropóján eltöprengek, vajon milyen is lehet balkezesnek lenni egy „jobbkezes világban”. Ha jobban belegondolok, rájövök, magam is szívesen tartoznék közéjük – egyszerűen csak azért, mert minden szinten vonz a kisebbségi lét. (Ez, többek között nemzetiségi szempontból vagy apolitikusi mivoltomnál fogva, össze is jött számomra, de a kanalat vagy a tollat például jobb kézben tartom én is.) Ha valamelyik kisebbséghez tartozol, akkor keményebben kell küzdened, hogy helyt állj ebben az amúgy is egyre kevésbé élhető társadalomban – a küzdelem pedig erősebbé tesz. Testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Az okosok például azt is állítják, hogy azok a csecsemők, akik nem császárral, hanem természetes módon jönnek napvilágra (egyre kevesebb az ilyen), később jobban tudnak érvényesülni az életben. Mert hogy a kényelem „eltunyít”. Megpróbálok hát, „laikusként”, a balkezes létnek is a pozitív oldalára fókuszálni.
1976 óta augusztus 13-án ünneplik a balkezesek nemzetközi világnapját. Ezen a napon rendezvényekkel hívják fel a figyelmet a balkezesek problémáira a jobbkezesekre tervezett világban. Mondván, „a jobbkezeseknek valószínűleg eszükbe sem jut, milyen mindennapos problémákba ütközik egy balkezes. A villanykörte csavaros menetétől kezdve a számítógép egerén át a bútorokig szinte minden jobbkezesekre van tervezve.” Nos, több balkezes is akad az ismeretségi körömben, de még egyiküket sem hallottam sírni emiatt, még a panaszkodósabb fajtából valók közül sem. Sőt! Van, amelyikük egyenesen büszke rá. Szerény véleményem szerint agyunk csodákra képes, minden szinten, de a tanulás és alkalmazkodás terén aztán végképp. Ha valaki született balkezes – márpedig nem hallottam még ellenkező esetről –, akkor annak, még ha másképp is vannak bekötve „agyának apró áramkörei”, nem hiszem, hogy különösebb gondot okozna például egy jobbkezesre tervezett hajszárító kezelésének elsajátítása... Ezt csak a többség véli így, mert nem képes a kisebbség fejével gondolkodni.
Bonyolultabb a helyzet, amikor valamely eredendően jobbkezes személy – például bénulás vagy csonkulás esetén – rákényszerül a bal kéz kizárólagos használatára. (Itt hasonló, persze kevésbé súlyos, a probléma, mint amikor valaki születése óta világtalan, vagy csak később veszíti el a látását.) Erre viszont személyes példával is szolgálhatok: Két évvel ezelőtt egy időre részlegesen lebénult a jobb felem, a teljes testemen, a zsibbadás pedig a mai napig tart. Magam is megdöbbentem, amikor az eset után néhány nappal a bal kezem máris kezdte átvenni a jobb bizonyos feladatait. Mondom: elképesztő dolgokra képes az emberi agy! (Noha rám sokan mondják, hogy kétbalkezes vagyok – szóval nem biztos, hogy a legmegfelelőbb példa volt a fenti.)
Személyes meggyőződésem, hogy a balkezesek egyetlen valódi hátránya az életben nem a saját „fogyatékosságuk”, hanem éppen ellenkezőleg – amikor az „okosok” megpróbálják őket átszoktatni a jobb kéz használatára... Felháborító, hogy még a közelmúltban is jellemző volt ez a sötét középkori babonákból eredeztethető ostobaság, amivel aztán a pedagógusok számos valódi hátrányt szereztek azon gyermekek számára, akiknek egyszerűen csak nem az volt a domináns agyféltekéjük, mint az övéké. Dadogás, olvasási, írási, számolási nehézségek, magatartásbeli problémák, egyensúlyzavarok jelentkezhettek, a személy könnyen veszíthetett magabiztosságából, egyéb lelki problémák alakulhattak ki nála a „kezelés” folyamán, és folytathatnánk a sort. (És nagyon optimistának tartom magam, amiért múlt időt használok ebben a vonatkozásban, mivel tartok tőle, hogy sokfelé mind a mai napig dívik ez a „szép szokás”.) Botrányos probléma. Ez egy VHK-dal címe is, hallgasd csak meg.
A balkezesség előnyeiről is beszélhetnénk hosszasan – elég, ha csak a sportokat említjük –, de végezetül inkább felsorolnék néhány híres balkezes művészt, tudóst, uralkodót etc. Közéjük tartoztak például: Beethowen, Goethe, Da Vinci, Petőfi, Nagy Sándor, Caesar, Napóleon, Papp László, Puskás Öcsi, Szeles Mónika, Chaplin, De Niro, Robert Redford, Newton, Marie Curie, Nietzsche, Bob Dylan, Ringo Starr, Kurt Cobain. Nagyon hosszú a sor.
A végére hagytam Jimi Hendrixet. Most olvastam utána, hogy legszívesebben a jobbkezesekre tervezett Stratocasterén muzsikált, amit áthúrozott, hogy jobban kézre álljon neki; viszont egy zenész barátom olvasott róla valahol, hogy a gitármágusnak tulajdonképpen teljesen mindegy volt, hogyan van egy gitár felhúrozva: egyaránt varázslatosan játszott rajta, bal kézzel, jobb kézzel – vagy akár foggal. Szóval nyugodt lélekkel elmondhatjuk róla, hogy az én tökéletes ellentétem volt: kétjobbkezes.
