Sokunk napját megédesíti, megvigasztal a bajban, segít a megmérettetések előtt, vagy akár a szerelmi bánatban. Minderre képes egy kis kocka csokoládé, legyen az keserű, tejes vagy akár fehér. A csoki évszázadok óta nélkülözhetetlen alkotóelem a cukrászatban, de kakaótartalmának köszönhetően széles körben ismert az egészségre gyakorolt jótékony hatása is, ugyanis csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, de javít a szellemi állapoton és afrodiziákumként is szolgálhat. A szabadkai Illés Melánia úgy döntött, fokozza ezt a sokak által bűnösnek titulált élvezetet, és otthonában művészi szintre emelte annak elkészítését.
Sok családanyához hasonlóan elhatározta, hogy várandóssága után felhagy addigi hivatásával, és valami teljesen új szakmában kezd el tevékenykedni. Az internetes videómegosztón látott „csináld magad” tartalmak egyre inkább kíváncsivá tették, és elhatározta, hogy maga is kipróbálja az oktatóvideókon látottakat. Először csak díszes dobozokat készített csokoládéból, később pedig hétköznapi tárgyakat, táskákat, cipőket is megformált belőle. Mindezekbe bonbonokat is rejt.
– Közgazdász végzettségem van, a felmenőim közül senki sem foglalkozott ilyesmivel, és nekem sem volt semmilyen előtudásom a csokikészítés területén. Főzni sem szeretek és a sütésben sem vagyok jó, viszont a csokit nagyon szeretem. Természetesen olyan alapanyaggal dolgozom, amit magam is leteszteltem – meséli nevetve Melánia.
– A munkám a hobbim is. Ezzel csak kiegészíteni tudom a családi kasszát, megélni nem lehet belőle. Amikor megszületett a lányom, nem akartam visszamenni dolgozni, mert itthon szerettem volna vele maradni. Eközben rövidebb videókat néztem a világhálón, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy esetleg én is megpróbálkozom a különböző csokitárgyak elkészítésével. A receptet és a technikákat is az internetről lestem el. Nagyon nagy tudású szakemberekre kerestem rá, akik meg is osztják tapasztalataikat a nézőkkel. Először csak a rokonoknak vittem valamilyen évfordulók alkalmából, de később az ismerősök felkértek, hogy nekik is készítsek ilyesmit, amit ajándékba tudnának vinni – beszélt a családanya a kezdetekről.
Manapság sokan nem tudnak mit vinni ajándékba, ezért a különböző csokitárgy-utánzatok különleges meglepetésként szolgálhatnak minden alkalomra. A csokoládéból készült dekoratív, ehető tárgyak nemcsak egyediek, hanem mindenhol nagy sikert aratnak.
– Nagyon széles a vásárlói köröm. Vannak közöttük fiatalok és idősek is egyaránt. Akkor döntenek a csokikülönlegességek mellett, amikor nem tudnak mit vinni ajándékba. Ez tökéletes meglepetés lehet nőnapra, házassági évfordulóra, születésnapra, babalátogatóba, Bálint-napra, karácsonyra stb. Megpróbálom az alkalomnak megfelelő motívumokkal díszíteni a készítményeket. A kuncsaftok mindig visszatérnek, eddig csak elégedett visszajelzéseket kaptam a munkáimra.
Úgy vettem észre, hogy bizonyos ünnepek közeledtével megnövekszik az igény és több a rendelés, de ennek változó a dinamikája. Olyankor sok felkérés érkezik, de van olyan hét, amikor egyáltalán nincs. Az árakat úgy szabtam meg, hogy nekem is és a vevőnek is jó legyen. Természetesen a saját munkadíjamat is beleszámolom, átlagosan olyan 1000 dinárt szánnak ajándékra a vásárlók, így az én termékeim is körülbelül e körül mozognak – osztotta meg velünk Melánia.
Az előkészület nem egyszerű, nagy precizitásra és türelemre van szükség egy-egy ajándéktárgy elkészítéséhez.
– Először megfelelő hőmérsékletűre olvasztom a csokoládét, formába öntöm. Ha megszilárdult, a részeket csokival tapasztom be és jöhet a dekorálás. A díszeket óvatosan a doboz tetejére rögzítem. A legtöbb időt a dekorálással töltöm el, majd belehelyezem a bonbonokat. Nem belga csokival dolgozom, mert azt nem tudnám elérhető áron értékesíteni, de mindenféleképpen olyan alapanyagokat használok, amik nagyon finomak. Fehér csokoládét és étcsokoládét használok, illetve keverem a kettőt, mert kevesebben szeretik a sötétebb fajtát. A keserű étcsokoládé olvadási pontja magasabb, keményebb is miután megköt, kibírja a szállítást a nagyobb melegekben is. A konyhát állandóan hűtöm, hogy gyorsabban tudjak dolgozni. Ezekben a nagy nyári melegekben sem okoz gondot a munka. A csokoládé olvadáspontja körülbelül 38 fok, tehát inkább csak szállításnál lehet probléma ebben az évszakban. Izgulni is szoktam amiatt, ha ilyenkor biciklivel jönnek az áruért, de eddig még nem hallottam, hogy megolvadt volna a csomag.
A beszerzés a munka mennyiségétől függ, van itthon jó pár kilogramm csoki, de szeretek friss alapanyaggal dolgozni, ezért sosem állnak nálam a termékek egy hónapnál tovább. A hét elején mindig felmérem miből mennyi hiányzik, átnézem a rendeléseket és megindulok bevásárolni. Egy doboz elkészítésével körülbelül négy órát bíbelődöm. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben és igyekszem minél tökéletesebbre elkészíteni a munkáim. Úgy állok hozzá, hogy a megrendelő biztosan észreveszi a hibáimat, és így tudom magamat is fejleszteni. Lehet, hogy fele ennyi idő alatt is el tudnám készíteni, de jobban szeretem a precizitást. A Facebookra mindig feltöltöm a munkáim, és vissza szoktam nézni a régi képeket. Abból is sokat tudok tanulni, látom, hogy kezdő koromban hol rontottam el. Az első doboz képe, amit évekkel ezelőtt készítettem, még mindig fent van. Észreveszem a fejlődést, mára kidolgozottabbak és kifinomultabbak a minták, sokkal részletgazdagabb termékek kerülnek ki a kezem alól – részletezte.
A kínálat hétről hétre bővül, az újabbnál újabb csokitárgyak elkészítésére a megrendelők késztetik Melániát. Pecások, sminkesek, focirajongók ajándékait formálja meg nap mint nap.
– Új dolgokat alkotni nagyon időigényes. A legelején még magamtól találtam ki mit készítsek, most pedig a vásárlóim motiválnak arra, hogy újabb tárgyakat öntsek ki csokoládéból. Ha olyan formát rendelnek, amit még nem csináltam, akkor szívesen megpróbálkozom vele. Mindenki egyedi ajándékot szeretne adni, most például egy vásárlóm ismerőse megy nyugdíjba, aki korábban varrónő volt. Az ő dobozára spulnit, ollót, és egyéb, a szakmához kötődő tárgyakat készítek majd csokoládéból. Mára már megvannak azok a formák és minták, amiből szinte mindent el tudok készíteni. Mindenhez csak egy kis kézügyesség kell. A rokonok és ismerősök is tudják mivel foglalkozom, ezért sokszor öntőformákkal bővítik a készletem. Előfordul, hogy valamihez nincs sablonom, akkor azt kézzel vágom ki, de olyan egyszerű eszközöket is használok, ami minden háztartásban jelen van, ilyen például az evőkanál. Csak belemerítem az olvasztott csokoládéba és ha megköt, akkor a szirmokat összeragasztom csokoládéval. A hűtőszekrény felében csak az én kreációim állnak, ott kötnek meg a formák.
Az elején mindig nagyon izgultam azon, hogy valami nem úgy fog összetapadni, ahogy azt szeretném, vagy letörik, esetleg elolvad. Természetesen minden előfordulhat. Ez csak csokoládé, ha valami nem sikerül, azt a végső esetben visszaolvaszthatom és újból elkészíthetem. Türelmes embernek tartom magam, ha valamin javítani kell, nem okoz problémát. Nincs kedvenc formám. Mindig az a legkedvesebb doboz, amit épp abban a pillanatban készítek. Az utóbbi időben fondant is használok, azzal nagyon egyszerűen halad a munka, könnyű vele dekorálni. Mostanában nagyon szeretek ebből az anyagból rózsákat készíteni, a formázási trükköket pedig szintén a világhálóról lestem el – mondta Melánia.
Kisiskolás lánya, Hanna is szívesen besegít édesanyjának a munkafolyamatban, de annak barátnői is örömmel járnak hozzájuk kóstolóra.
– A lányom nem olyan nagy csokievő, ritkán kér belőle. Egyébként sokszor dolgozunk együtt, mindig megkérdezi tőlem, hogy tud-e valamiben segíteni nekem. Csak akkor utasítom vissza, ha határidőre kell elkészítenem valamit, de sokszor tartunk olyan napot, amikor csak ketten alkotunk. A gyerekek is érzik a minőséget, sokszor jönnek hozzánk a lányom barátnői, akik mindig a minőségibb csokit választják. Nekik is olyan programot szervezek, ahol közösen készítünk csokinyalókákat. Ennek mindig nagyon örülnek – mesélte.
A temérdek csokoládé a készítő számára is csábító, de azt mondja, volt egy olyan időszak, amikor már az illatát sem tudta elviselni.
– Amióta ezt csinálom felszedtem pár kilót, értelemszerűen kóstolgatni kellett az elején és tökéletesíteni az ízeket. Mivel itthon dolgozom és kilószámra tele a szekrény csokoládéval, ki kell bírni, hogy ne egyem. Volt olyan időszak, amikor nem tudtam ezzel foglalkozni, mert már elviselhetetlenné vált számomra a csokoládé illata. Rosszul voltam mikor beleszagoltam. Szerencsére ezen túltettem magam – vallotta be nekünk Melánia.
A legtöbb vásárló annyira szépnek találja a kreációkat, hogy sajnálják azt elfogyasztani, pedig az ajándék minden része ehető.
– Sokan csak díszként használják, amit ajándékba kaptak, mert olyan szépnek tartják, hogy sajnálják megenni. Hallottam már olyanról is, akinek a szekrényén több mint egy évig díszelgett a dobozka. A tartalmát, a bonbonokat azonban elfogyasztják. Inkább fényképezzék le, a fotót őrizzék emlékül, és egyék meg az ajándék minden részét, mert ha tartogatják, akkor csak porosodik és előbb utóbb elolvad a bútoron – ajánlja Melánia.
Melánia külföldre is készített már ajándékdobozt, ahol kitörő örömmel fogadták a különleges meglepetést.
– Ez egy kreatív munka, amiben kiteljesedhetem. Minden egyes elkészített alkotás sikerélmény számomra és elégedettséget érzek. A sok pozitív visszajelzés is nagy löketet ad. Szinte minden vásárlóm visszaüzen. A legutóbbi vásárlóm repülőn Dániába szállította az ajándékcsomagot, és lefényképezte, amikor átadta a vendéglátóinak. Jó volt látni az örömöt az arcán, mikor átvette. Egy pillanatra sem untam meg a munkát. Inkább csinálom ezt és leszek a gyermekemmel. Remélem, a jövőben üzletet is nyithatok, és segédmunkást is fogadhatok magam mellé. Látom, hogy van igény a munkámra – osztotta meg terveit a csokoládémester.