Néhány héttel ezelőtt az újvidéki Strandon pihentem kora este, mikor is nagyon finom francia dzsesszre lettem figyelmes. A múlt század húszas-harmincas éveinek hangulata szűrődött ki az egyik szórakozóhelyről. Azt gondoltam először, hogy rádió szól, de a legnagyobb meglepetésemre élőzene volt. Két gitár, egy hegedű, valamint egy énekesnő. Mivel tettszett, le is ültem hallgatni a zenekar játékát. Csakhamar feltűnt, hogy az énekes-gitáros francia, hiszen a zenekartagokkal legfőképp angolul beszélgetett. Nem is kellett sok, a koncert végén össze is barátkoztam velük. Nagy meglepetésemre az újvidéki zenekar négy tagja közül három külföldi volt. A zenekar a párizsi születésű, de ma már Újvidéken élő Daniel Beja zenekara, a hegedűs Szergej Sapovalov Ukrajnából érkezett, míg az énekesnő, Ana Stayer újvidéki születésű, de Párizsban él. Velük beszélgettem arról, hol milyen élni.
Koncertre gyakorol a zenekar (Ótos András felvétele)
A PÁRIZSI, AKI JOBBAN ÉRZI MAGÁT ÚJVIDÉKEN
Daniel Beja 1976-ban született Párizsban. Autodidakta módon tanult meg gitározni, a francia gitárművész Django Reinhardt nyomdokait követi, huros jazz, vagy más néven gypsy jazzt játszik. Több zenekarai is volt, Párizsban többek között a Palinka formáció vezetője volt, de ugyanakkor zeneszerző is, 2017-ben az amerikai Catching the L Train animációs filmzenéjéért négy díjat is nyert. Kétgyermekes családapa.
Mióta élsz Újvidéken?
– Feleségem újvidéki. Először úgy döntöttünk, hogy csak évente egyszer-kétszer jövünk ide látogatóba, majd egyre jobban megtetszett az itteni élet, és öt évvel ezelőtt ideköltöztünk. A szerencsém az, hogy az internet korában zenét bárhol lehet írni. Amit viszont nagyon hiányoltam, az az élő zene. Egy darabig ingáztam Franciaország és Szerbia között, majd tavaly nekikezdtem zenekartagokat keresni. De azért néha-néha visszautazok Párizsba koncertezni, dolgozni.
Daniel Beja (Ótos András felvétele)
Milyen az itteni élet?
– Tetszik az itteni élet. Sokkal nyugodtabb, sokkal könnyebb mint Párizsban. Nem kell órákat zötykölődni a metrón, hogy az ember odaérjen valahova, minden kéznél van, akár gyalog is eljuthatunk bárhova. Párizsban az ember folyton tömegben van, stresszes. Folyton közlekedési dugók vannak, aminek köszönhetően egy tízperces út akár másfél órásra nyúlhat. Néha az ember úgy érzi, hogy felrobban a feje. Mindezek miatt gyereknevelésre Újvidék sokkal jobb város, mint Párizs. Lehet, hogy egy francia kisvárosban hasonló élni, mint itt, de mi most itt élünk Újvidéken. A gyerekeim nagyon jól érzik itt magukat, és ez a legfontosabb.
Azonban úgy érzem, az újvidéki emberek nem fogják fel, milyen magas minőségű az élet itt. Persze, az embereknek van egy elképzelése, milyen lehet az élet Párizsban, és oda vágyódnak, de amikor az ember otthagyja azt a kíméletlen betonkeverőt, amit az a város jelent, minden megváltozik. Sokszor nekem szegezik a kérdést, Párizs a jobb, vagy Újvidék, de nem válaszolok a kérdésre, mert nem értik meg az emberek, milyen jó az élet itt Újvidéken. Lehet, hogy pár dolog könnyebb Párizsban, de az életminőség itt a Duna mellett jobb. Párizsban könnyebb munkát találni, de nehezebb megélni. Sokkal nehezebb az élet ott.
Mi a különbség a francia és a szerbiai emberek között?
– Nem mondanám, hogy valami nagy különbség lenne, hiszen mindenhol mindenféle ember megtalálható. Ugyanúgy megtalálható itt és ott is a jó ember, mint a felelőtlen szemetelő. Az egyedüli feltűnő különbség nekem, hogy Párizsban az emberek sokkal kevesebbet törődnek a kinézetükkel, míg Újvidéken minden nő és férfi jól öltözött, figyel a megjelenésére. Számomra a nyelv jelenti a legnagyobb nehézséget, ennyi év után sem tudtam rendesen megtanulni szerbül. Igaz, nagyon sok személy beszél itt angolul, de az nem az igazi. Jobban kellene törekednem.
Szergej Sapovalov (Ótos András felvétele)
AZ UKRAJNAIAK ÉS A SZERBIAIAK KÖZÖTT NINCS KÜLÖNBSÉG
Sergej Sapovalov 1971-ben született Kijevben, a tanulmányait a Csajkovszkij Nemzeti Zeneakadémián végezte, több nemzetközi díj nyertese, dolgozott a kijevi operában is, jelenleg pedig az újvidéki Szerb Nemzeti Színház koncertmestere, és a Vajdasági Szimfonikus Zenekar tagja.
Szergej az nem kimondottan szerb név. Te is külföldről költöztél Újvidékre?
– Igen. Koncertmesterként dolgoztam Kijevben 2001-ig, amikor is az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban üresedés lett. Az operából egy kolléga felkeresett és megkért, hogy ideiglenesen itt zenéljek. Megtetszett az újvidéki élet és itt is maradtam, majd utánam jött a kedvesem és családot alapítottunk.
Mennyire más Újvidéken élni, mint Kijevben?
– Kicsit hasonló gondolatokat tudok megosztani, mint Daniel. Igaz, Kijev nem olyan nagy város, mint Párizs, de mindennap temérdek időt veszteget el az ember az utazásra, a metróra. Szinte a téren és az időn kívül él ilyenkor az ember. Hiába voltam ekkor fiatal és tele energiával, nagyon lefárasztott. Újvidék számunkra mennyei város. Itt senki sem siet, minden lassú, mindenki közel lakik. Van valami hasonlóság a szerbiai és az ukrajnai emberek között, de ha jobban belegondolok, nem a népek, nemzetek mentalitása, hanem az urbánus környezetek életmódja hasonlít leginkább.
NEHÉZ VÁLASZTANI ÚJVIDÉK ÉS PÁRIZS KÖZÖTT
Ana Stayer 1982-ben született Újvidéken. A középiskolát itthon fejezte be, de a felsőfokú tanulmányait a stockholmi Királyi Zeneakadémián végezte. Jelenleg férjével és kislányukkal Párizsban él.
Ana Stajer (Ótos András felvétele)
Hány nyelven beszélsz?
– Szerbül, angolul, franciául, románul és svédül. Románul a szüleimmel, svédül is beszélek, kilenc évet éltem Svédországban, és most franciául is tanulok. Sokkal nehezebb volt franciául megtanulni, mint gondoltam, de amikor az ember egy adott nyelvkörnyezetben él, akkor lassan ráragad a nyelv és természetes lesz a tanulás. Amikor odaköltöztem, nyelvórákra is jártam, és fél évre volt szükségem, hogy alapszintem meg tudjam értetni magam.
Újvidéken születtél, Párizsban élsz. Hogy jutottál oda?
– Miután Újvidéken befejeztem a zenei középiskolát, felvételiztem a svédországi Királyi Zenei Akadémiára, ahol hegedű és ének szakon diplomáztam. Az egyetemi éveim után pár évig Svédországban éltem, s miután elkezdtem pár franciaországi zenésszel dolgozni, köztük Daniellel is, egyre többször felléptem Párizsban. A koncerteknek köszönhetően megtetszett a párizsi lélek, és úgy döntöttem, ottmaradok a városban. Most már nyolc éve élek Párizsban, ott ismertem meg a férjem és van egy hároméves kislányunk....
Párizs áll közelebb hozzád, vagy Újvidék?
– Ez ám a nehéz kérdés! Nagyon szeretek hazajönni Újvidékre. Nagyon jól érzem itt magam. Párizs tényleg egy feszült város, olyan, mintha sportolnál: mindig igyekezni, sietni, kapkodni kell. Talán egy kicsit túl gyors város. Megélni meglehet, főként ha van társa valakinek. Független művészként, énekesként vannak olyan időszakok, amikor tele vagyok munkával, projektekkel, de vannak olyan időszakok is, amikor alig lehet találni valami lehetőséget. Ha a család oldaláról nézem, akkor Párizs a rosszabb. Nem egy gyermekbarát környezet. Újvidéknek és Párizsnak is megvannak a saját előnyei. És honvágyam van. Ha tehetem, évente legalább kétszer hazajövök.
Milyen vajdaságiként Párizsban élni?
– Nagyon jól érzem magam. Gyorsan elfogadtak, vannak francia barátaim, és más nemzetiségű barátaim is. Ugyanakkor nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a gyermekkori barátnőm is Párizsban él. Párizs nagyon nemzetközi, multikulturális város, az ott élő emberek számára nem vagyok különlegesség. Vannak nálam sokkal egzotikusabb emberek is ott.
