Ha bekapcsoljuk a tévét, kinyitjuk az újságot, szinte csak úgy özönlenek az újabbnál újabb receptek, főzőműsorok, gasztronómiai vetélkedők és az egyéb, főzőtudománnyal kapcsolatos tartalmak. Ha ismerősünk egy új étteremben járt, azt azonnal felteszi a közösségi hálóra, de a szomszédnéni konyhájába is betekintést nyerhetünk, ha megfőzi az újragondolt töltött paprikáját.
A konyhában mindig rend és tisztaság uralkodik(Gergely Árpád felvétele)
A gasztronómia virágkorát éli, állítja Radaković Vladislav, a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola szakács szakának gyakorlati órákat tartó tanára. A szakácsként is dolgozó oktató lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy minden médiában megjelent recept nagy hatással van a jelenlegi gasztronómia fejlődésére, ezért ő maga is gyakran vetít ilyen jellegű dokumentumfilmeket a diákoknak.
– A valóságshow-kat kicsit mesterkéltnek tartom, mert mindegyik egy bizonyos sémát, forgatókönyvet követ, ami nekem nem tűnik hitelesnek. A konkrét ételeket készítő főzőműsorokat viszont mindenkinek ajánlom. Lehet, hogy nem tudja mindenki reprodukálni ugyanazokat a recepteket, de a nézők sok új alapanyaggal megismerkedhetnek, ötleteket meríthetnek belőlük. Általános probléma, hogy nálunk kevés alapanyagot lehet beszerezni vagy csak nagyon nehezen, postai úton. Rengeteg dokumentumfilmet érdemes követni, amik ma akár az internetről is letölthetőek. A diákok vagy a nézők így kicsit közelebb kerülhetünk a különféle távol-keleti vagy más, távoli országok konyháihoz. Megláthatjuk, hogy az ottani egyszerű emberek mivel táplálkoznak, mit hogyan készítenek el, megismerkedhetünk a fűszerek eredetével és történetével is. Ilyeneket időről időre vetítek a gyerekeknek és szeretik is. A gasztronómia felkapottsága nagy hatással van a szakmára. Ez azért nagyon jó, mert az emberek elkezdtek érdeklődni a főzés iránt, és már nemcsak anyuka főz otthon, hanem minden korosztály. Az általános iskolások és az idősebbek is főzni akarnak. Nagy az érdeklődés az új alapanyagok iránt is. Egy hihetetlenül érdekes korba léptünk, szinte robbanásszerűen fejlődik a főzéstudomány és ebből senkinek sem szabad kimaradnia. A technológia, az ételkészítési módok terén nagy változások vannak, szerintem virágkorát éli a gasztronómia. Főznie kell mindenkinek, és az már teljesen mellékes, hogy több személynek vagy csak saját magunknak – vallja a tanár.
Radaković Vladislav(Gergely Árpád felvétele)
Az elhivatottabbaknál már gyerekkorban megmutatkozik a főzés iránti szeretet. Az általános iskola befejeztével hároméves szakács szakra iratkozhatnak a fiatalok, majd egy negyedik szakmai évet is befejezhetnek a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolában.
– A szakma alapvető ismereteivel kezdődik a tananyag, illetve az éttermi konyha felépítésének ismertetésével, annak működésével, de első osztályban az alapvető tisztasági szabványokat is el kell sajátítani. A diákok megismerkednek az alapanyagokkal, a húsokkal, azok bontásával, pácolási, sózási, füstölési technikáival. Ezt részben gyakorlatban is bemutatjuk. A zöldségek és a gyümölcsök csoportjait is megtanulják. Sajnos Szabadkán nem tudunk mindent beszerezni, de évszakonként kilátogatunk a piacra, ahol meg tudjuk nézni az idény jellegű zöldségeket. A fűszereket is tanítjuk, úgy a távol-keletieket, mint a Dél-Amerikából vagy Európából érkezőket, de a mi vidékünkön termőeket is. Az elméleti alapok elsajátítása után tudunk hozzáfogni a gyakorlati munkához, az alaplevek, mártások, levesek, saláták elsajátításához, a későbbiekben pedig az összetettebb ételekkel is foglalkozunk. A szakács szak képzései nem csak alapanyagok ismeretére és az ételkészítésre korlátozódnak, ismerni kell az anyagbeszerzés, az étlap és a menü összeállításának folyamatát is. Nagyon fontos ismerniük az étrendek energiaértékét, de a napi menü beszerzését is ki kell kalkulálniuk – részletezte az iskolai tananyagot Radaković Vladislav.
– Minden diáknak elmondom, hogy legyen saját receptfüzete, amibe minden számára érdekes és kedves ételt lejegyezhet, ami a jövőben a hasznukra válhat. Nekem is vannak jegyzeteim, ahova gondolatokat, alapanyagokat, receptrészleteket, elképzeléseket írok, ugyanis sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükségem. Lehetnek saját receptjeik, amiket megtárgyalunk az órán, de a legnagyobb problémánk, hogy tartani kell magunkat a tantervhez, ami eléggé beskatulyáz bennünket úgy az ételkészítési technológiák terén mint a felhasználásnál is. Elavult módszerekkel dolgozunk, amikre már ráférne egy igazi frissítés. Nagyon jó lenne, ha szakköröket tarthatnánk. Ez egyelőre nem igazán fér bele a munkaidőbe, és a gyerekek túl vannak terhelve, de ha átvettük a tananyagot, akkor szabadon főzhetnek – magyarázta Radaković Vladislav.
A középiskolának több nevesebb szabadkai étteremmel és szállodával is szerződése van, ezekbe már évek óta szakmai gyakorlati órákra küldik a diákokat.
A diákok sok gyakorlati órán vesznek részt a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola szakács szakán(Gergely Árpád felvétele)
– Első osztályban mindenki nagyon érdeklődő a szakma iránt, de ez minden szakmában így van. A kezdeti érdeklődésen rögtön látszik, ki az, akinél fennmarad, és ki az, akinél kicsit alább fog hagyni a szenvedély. Az oktatás során ugyan nem tudjuk különösebb bánásmódban részesíteni a tehetségesebb vagy kevésbé tehetséges tanulókat, viszont irányítani, terelgetni már igen. Eldöntjük, ki melyik étterembe menjen el szakmai gyakorlatra, ugyanis iskolánk több étteremmel is szerződésben áll. Többek között a Galleria szállóba, a President hotelbe, a Pátria hotelbe járnak diákjaink, nemrégiben ismételten segédkezhetnek a palicsi Kisvendéglőben is, a Villa Viktorijában, a kelebiai Majur étteremben, és a városközpontban található Boss pizzériában, illetve a Spartak étteremben. Első osztályban tizenkét óra iskolai konyhai gyakorlatuk van, harmadik osztályban csak 10 iskolai gyakorlati órán vesznek részt és heti hat óra éttermi gyakorlatuk van. A szakmai gyakorlatot külön osztályozzuk, ami a bizonyítványba is bekerül. Főzni mindenki szeret, viszont a tehetséget, az elhivatottságot nagyon nehéz megtalálni. Az iskolában sajnos szigorúan kötődnünk kell a tantervhez és a normatívákhoz, de az elhivatottabbaknak lehetőségük van továbbképzésekre járni. A hozzánk legközelebbi képzések a fővárosban vannak, amelyek a fine dining irányába terelik őket. Ezek ingyenesek, csak az útiköltséget kell fedezniük. Léteznek olyan ifjúsági egyesületek is, amelyekben tagként eljuthatnak képzésekre és nemzetközi versenyekre. A közelmúltban diákjaink is bekapcsolódtak ebbe a programba, és nagyon szép eredményeket értek el. A felkészítésükben nem tudunk ugyan segíteni, de gyakran és szívesen látjuk el őket tanácsokkal – mondta Radaković Vladislav. Hozzátette, a szakma ismét nagyon felkapott lett a környéken, az iskola befejeztével bárki gyorsan találhat munkát, és a fizetések is egyre elfogadhatóbbak.
– Mindig arról beszélünk, hogy ez keresett szakma, és ez valóban így is van. Több okból adódóan is keresettek a szakácsok: sokan elhagyják a pályát, de vannak, akik külföldi konyhákon próbálnak szerencsét. Már az is elmondható, hogy aránylag jó fizetést is kaphatnak, az idő előrehaladtával pedig egyre jobbat, ugyanis a helyi munkaadók rájöttek, ha valakit meg akarnak tartani, azt jól meg kell fizetni. Értékelni kell szakácsok munkáját, valakinek akár 10–14 órás munkaórája is benne lehet egy-egy vendég elé tálalt ételben. Erre a gyerekeket is felkészítjük az iskolában, mert a hosszú munkaidőt ki kell bírni. Nem egyszerű feladat. Mindenki azt mondja, ez nem egy nagy szakma, és még mindig nem becsülik meg eléggé. Bárki tud főzni, de a fizikai és pszichikai munka megterhelő, nemcsak a recepteket kell ismerni, hanem a tervezés és a beszerezés is a szakma része, amire a leginkább megtanítjuk a gyerekeket – magyarázta a tanár.
Az állandó kreativitást és állóképességet megkövetelő hivatásról életformaként is beszélhetünk. Akár a zenészek vagy a fodrászok esetében, így a szakácsok életéből is sűrűn kimaradnak a hétvégi családi programok és az ünnepnapok.
– Szokták mondani, hogy 40–45 évesen ki lehet égni a szakmából. Emiatt a szakácsoknak, a séfeknek karrierépítésük során arra kell törekedniük, hogy a 45. életévük betöltésével olyan egzisztenciájuk legyen, amely által lazábban, visszafogottabban dolgozhatnak. Nehéz a magánélettel és a családi élettel összehangolni ezt az életmódot. Ha valaki ezt a hivatást választja, számolnia kell azzal, hogy a hétvégék, az ünnepnapok mindig foglaltak lesznek – nyilatkozta a tanár.
Engi Dominika(Gergely Árpád felvétele)
Engi Dominika harmadikos a középiskola szakács szakán.
– Nagyon szeretem ezt a szakot, mert itt azt tanulhatom, ami a kedvemre való. Természetesen szeretnék tovább tanulni, befejezni a negyedik fokozatot is, majd főiskolára menni. Az iskolák befejeztével tanárként szeretném tovább adni a tudásom a jövő nemzedékének. A gasztronómiai valóságshow-k kicsit mesterkéltek, létezhetetlen, hogy egyes egyszerű ételeket úgy elrontanak. Nem szeretem azokat a műsorokat sem, amikben gyerekek főznek, mert egy 5–6 éves kislánynak vagy kisfiúnak még semmi keresnivalója egyedül a konyhában, csak ha az édesanyjuknak segítenek. A szerb konyhán kívül nagyon vonzónak tartom a kínai konyhát, sokszor készítek keleti ételeket. Az iskolában dolgoztunk már egzotikusabb összetevővel, így kalmárhalat készítettem salátaként. Igazán ízletes – osztotta meg terveit és kedvenceit Dominika.
Zatkó Mónika(Gergely Árpád felvétele)
– Igyekszem minél jobban kitanulni ezt a szakmát. Már kiskorom óta tudom, hogy szakács leszek. Be szeretném fejezni a negyedik fokozatot is, a későbbiekben pedig kiderül, hol dolgozhatok. Séfként is szívesen dolgoznék. Mostanában a főtt ételek elkészítését kedvelem. Saját receptem még nincs, de próbálkozok, mindent érzéssel kell készíteni. Talán épp a kreativitása miatt szeretem ennyire ezt a szakmát, az alapanyagokkal rengeteget lehet kombinálni – mesélte Zatkó Mónika tanuló.
Beszédes Levente(Gergely Árpád felvétele)
Beszédes Levente az ételművészeti egyetemen szeretné folytatni tanulmányait, de főzőműsorban is szívesen szerepelne.
– Magyarországon és hazánkban csak főiskolák vannak, a terveim egészen Angliába visznek, ahol már egyetemen fejleszthetem tovább magam. Minden kultúra konyháját egyformán szeretem, de jobban vonz az európai gasztronómia. A fine dining étkezés felé gondolkodom. Az effajta ételeknél nemcsak az ízviláguk, hanem a látványuk is tökéletes, és számomra is mindkettő egyformán fontos. Azt nem tudom megmondani, hogy enni vagy főzni jobb-e. Mindent meg kell kóstolni, amit főzünk. Amit első ízben készítünk el, azt legjobb, ha csak magunknak csináljuk – ajánlotta Levente.
