A népi kultúra követe

A mezőtúri Biró Lászó népzeneoktató (Nyíregyházán végzett népzene szakon) Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága által öt éve útjára indított Petőfi Sándor Program ösztöndíjasakén ősz óta teljesít szolgálatot Tiszaszentmiklóson és a környező falvakban Törökkanizsától Padéig. Amint azt Törtei János, a VMSZ helyi szervezetének elnöke elmondta, a tiszaszentmiklósi Piros Tulipán Hagyományőrző és Környezetvédő Egyesület kezdeményezésére, az MNT közbenjárására „jutottak hozzá” a Petőfi-ösztöndíjashoz, ahhoz az értékes segítséghez, amelytől a kis bánáti falu magyar művelődési életének a felpezsdülését várják. Az első eredmények már megmutatkoztak, Laci felkészítésével az egyesület keretében népdalcsoportot alakítottak, amely sikeresen szerepelt Magyarországon.
A Petőfi Sándor Program beindulása óta a Magyar Nemzeti Tanács a fogadószervezete a Petőfi Sándor-ösztöndíjasainak Vajdaságban. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség az MNT kérésére szakmai partnerséget vállalt az ösztöndíjasok munkájának koordinálásában. Tavaly nyolc ösztöndíjas érkezett Vajdaságba, közéjük tartozik a Csorváson élő Biró László fiatal népzenetanár, aki a magyar népzenekultúra amolyan utazó nagykövete. Erdélybe is szívesen jár, a magyar kultúra napja alkalmából szervezett zentai központi ünnepségre is onnan érkezett.
– Már nyolc éve járok Erdélybe, Marosvásárhelyre visszahúz a szívem, most is, a magyar kultúra napjára onnan érkeztem Zentára, hogy az elkövetkező napokban és hetekben folytassam a munkámat Bánátban. Marosvásárhelyen működik a Fagyöngy névre keresztelt citerazenekar, aminek, mint citeraoktató én is tiszteletbeli tagja vagyok. Negyedévente ellátogatok hozzájuk Marosvásárhelyre egy-egy hosszú hétvégére. Ezenkívül nyaranta szerveznek egyhetes népzenei táborokat, amelyeknek a munkájában részt veszek, oktatok, és persze tanulok is a helybeli idősebb citerásoktól. A citerások a táborban tanult anyagot folyamatosan gyakorolják és azzal lépnek fel a találkozókon, népzenei szemléken és az egyes kulturális eseményeken, ünnepek alkalmával.

A marosvásárhelyi táborban még az is nagyon jó, hogy a legkisebbektől a nyolcvanéves bácsikákig, szinte minden korosztály képviselve van. Az idősebbeknek köszönve a táborban gyűjtőmunkát is tudunk végezni, a régen játszott dallamokat és a hagyományos lúdtollas citerázást is megismerhettük. Ma már a húrokat az ujjunkkal nyomjuk le és műanyag pengetőt használunk, de az öregek még nyomót használtak és libatollal pengették a húrokat.
Valamikor faluhelyen a falusi emberek hétköznapi életéhez hozzá tartozott a citera, és az én kedvenc hangszerem is a citera, amit nagyon szeretek, és ezt a hangszert nagyon fontosnak tartom a gyerekek népzenei oktatása szempontjából is. A citera olyan hangszer, amellyel a fiatalok, már zsenge kortól nem túl nagy erőfeszítéssel, egy kis gyakorlással, segítséggel nagyon hamar sikert tudnak elérni. Fontos ez a kezdeti sikerélmény, lendületet ad a gyerekeknek, hogy később is kitartóan foglalkozzanak a citerával vagy más népi hangszerrel.
A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként, szeptembertől májusig, kilenc hónapon át foglalkozom, segítem a tiszaszentmiklósi és a környékbeli szórványtelepülések művelődési egyesületeinek a munkáját az én szakterületem, a népi hangszeres zene területén. A program kiemelt célja, hogy a határon túl szórványban élő magyarság identitás-megőrzését, a magyar kultúra ápolását, a hagyományok, az önazonosság megőrzését segítsük. A helyi magyar művelődési egyesületek meglévő programjait színesítjük, hozzá adva a népzenei tudásunkat, tapasztaltunkat.
Személyemben szeptembertől először van ösztöndíjasa Tiszaszentmiklósnak. Ősz óta többé-kevésbé folyamatosan Vajdaságban tartózkodom. Egy hónapig a többi Petőfi-ösztöndíjassal a Magyar Nemzeti Tanácsnál voltunk szolgálatban. Bejártuk egész Vajdaságot, ismerkedtünk a délvidéki magyarság életével, az itteni egyesületek munkájával, a művelődési élet szervezőivel, ami nagyon hasznos tapasztalat volt a számomra.
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Sutus Áron nagy segítségünkre volt, úgymond megismerkedtünk a tereppel, ahol már vártak, mindenütt szívélyesen fogadtak bennünket. Ezt követően minden ösztöndíjas elfoglalta küldetése helyét, én Tiszaszentmiklóst, illetve Törökkanizsa és Csóka község művelődési egyesületeit segítem.
Tiszaszentmiklóson nagy szeretettel fogadtak, a Piros Tulipán Hagyományőrző és Környezetvédő Egyesületnél tevékenykedek. Próbálom segíteni a néptánccsoportot, a táncos fiúkból alkottunk egy fiúkórust, amelynek tagjai a Tiszaszentmiklósi Betyárok néven lépnek fel. Már voltunk a fiúkkal Magyarországon is versenyen, ahol arany minősítést kaptak a Tiszaszentmiklósi Betyárok. Ígéretes csapatot sikerült összekovácsolni, akik, ha kitartóak lesznek, rendszeresen gyakorolnak, csiszolják a hangjukat, sok szép eredményt érthetnek el a különböző szemléken.
Rendszeresen járok a helyi óvodába is, ahol a legkisebbekkel zenei foglalkozásokat tartok, amit nagyon kedvelnek. A célom az, hogy megismerjék a magyar népi hangszereket. Egy-két ritmushangszert, citerát, furulyát szoktam bevinni, és ezeken a hangszereken el tudják sajátítani az alapokat. Ismerkednek velük, és amikor már oda kerülnek, hogy hangszert választanak, akkor talán majd éppen valamelyik népi hangszer mellett döntenek.
Tiszaszentmiklós mellett eljárok Hódegyházára, Padéra, Törökkanizsára és Csókára is. Célunk az, hogy a helyi magyar művelődési egyesületekkel minden magyar vonatkozású ünnepen ott legyünk, fellépjünk, színesítsük a programot. Emellett fontosnak tartom, hogy a művelődési egyesületeket segítsem a felkészülésben az olyan nagyobb szemlékre, mint, amilyen a Durindó népzenei szemle – mondta Biró László népzeneoktató Petőfi-ösztöndíjas, aki elmondta még, hogy javában készülnek a farsangi ünnepkörre, majd pedig a március 15-ei megemlékezésekre.