A nyílászárók egy része is megérett a felújításra. A szabadkai Városházának 999 ablaka van (Fotó: Gergely Árpád)
Lechner Ödön tanítványai, a budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján 1908 és 1910 között épült fel a grandiózus építmény Szabadka központjában. Felépítésével a polgárosodó Szabadka tulajdonképpen maga mögött kívánta hagyni addigi falusias jellegét. A budapesti tervezőpáros munkája a magyar szecesszió legpazarabb palotája, Szabadka szimbóluma. Építését nagy viták előzték meg. Az új stílusirányzatnak nagyon sok ellenzője volt Szabadkán is. Építése idején egy heves kritikus 10 000 koronát ajánlott fel saját zsebéből, és toborozta az embereket, hogy akinek nem tetszik az új épület, szálljon be, és közös költségen bontsák le Szabadka csúfságát. De nem bontották le a kilencszáz cölöpre épített palotát. S ha valaki úgy döntene, hogy az év minden napját a 11 szintes épület másik helyiségében töltené, egy év alatt egyet még akkor sem tudna belakni. A munkálatokat 1908 őszén kezdték meg.
A Városháza Szabadka 1912. felavatásának ünnepére című, Nagyváradon kiadott könyvében Lányi Géza Viktor így ír erről:
„Ezentúl nőttön nő a Városháza. Mink, idegenek az építkezésből eleinte csak egy hosszú palánkerítést láttunk, amely mögé tilos a bemenet. Majd egyre sűrűsödnek az álványok, egy-egy kész falrész kimagaslik a káoszból, már-már kezd fogalmunk lenni az épület formáiról és méreteiről és – alig vesszük magunkat észre: a főbb részek már tető alatt vannak. (...) Mire a toronyra 100 méter magasságra fölkerül a kereszt, ragyogása a hetedik határba ellátszik.”
A pazar Zsolnay kerámiaelemek is helyenként cserére szorulnak (Fotó: Gergely Árpád)
Az épület eredeti funkciója szerint a városi közigazgatás központja volt. Itt kapott helyet a polgármester és a megye prefektusának irodája, a városi közigazgatás, a rendőrség, a műszaki szakág, a földhivatal és a helyi börtön. A földszinten üzlethelyiségek voltak. Idővel a rendőrség, a földhivatal és a börtön más helyre kerültek. Az épületben 1950 óta működik a Történelmi Levéltár, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet pedig 1980-ban kezdte meg munkáját. A Városi Múzeum 1967-től egészen 2008-ig kapott helyett az épületben, és egy ideig a Szabadkai Rádió stúdiója is itt működött. Még a művészeti társaságok otthonaként is szolgált, és műtermeket is berendeztek a falai között.
A Városháza díszterme több kulturális eseménynek, nemzetközi tudományos konferenciának adott otthont. Itt ülésezik a városvezetés, valamint itt tartják a polgári esküvőket is. Ha kevesebb a násznép, akkor a házasulandók életét a mellette található kisteremben kötik össze.
A Városháza 1967 óta védettség alatt áll. Ennek ellenére nem kímélte az idő. Bár a kivitelezők remek munkát végeztek, az elmúlt száztíz évben az épület elhasználódott. A tetőcserepek elöregedtek, több tetőtéri iroda is beázott. Dr. Silling Léda, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatónője szerint az épület felújításra szorul, főleg a tető, a belső udvarok és a homlokzatok.
Dr. Silling Léda (Fotó: Gergely Árpád)
– Az épület beázását folyamatosan orvosolják. Jelenleg nem tudok róla, hogy éppen beázna valahol. Az előző beázások nyomai láthatóak. A cserepek igen régiek. Eljárt az idő fölöttük, ezért több mint 80 százalékukat le kell cserélni az előző évben elkészült tervek alapján. A biológiai károkozók vizsgálati eredményei a felújítási tervdokumentáció részét képezik. A homlokzatokkal kapcsolatos munkálatok megkezdése előtt kell erre külön figyelmet fordítani. A galambok folyamatosan károsítják az épületet, évek óta folyamatos a küzdelem ellenük. Szinte a teljes tetősíkot jelenleg Zsolnay cserép fedi. A dokumentáció azt irányozta elő, hogy újra ilyenekkel legyen borítva – emelte ki dr. Silling Léda.
A több mint 5700 négyzetméter felületű tetőn a tetőfedők is egyedi tervezésűek.
– Nagyon sokféle elem van, ezekből, csak a kúpcserepekből 720 darab van fent. De a tetőn is több elem van. Pontosan nem tudom, mennyi. A Zsolnay gyárral már történtek egyeztetések, ők megkeresték a várost, meg minket is, műemlékvédőket. Én jártam nálunk néhány hete, még mielőtt ilyen állapotok lettek volna, és megmutatták, hogy megvannak Zsolnay Vilmosnak az eredeti könyvei, füzetei, amikbe a Városháza díszítőelemeit rajzolta, pontos méretekkel, anyagleírásokkal, és a gyár hajlandó és tudná is újragyártani azokat az elemeket, amikre itt szükség van, nyilatkozta a sajtónak a műemlékvédelmi intézet igazgatója.
A közelmúltban az IPA Szerbia–Horvátország Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében megvalósuló Szecessziós turistaútvonal Szabadka–Eszék elnevezésű projektumnak köszönhetően elkészült a szabadkai Városháza teljes körű felújításának tervdokumentációja. A projektum teljes költségvetése 1,1 millió eurót tett ki, amelyből Szabadka Város költségvetése 396 ezer euró.
A homlokzat is felújításra szorul (Fotó: Gergely Árpád)
Újhelyi Ákos, a Szabadkai Városi tanács gazdasági ügyekkel megbízott tagja nemrég azt nyilatkozta lapunknak, hogy az épület felújításának teljes költsége áfával együtt 786 millió dinárt tesz ki. Mindez magában foglalja az építészeti munkálatokat, a szigetelést, a villamoshálózat és a vízvezeték-hálózat cseréjét, a liftek felújítását, továbbá a tűzvédelmi installációk felszerelését. Azt is elmondta, hogy Szerbia Kulturális Minisztériuma kiírt egy pályázatot Városok a fókuszban címmel. Erre az önkormányzat is benyújtotta a pályázatát, és még várják az eredményt.
Első körben a tetőszerkezet teljes felújítását tervezik. Ehhez 293 millió dinárra lenne szükség, és ezt az összeget pályázták meg a már említett minisztériumnál. Ha a pályázat sikeres lesz, még az idén ki fogják írni a közbeszerzési pályázatot, hogy megkezdődjenek a felújítási munkálatok.
A Városháza megépülése után két év kellett ahhoz, hogy a helyi mesterek valóra váltsák a szabadkaiak nagy álmát. A beltér kifestése, valamint az asztalosmunkák és Róth Miksa üvegablakai egyenként is műremekek. Mivel az épületet naponta használja a lakosság – hozzávetőlegesen háromezren fordulnak meg itt egy nap alatt –, az állaga folyamatosan romlik. S folyamatos a karbantartása is, de elérkezett az idő egy nagyobb beavatkozásra. 110 évvel ezelőtt Szabadka merészet álmodott és a tervezők megvalósították ezt a gyönyörű álmot, elkészült a több mint 16 ezer négyzetméter hasznos felületű Városháza. Most az utókoron a sor, hogy a ránk hagyott örökséget megőrizzük.
Az építésről
„Kiírták a pályázatot. Szabadka teljes építői lendületbe került – mindenki csak azt találgatta, vajon ki nyeri meg a pályázatot, s ezáltal ki hagy örök nyomokat a város építészetében.
„A nagy és szép meglepetések időszaka volt az, amelyet Raichle Ferenc rendezett a szabadkaiaknak. Palotája, amelyet 1904-ben szecessziós stílusban építtetett, mindenki csodálatát kivívta, korábbi tervei okán – a Nemzeti Kaszinó [Városi Könyvtár] 1896, a Gimnázium 1900, az Osztrák–Magyar Bank [Fidelinka épülete] 1901, valamint a színház és szálloda adaptációja 1904 – pedig ő volt a legkomolyabb szabadkai pályázó.”
„A pályázat 1907. január 1-én zárult. Egy nappal a pályázati határidő lejárta előtt, 1906. december 31-én érkezett be »A torony alatt« jeligével ellátott pályamű Budapestről. [...] A zsűri megállapította, hogy a pályázatra tíz munka érkezett, és döntését 1907. január 21-én hozta nyilvánosságra.”
A Róth Miksa műhelyében készült üvegablakok a díszterem impozáns díszítőelemei (Fotó: Gergely Árpád)
A zsűri (Biró Károly polgármester, dr. Dembitz Lajos főügyész, Frankl István városi főmérnök, Váli Gyula városi építész és dr. Purgly Sándor későbbi főispán) hosszas és nehéz mérlegelések után az első díjat az „A torony alatt” jeligével ellátott pályaműnek ítélte oda, amely Komor Marcell és Jakab Dezső munkája volt. S hogy végül milyen volt az építendő városháza stílusa? „Az architektura Mária Terézia-barock, mely stílus a város történeti múltjának leginkább megfelel.” Sehol egy szó az új stílusról: a szecesszióról!
Az igazán nagy fordulat csak a pályázat lezárása után következett be, amikor az építőbizottság ülésén 1907 decemberében Jakab Dezső kijelentette, hogy a új városházát nem barokkosra, hanem szecessziósra építik! Azt, hogy a két építésznek ez volt-e a terve már a pályázat idején, vagy az eltelt egy év alatt változtattak elképzelésükön – nem lehet tudni. Ha figyelembe vesszük, hogy Jakab és Komor is Lechner Ödön-tanítványok voltak, és már megajándékozták a várost egy olyan épülettel, mint a Zsinagóga, igen valószínű, hogy az eredeti barokk stílusú pályamű csak taktikai húzás volt részükről.
Az építő tanács, a polgármester és a közgyűlés jóváhagyták a változtatást, nem úgy a minisztérium, mely az Országos Középítési Tanáccsal egyetemben észrevételek egész sorát juttatta vissza a városi irányításnak és a tervezőknek. Komor Marcell és Jakab Dezső végül 1908 áprilisában indulatos levélben visszautasították a tanács észrevételeit, s kiálltak a szecesszió eszméje mellett: „Elismerjük tehát a Középítési Tanács véleményét abban a tekintetben, hogy tervünk stílusa teljesen individuális stílus, amelyben magyaros ornamentikát alkalmazunk. – Annak megítélésére azonban, hogy vajon munkánk előbbre vitte-e a magyar nemzeti stílus ügyét vagy sem, ma élő ember egyáltalában nem lehet hivatott, mert a keresés, a művészi kutatás mai nagy munkája még korán sincs befejezve és még igen sok fárasztó munkát, lelkesedést és hazafias szeretetet kíván.” Pontot az ügy végére végül Biró Károly polgármester tett, aki Budapestre is elutazott, hogy elsimítsa a nézeteltéréseket.
„Ezután már minden úgy folyt le, ahogyan kellett. Az utolsó tanácsülésen, 1908. június 6-án, Biró megható szavakkal vett búcsút a régi épülettől.”
(szabadkavaros.blog.hu. Az idézetek Boško Krstić: Városháza, a szabadkai csoda című könyvéből valók.)
