A móló rései között le-lenéztünk a vízre. Vagy feküdtünk nyitott szemmel, ha látni akartuk a felhők függönyén áttűnő napsütést. Nyár volt, nem volt semmi különös abban, hogy a 90-es évek háborús időszakában a nyarakat Magyarkanizsán, a Tiszánál töltjük, nem pedig a tengeren. A békalencsés víz olyan volt, mint a jadeit. Délutánonként strandoltunk a Metál nyaralójának stégjén. Sóvárogva ki-kilestünk a mellettünk elsuhanó csónakokra, de jó lenne, ha valamelyikük elvinne legalább a nagykanyarig. Az idén, a járványhelyzet miatt nem merészkedünk messzire. A Tiszára készülődünk, ahol sose szűnik meg a káprázat, ahol nemcsak zöld, de színekben, fényekben tobzódó tud lenni a folyó.
Az első nyaralásaink óta már sétahajóról is át lehet élni a létezés mámorát. A természetben mindennek megvan a maga szépsége. Sarnyai Csaba hajóskapitánynak szerencséje az idevalóság, mert a Tisza megnyílt előtte, és olyan utakra ösztökélte, amit vele együtt sokan megtapasztaltak már. Senki se tolakodik a beszállásnál, és titokzatos mosoly ül a leszálló utasok arcán. Ő maga úgy érzi, sétahajójának szárnyai néha a levegőbe repítik. Egyelőre hétvégeken „robbantja be” sétahajóját, és két alkalommal másfél órás utat tesz meg vele a Tiszán, hely nem marad üresen, a kedves olvasó még elcsípheti, ha kedvet kapna egy utazást tenni a Tiszai Tangóval. A magyarkanizsai strandról indul délután háromkor és fél hétkor.
– Úgy érzem, ha törekszem céljaim megvalósítására, és el is érem, amit szeretnék, az életem kiteljesedik általa. A természetben egyensúlyban vagyok önmagammal, mások ezt derűként, nyugalomként észlelik, amit én magam belső nyugalomnak, belső sugárzásnak érzek. Csak a természettel együtt, azzal szoros kapcsolatban vagyok képes létezni, boldogulni. Hovatovább feladatomnak és kötelezettségemnek érzem, ha a forrásaival felelősen sáfárkodhatok. Egyszerű, természetes életet élek, ahol nincs minden esetben szükség elektromosságra, minek világítani, hisz kell a sötét este, ha látni akarjuk a csillagok fényét.
Tavaly nősültem meg. Amikor a pap gyóntatott, megkérdezte, szoktam-e imádkozni. Azt feleltem: imádkozni nem szoktam, de mindennap hálát adok azért, hogy itt élhetek, oly sok szépséget tudok találni a természet életében, és ez felér egy imával. Nekem a Tisza a szentélyem. Amikor távol voltam, a honvágy egy „paradicsomi” képben nyilvánult meg, magasan jár a nap, a csónak orrán állok, s úgy érzem, mintha egyenest a fénycsóvába suhannék, amely végigvillódzik a hullámok taraján. Csodálatos, hogy minden folyónak megvan a maga varázsa. Hiányzott a Tisza leheletkönnyű érintése, illata – itt mindennek természetszaga van –, még a csónakos Rudi bácsi is hiányzott.
Akárhova téved a tekintetem, mindenütt lebilincsel a szépség ereje, mert a hajódnak egysége, hangulata van.
– Miután Požarevacról hazahoztam a hajó fémvázát, szó szerint egy roncsot, a hajó belső terét megpróbáltam a magam módján megfogalmazni. Itt élek a Tisza partján, és itt is akarok maradni. Egy olyan hajót terveztem, ami összhangban van a természettel. Tulajdonképpen az áttételt kerestem, ami több is, kevesebb is, mint egy hajó. Valaki bélyeget gyűjt, én fákat, farönköket gyűjtöttem. A padláson tárolt őshonos fajták: barna erezetű szívós mezei szil, fekete dió, mocsári tölgy, eperfa van benne. Itt-ott tiszavirágokat ábrázoló faragványok fonják be a hajót, szerényen. Ezzel szerettem volna kifejezni azt az örökké változó csodát, amit nekem a Tisza jelent. Bele gyalultam, ezért tudom, hogy benne van az a nap, amikor apám először elvitt pecázni, és amikor megérkezve a horgászhelyre gőzölögni kezdett a Tisza. Benne van az is, amikor egy zivatar után a hajón a szivárvány mögött megpillantottam a párafelhős Tiszát. Bele ivódott az erdők méltósága is. Meg az adorjáni halászok, akik megtanítottak pöndölhálót dobni, és az elhangzott életbölcsességek. Az Elek Sanyi bácsié, aki azt mondta, a Tiszán mindig lehet enyhelyet találni. Akkor is, ha déli szél forgatja körbe-körbe a csónakot, és kegyetlenül feszülnek a zsinórok. Meg azt is mondta a Sanyi bácsi: Csabám, a Tiszán nem sietünk sehova, semmiről se fogsz lemaradni, a te haladat úgyse fogja ki senki. A hajóról se maradtam le. 2013-tól rengeteget jártunk a vízen kora tavasztól késő őszig, sok kalandos útban volt részünk, az utasok kedvéért születésnapokat, legénybúcsút, esküvőt ültünk itt meg, barátságos társaságok könnyű borral fokozták a hangulatot. Az idén Turisztikai Tiszavirág díjat kaptam a folyami hajózás és a táborszervezés terén végzett tevékenységemért. A Tiszai Tangó turisztikai sétahajózási magánvállalkozás az elmúlt két évben elvitte az Év turisztikai attrakciója címet.
Hamarosan a kikötőbe érkezik egy új hajó.
– Szívem vágya volt egy új hajó, íme, van róla egy fotóm, nézd meg. Egy hónap kell, mire újjávarázsolom, stílusa a természet iránti ragaszkodásomat tükrözi majd. Elegánsabb, pazarabb, kényelmesebb, funkcionálisabb lesz, mint a legelső. A Tangó II-nek – mert így neveztem el –, van zárt tere is, addig hajózhatok vele, míg be nem fagy a Tisza. Hosszabb utakra, kirándulásokra szánom, ha rendeződik a helyzet, a Magyarkanizsa–Szeged–Magyarkanizsa vízi útvonalon heti egy-két alkalommal sétahajózhatunk. Megcélzom Újvidéket és Belgrádot is.
Nincs olyan ember, aki ne csodálkozna rá a hajód nevére. Miért éppen Tiszai tangó?
– A tangóban vannak alaplépések, szabályok, de maga a tánc egyik pillanatról a másikra megváltozhat. A Tisza is ilyen. Láttál te már zivatart, melyet a mindenség nagy rendezője dirigál? Mintha ott fönt sokallanák a nagy kékséget, bevonják valami szürke tüllel. Egyszerre megindulnak a felhők, gomolyozva öklelőznek, míg tépett cafattá szakadnak. A felhőrongyokból zuhan le a víz. Az ilyen megvadult folyamóriásban tanuljuk meg tisztelni a vizet. A Tisza mindig más, állandóan változik, mindig szebb és szebb. Szép önmagában is, akár haragszik, akár süt a nap, akár hajnalodik, akár az est száll le.
A vesztegzár alatt se feledkeztél meg a természetről, ugye?
– A leghosszabb kijárási tilalom idején egy kis kabinos hajóval felmentem a szigetre. Van két vaddisznócsalád a szigeten, két hónapja fialtak le. Megfigyeltem merre mozognak, éjszaka mikor úsznak ki a bánáti oldalon kitaposott ösvényükre. Lassú táncos léptekkel halad a hódok menete, meg-megállnak, erre-arra tekingetnek. Feledhetetlen képsor ez! Aztán megfigyeltem a nagy testű örvös galambokat, pár évig nem is voltak a környéken. Kilestem, hol fészkelnek, felmásztam a fára, hogy megnézzem van-e a fészkükben tojás. A karantén idején újra megjelentek a hódok, vidrákkal lehet találkozni mindenfelé. Nyugodtan szállnak a fekete gólyák, megérkeztek a fecskék, a búbos vöcskök, ívni kezdtek a pontyok... A felderítőtelepet én vezetem. A kikötőnkből minden 20 lóerőnél nagyobb motoros csónakot kitiltottam. Ezt a nyugalmi állapotot, ezt a harmóniát, amit a Tisza sugároz, ezek a gyors vízi járművek, glisszerek, jet skik, mind-mind megtörik.
Használom a Tiszát, rajta vagyok a hajómmal, hasznot valósitok meg belőle. Úgy érzem, adnom kell valamit érte. Nem elég a szépségét csodálni. Tettekben mérem a dolgokat.
A Tiszához is kapcsolódik valami talányos, egyedi csoda. Ilyen varázslat a folyó virágzása.
– Amikor mostanság a víz fölé hajoltam, lebuktam megvizsgálni a lárvákat, megmozdult bennem valami. Megbizonyosodtam, hogy az idén hamarabb következik be és a 2017-es évhez fogható, minden várakozást felülmúló lesz a virágzás. Ezért nem lepődtem meg, amikor a kezemre szállt egy tiszavirág. Egyébként az előrajzás előtt a kérészek kijárnak az aljzatból, harapdálják a víz felszínét, szívják magukba az oxigént, szoktatják magukat a levegőhöz. Ilyenkor kicsalogatom az embereket, hogy tiszavirág-lesre induljunk este fél hattól. Azt lehet látni, hogy hopp, kijött egy, hopp, egy másik is, utána már három-négy, és egyre több. Az előőrsök megetetik az állatokat, a halakat, madarakat. Nem emlékszem olyan évre, hogy kihagytam volna ezt a tüneményt, ezt az üzenetet a hely emberéhez. Bárhol is tartózkodtam, június elején mindig haza jöttem. Tudod, amikor köztük vagy, bekerülsz egy másik világba. Ülsz a csónakban és figyelsz. Csaták történnek meg előtted, a hímek párzás előtt harcolnak a nőstényekért, végig vonulnak a part mentén és verik egymást életre-halálra. A nőstények a Tisza közepén röpdösnek körbe-körbe, próbára téve az erejüket, vajon elég erősek lesznek-e a nászhoz. A két csoport között kialakul egy alagút, én vízi ösvénynek hívom, amiben szépen lehet haladni. Hirtelen a tiszavirágzáson belülre kerülünk. Amikor a két raj találkozik és tüzes kérésztáncba kezd, a palettáról sűrű sárgaság telepszik a Tiszára. Erre mondták az öregek, hogy nem látni a bánáti oldalt a bácskai oldalról. Amikor virágzik a Tisza, nemcsak helybeliek, hanem távolabbról, sőt külföldről is érkeznek látogatók városunkba. Mint mindig, folyamatosan járatni fogom a Tiszai tangót.
Emlékszem, gyerekként együtt ereszkedtem a zenészekkel a folyón sodródó uszályon, amelyeket csónakok, kenuk, kajakok követtek. Azóta szinte minden évben, június 5-én, pénteken vízi hangverseny köszönti a Tisza virágzását. Megszervezésre kerül a hagyományos „Tűz útja a vízen”. Hajósok, csónakosok, kenusok a Kajak klub mólójától fáklyákkal, lámpásokkal ereszkednek le a strandig, majd meggyújtjuk a nagy tábortüzet. Az ember szereti a tüzet. Lehet abban valami ősi vonzóerő, hiszen még ma is jó üldögélni egy tábortűz mellett, és nézni a lángokat, a parazsat.
A közismert Sarnyai-tanya Adorjánon van, a Tisza szomszédságában, a töltés közelében. Családi vállalkozás, édesapád a gyümölcsöst gondozza, te pedig fogadod a betérő vendégeket, vagy éppen táborokat szervezel.
– 2016 óta nyaranta a Sarnyai-tanya díszlete a táborok. A gyerekek minden új dolog iránt fogékonyak, s ezt a spontán érdeklődést különböző tartalmakkal igyekszem megtölteni. Számomra hallatlanul fontos, mit teszünk, mire tanítjuk a gyerekeket. Meg kell mutatni nekik, hogyan gondoskodnak utódaikról a hódok, meg kell mutatni a nagy tavaszi felvonulást, a madárcsapatok vonulását.
Amit itt lehet átélni, megtapasztalni és megtanulni a madárvilágról, a horgászatról, a gyümölcsészetről, és még sorolhatnám, az többet ér mindennél, s még izgalmakban is fölülmúlja a hagyományos gyermeki kalandokat. A szórakozás este sem hagy alább, a gyerekek a csillagokkal takaróznak. Most már 60–70 személyt, gyerekeket és felnőtteket egyaránt, tudunk fogadni.
