Az Amerikából származó facélia, vagy más néven mézontófű, valóban szinte ontja a mézet. Kedvező körülmények, hőmérséklet és elegendő talajnedvesség mellett a virágaiból a méhek 25-30 százalékos cukortartalmú nektárt gyűjthetnek, amiből kellemes ízű és barnás színű mézet készítenek. Vidékünkön a falcéliát még viszonylag kisebb területen termesztik, de egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen a szántóföldi növényeink között a sokoldalúsága miatt nagyon is megéri vele foglalkozni. A facélia-vetőmag keresett mezőgazdasági termék az Európai Unióban, a méz csak „másodlagos” hasznossága a dísznövénynek sem utolsó mézontófűnek. Zölden takarmányként is értékes.
Rövid tenyészideje alatt nagy tömegű, közepes minőségű zöldtakarmányt ad, ami szénaként és erjesztve is tartósítható. Biomasszája kiváló zöldtrágya, amire a talajnak gyorsan fogyó szervesanyag-készlete miatt nagy szüksége van. Az öntözés kedvezően befolyásolhatja azt, hogy a facéliát másodnövényként nagyobb mértékben termesszék.
A Törökkanizsa és Szanád között átutazók gyönyörködhetnek a 70 hektáros lila virágmezőben. A nagy területen, egy tagban termesztett egyéves ültetvény körül sorjáznak a méhészkamionok és kaptárok szállítására átalakított régi autóbuszok. A méhészek előszeretettel telepítik ki szorgos méhcsaládjaikat a facéliaültetvények mellé. A mézontófű ideális körülmények között valóban ontja a mézet, egy hektár dús virágzatú facéliáról akár egy tonna mézet is begyűjthetnek a szorgos méhdolgozók.
A betakarításáról a szakirodalom a következőket írja: „Az aratást akkor kell megkezdeni, amikor a virágzat alsó egyharmada megbarnul, és a benne lévő magok kávébarnára színeződnek. A virágzat alsó részén lévő magvak ilyenkorra már érettek, a középső részen lévő magok rendre vágás után beérnek, a virágzat hegyén elhelyezkedő éretlenekre pedig nem lehetünk tekintettel.
A facélia betakarítása két menetben történik. Az első menetben nedves állapotban kell a rendre vágást elvégezni. Erre az esti, éjszakai, hajnali órák a legalkalmasabbak. A rendre vágás során a tarlómagasság 10-15 cm legyen! A második menetben a cséplést kombájnnal a rend 5-10 napos száradása után kell megkezdeni, és a lehető legrövidebb idő alatt befejezni. Az esős, szeles időjárás következtében a renden kiperegnek a magok, és minőségromlás következik be.
Az általánosan használt kombájnok cséplőszerkezetén nem kell módosítani, viszont aprómagrostát szükséges alkalmazni. A rendről történő kombájnolásnál nem szabad törekedni a tiszta mag begyűjtésére, mert ez esetben nagyobb lesz a betakarítási veszteség. A csírázóképesség megőrzése érdekében és a befülledés elkerülésére a kombájntiszta anyagot mihamarabb fölöző rostán kell átengedni.”
A törökkanizsai Mladen Jančić nagyban gazdálkodik, ő vetette be a hetvenhektáros területet facéliával. Kérdésünkre, hogy milyen termésre számít, és hol értékesíti a facéliamagot, szűkszavúan csak annyit mondott, hogy előre nem tudni, mi várható, aratás után a mázsa mutatja meg, hogy érdemes volt-e befektetni a termesztésébe.
A hetvenhektáros egy tagban virágzó lila méhlegelőre több méhész is kivitte legeltetni apró „jószágait”. A Makkhetesen élő Hajtsunk Attila méhész nem kevesebb, mint 300 kaptár méhet telepített a facéliaültetvényre.
– Az egyik zentai méhész ismerősöm szólt, hogy itt, Törökkanizsa határában jókora méhlegelő, facélia található, amire érdemes kitelepíteni a méhcsaládokat. Szóltam a gazdának, hogy három járművel kihoznám a méheimet, amire pozitívan reagált, hiszen a magtermesztés szempontjait figyelembe véve, a méhek, azaz megporzás nélkül nem várható jó termés.
Számunkra, méhészek számára azért jók az ilyen ültetvények, mert az akác elvirágzása után a most kezdődő hársvirágzásig nincs hova, mire vinni a méheket. Ezt az átmeneti időszakot jól kitölti a facélia, nem kell a méhcsaládokat etetni, van mit hordaniuk és mit enniük a következő nagy „bevetésig”.
Sajnos, az idei száraz, mondhatni aszályos tavaszt a facéliaültetvény is megsínylette. Csapadék nélkül a növénymassza elmarad a szokásosnál. Voltunk már olyan facéliaültetvényen, amely majdnem kétszer akkorára megnőtt, mint az idei vetésű facélia. A szárazság a virágok nektártartalmát visszavetetette, az idén nem fogunk facéliamézet pergetni. A méhek éppen csak annyit tudtak gyűjteni, hogy ellássák, fenntartsák magukat. Nekünk persze ez is nagyon jó, hiszen nem kell őket kívülről segíteni, táplálni, elég számukra, amit hordanak a virágokról – mondta a méhész. Attila már szombaton este átvezette egyik kaptárokkal teli kamionját a Tarcal-hegység (Fruška gora) szerémségi lankáira, Ürög környékére, ahol a napokban kezdtek virágozni a hársfaerdők, ami egész Szerbiából sok méhészt vonz. Amint mérhető lesz a gyűjtés, a méhészkamionba beépített mérleg jelzi a gyarapodást, átviszi a másik két teherjárműre szerelt kaptárokat is a Tarcal-hegységbe, és mind a háromszáz méhcsaláddal hársvirágmézet gyűjtenek.