Ft. Drobina Gábor zombori káplán a regőcei egyházközség történetének megírása után most A Zombori Szentháromság plébánia története címmel jelentetett meg egy alapos, fontos és érdekes helytörténeti kiadványt. A könyv első bemutatójára június 12-én került sor a zombori Szentháromság-templomban. A szerzőt, Gábor atyát a kutatás folyamatáról, a könyv tartalmáról és képzőművészeti alkotómunkája kapcsán az önkifejezésről is kérdeztük
• Milyen megfontolásból fogott hozzá a könyv megírásához?
– 2017-ben adtam ki a regőcei egyházközségről szóló könyvemet. Ezt követően a zombori Szentháromság-plébánia plébánosa megkért, hogy írjak egy magyar nyelvű könyvet is a zombori plébániáról a kettős jubileum kapcsán. 2018-ban volt 300 éve annak, hogy a plébániát újraalapították, a török megszállást követően, továbbá 2019-ben volt 300 éve, hogy elkezdték vezetni az anyakönyveket. Ez a két évforduló motivált bennünket arra, hogy foglalkozzunk a plébánia történetével.
A zombori születésű Stjepan Beretić atya, a szabadkai Szent Teréz-székesegyház plébánosa írt cikkeket a plébánia történetéről, ezeket megjelentette a Zvonik nevű katolikus folyóiratban, és az ő cikkeiből készült a horvát nyelvű könyv. Tehát két kiadványról van szó, az ő cikkeiből készült a horvát nyelvű könyv első része, én írtam a másodikat, amely a katolikus iskolai oktatással foglalkozik. Pekanović Josip plébános írta a harmadik részt, ő összefoglalta a plébánia harminc éves történetét. Jómagam külön írtam egy saját, magyar nyelvű könyvet is.
• Mit tartalmaz A Zombori Szentháromság plébánia története című önálló kötet?
– Úgy gondoltam, hogyha egy plébánia életéről írunk, akkor nem elég elkezdeni valahol a plébánia keletkezésének az évével, hanem vissza kell menni egészen Krisztusig, az első keresztény közösség megalapításáig. Ilyen módon összefüggést adni, összekötni a mai keresztény közösséget az első, az ős keresztény közösséggel, hiszen ez adja meg az értelmét mindennek, a mai létezésünknek, közösségünknek és mindannak, amiben hiszünk. Mivel Zomborban léteznek múzeumi anyagok is, ezért a Krisztus előtti korral foglalkozom az első fejezetben, a másodikban a kereszténység születésével, a kereszténység első nyomaival Zombor környékén. A harmadik fejezetben a számunkra, magyarok számára nagyon fontos országalapító Szent István királyunkkal, továbbá Szent László királlyal, akinek meghatározó szerep jutott az egyházi élet megszervezésében is. Aztán szó esik még itt a kalocsa-bácsi érsekségről, mivel két székhelyű érsekségről van szó, ennek lényegét is próbálom megvitatni. A negyedik fejezetben Zombornak a középkorban betöltött szerepéről írok, az ötödikben a török hódoltságról, a mohácsi vészről és az azt követő időszakról, a hatodikban a 18. századról, tehát a plébánia újonnan való megalapításáról, a templomépítésről, a ferencesekről, akik építették a templomot és a kolostort, továbbá minden szakrális épületről, amely abban a korban épült. A hetedik fejezetben foglalkozom a 19. századdal, amikor már nem a ferencesek vezetik a plébániát, hanem egyházmegyés papok, az ő szerepükről a városban és a helyi hitközségi életről, mindenről, ami ahhoz fűződik, hogy milyen épületek épültek stb. A nyolcadik fejezetben foglalkozom a 20. századdal, a kilencedikben pedig az elmúlt mintegy harminc évvel, amely egybefoglalja a mai kort, hogy mi minden történik, hogyan éljük meg az ünnepeinket, a különböző csoportok, az énekesek, a gyerekcsoportok működésének fényében, hogyan ünnepeljük a karácsonyt, a gyerekműsorok keretében. Összefoglaltam, kik azok a személyek, akik jelenleg fontosak az egyházközösségünk életében, továbbá, hogy kik voltak fontosak, de sajnos az utóbbi néhány évben elhunytak, tehát nem érték meg azt, hogy ez a könyv megjelenjen. A tizedik fejezetben a számomra különösen érdekes témával, a szakrális kisemlékekkel foglalkozom. Ide tartoznak az út menti keresztek, szobrok, kápolnák, kálváriák. Zombor igen gazdag a szakrális kisemlékeket illetően. Csaknem harminc keresztet találtam a város vonatkozásában. Ezek a kereszteket többnyire az első vagy a második világháború idején állították fel, melyek arról tanúskodnak, hogy túlélték az egyik és/vagy a másik világégést is. Vannak olyanok, amelyek nem menekültek meg, vannak, amelyeket lebontottak és vannak, amelyeket felújítottak. A tizenegyedik fejezetben a plébánosokat, a plébániai kormányzókat, a káplánokat, a hitoktatókat gyűjtöttem össze, és próbáltam egy listát összeállítani, hogy mikor szolgáltak a plébánián.
• Rendkívül összetett, nagy ívű helytörténeti kiadványról van szó. Hogyan zajlott a kutatás, meddig tartott a könyv megírása?
– A kiadvány 268 oldalas. A kutatás körülbelül három évig tartott. A Kalocsa- Kecskeméti Főegyházmegye levéltárában kutattam, ott sokat segítettek. Most már nem kell személyesen elmenni a levéltárba, hála az e-kutatás lehetőségének. Nagyon sok anyag megtalálható a levéltár honlapján és otthonról is kutathatunk. Eljártam a Szabadkai Egyházmegye levéltárába is. Két éven keresztül minden csütörtökön megjelentem ott, és lapoztam a könyveket. Ez még egy eléggé rendezetlen levéltár, ezért egyúttal próbáltam rendezni is az ott lévő zombori anyagot. Mondhatni, dupla munka volt, de megérte. A zombori Történelmi Levéltár és a Zombori Városi Múzeum szintén állandó kutatási forrást jelentett. Néhány más helyen is kutattam például Bécsben, Budapesten a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában. Így gyűlt össze az anyag. Ami a könyv megírását illeti, tavaly nyáron kezdtem, és szeptemberig megírtam. A zombori Szentháromság-plébánia saját kiadásában jelent meg.
• Az egyházi szolgálat, a kutatómunka mellett Gábor atya az alkotótevékenységre is talál időt és alkalmat. Milyen témákat jelenít meg festményein?
– Gyerekkorom óta foglalkozom festészettel, az általános és középiskolai tanáraim egyengették az utamat a képzőművészetben. Továbbá van a családunkban festőművész felmenő, tőle is sokat tanultam. Sajnos, nem jut elég idő az alkotásra, mivel az elmélyülést, nyugalmat igényel. Ilyen szempontból hasznosnak bizonyult az elmúlt időszakra jellemző kijárási tilalom, gyakrabban leülhettem a vászonhoz.
Egyetemista koromban ikonokat festettem. Ez a szakrális művészetnek a 9. és 10. századból való képfestési stílusa, amely jelen van nyugaton is, jól bevált a magyarországi tanulmányi időm alatt. Amikor hazajöttem Szerbiába, akkor éreztem, hogy itt nem annyira elfogadott, mivel az ikonok inkább az ortodox egyházat szimbolizálják, ezért itt nincs nagy keletje. Nem is folytattam tovább. Az ikonok különben is nagyon szabályokhoz kötöttek. Abban a műfajban az ember nem szabad. Én pedig úgy gondolom, hogy a művészetben az embernek elsősorban szabadnak kell lennie ahhoz, hogy ki tudja fejezni magát. Egy sajátos stílust próbálok kialakítani, amelyben szabadnak érezhetem, kifejezhetem magam. Emellett mivel teológus vagyok, a képeken keresztül üzenni is szeretnék a szemlélő számára – hallottuk ft. Drobina Gábortól, akinek új könyvét hamarosan önálló bemutató keretében is megismerheti a zombori és a nyugat-bácskai olvasóközönség.
