A 34 éves, ereje teljében lévő kevi Kopasz Kornél gazdálkodó, jószágtenyésztő, amolyan igazi örökmozgó, markos farmerlegény, aki szórakozásból indult el négy évvel ezelőtt a Parasztolimpián, és mindjárt diadalmaskodni is tudott a nem csak erőpróbákból álló vetélkedőn. Idén újból ő vitte el a pálmát, pontosabban ő vezetheti haza a fődíjként felajánlott borjút, és még egy malacot is kap ráadásul, amennyiben bokros teendői mellett szakít időt a díjak begyűjtésére a felajánló farmerektől.
Kopasz Kornél kétszeres parasztolimpai bajnok (Fotó: Gergely József)
– Amikor először részt vettem a topolyai Parasztolimpián, azt sem tudtam, mi fán terem, de hajtott a kíváncsiság, hogy kipróbáljam magam. Törökfaluban voltunk családi ebéden, de én a leves után felálltam az asztaltól: nekem mennem kell Topolyára az olimpiára. A szervezők mindenféle, játékos és a közönségnek tetsző vetélkedőket eszeltek ki, nem csak erőpróbákból áll a verseny, olyan, úgymond szakmai kérdések is szerepeltek a tudástesztben, mint például, hogy hány nap alatt kelnek ki a tojásból a csibék és hasonlók.
Tetszett a dolog. Minden versenyszámban igyekeztem helyt állni, és a végére én gyűjtöttem össze a legtöbb pontot, ami az első díjat jelentette számomra. Magam is meglepődtem, hogy beugróként ilyen jól szerepeltem. Kedvet kaptam a jó hangulatú megmérettetésen való részvételhez, és azóta minden évben, immár negyedik alkalommal szerepeltem a Parasztolimpián. A végső győzelemhez nem elég a kitartás, az erőnlét, hiszen a benevező versenyzők nagy része kigyúrt erőemelő, sportoló, kisportolt fiatalember. Akár tucatnyi induló is célba érhetett volna, az ilyen küzdelmek megnyeréséhez is szükség van a körülmények szerencsés összjátékára.
Teszteléssel indul a vetélkedő, még egyes gyomnövények latin nevét is kérdezték, amire nem lehet felkészülni, ha véletlenül valaki éppen tud az adott kérdésre válaszolni, akkor pontot szerez vele. Az már tapasztalaton alapuló ismeretnek számít, hogy milyen összetételű és mekkora mennyiségű műtrágyára van szükség a búza vagy a kukorica termesztéséhez. Az idei vetélkedés nagyon szoros küzdelmet hozott, a végig talpon maradt parasztlegények bármelyike diadalmaskodhatott volna. A fizikai erőt igényelő erőpróbák közül a petrencerúdtartás a legkeményebb versenyszám, mivel statikus erőkifejtést igényel, és egy-két perc után már mindenkinek görcsölni kezd a karizma, fokozatosan veszíti az erejét és lebukik a petrencerúd. Ebben a számban harmadik voltam, ami nagyon jó eredménynek számít.
A Parasztolimpiára külön sosem készültem, a mindennapi fizikai munka, a száz bikaborjúval „edzem” mindennap. A földeket művelem a szüleimmel, elég sok földet bérlünk, még Bánátban is, hogy meg tudjuk termelni a jószágok számára szükséges takarmánymennyiséget. Időközben valamennyi földet is sikerült venni. A jószágtenyésztés mellett gyakorlatilag szabadidő nincs, se ünnep, se vasárnap, nyaralásra pedig nem is gondolhatunk, nincs idő lazítani. A jószágokkal való vergődés sajnos nem kecsegtet biztos nyereséggel, mindig van benne rizikó, nem is kevés. Az idei évről pedig jobb, ha nem beszélünk, a szárazság elvitte a termés javát. Mindenféle ipari növényt termesztünk, napraforgót, kukoricát, búzát, de ezeket megviselte a szárazság. Az idén egyedül az olajrepce fizette meg a befektetett munkát. Az aszályt még tetézte az ítéletidő, a Csóka határában bérelt földeken a jég verte el a termést.
Tornyoson nőttem fel, jelenleg Keviben élek, a nemrég elhunyt nagymamám tanyáján gazdálkodom, a Törökfaluba vezető út mellett. Nem vagyok nős, de van egy kisfiam, sajnos nem élünk együtt a gyerek anyjával. A szüleimmel együtt műveljük a földeket, gépesítettük a termelést, amennyire lehetett, de fizikai munka mindig akad bőven a földművelésben és a jószágtenyésztésben. Nekem nincs szükségem konditermekbe járni, hogy erősítsem a karizmaimat.
Aki egyszer jószághizlalásba fog, számítson arra, hogy aszály, betegség, a felvásárlási áringadozás és még ki tudja mi minden előre nem látható körülménnyel, eseménnyel kell szembenéznie. Megtörténik, hogy éveken keresztül mínuszban zárjuk az esztendőt és majd csak a sokadik év hoz hasznot és lesz kifizetődő a rengeteg befektetett munka. Azt szoktam mondani, hogy legalább ötéves ciklusokban kell gondolkodni, bizakodunk, hogy több rossz év után egyszer majd csak úgy alakulnak a körülmények, hogy kijön a lépés és legalább részben visszajön a befektetett tetemes munka, energia és pénz – mondta a szorgalmas munkából élő Kopasz Kornél gazdálkodó és parasztolimpikon.
