Temerinben nagyon rossz minőségű a csapvíz, évek óta megtiltották a fogyasztását, még főzésre sem alkalmas. A temeriniek azonban nem estek kétségbe, hiszen ott folyik a falu bejáratánál a sárga víz, vagy ahogy többen ismerik, a Grisza-víz. A Grisza család évtizedekig gyógyfürdőt működtetett Temerinben, aztán sajnos elvették tulajdonukat, illetve nacionalizálták.
Grisza Mária otthon is gyógyvizet fogyaszt (Dávid Csilla felvétele)
Grisza Mária jelenleg a temerini községi képviselő-testület tagja, valamint a temerini vagyon-visszaszármaztatási egyesület elnöke. Nem nyugodott bele abba az igazságtalanságba, amit családjával, és családok ezreivel elkövettek országszerte, ezért harcba szállt, és kiállt az elkobzott javak visszaszármaztatásáért.
Grisza Máriával a híres fürdő történetéről, és az elkobzott javak visszaszolgáltatásáért folyó harcáról beszélgettünk.
– Nagymamám és nagyapám 1890 tájékán vásárolták meg a temerini földterületeket, addig tanyán éltek, és sok föld volt a tanya körül. Részenként vásárolták a temerini parcellákat, és legutoljára a mostani ház telkét is. A nagyapámnak először fatelepe volt a fürdő helyén, akkor még nem tudtak arról, hogy hévíz van a föld alatt. A fatelep alacsonyabban fekvő részén azonban folyamatosan talajvíz buggyant ki, volt egy ilyen lapályos része. A talajvíz tetején midig zsír úszott, ragyogott a felülete, és azt gondolták, hogy naftára találtak. Nagymamán mindig is leleményes volt, és azt mondta, jó lenne szakértőkkel megvizsgáltatni, milyen víz lehet a telkükön. Többen is megvizsgálták a vizet, és nagy megdöbbenésre nem nafta úszott a víz felszínén, hanem azt mondták, hogy majdnem biztosan gyógyvízről van szó.
Ekkor nagyszüleim úgy döntöttek, hogy artézi kutat fúratnak, közel ahhoz a helyhez, ahol ma is folyik a temeriniek kedvenc gyógyvize, a Grisza-víz. A kút fúrását kb. 1913-ban kezdték, lovak segítségével. Három hónapig, éjjel-nappal folyt a kút fúrása, és amikor leértek kb. 400 méterig, akkor beletörtek a csövek, és nem tudták folytatni a fúrást. Nagyon szomorúak voltak a nagyszüleim, mert borzasztó drága volt akkoriban a kút fúrása, és 80 hold földet eladtak a költségek fedezésére. Biztosak voltak abban, hogy tönkrementek, de két hónap múlva elkezdett folyni az artézi víz, valahogy utat talált, biztos közel járhattak már a fúrással, és aztán már könnyen kitört.
Ma így néz ki a forrás
• Milyen a Grisza-víz?
– A Grisza-vízben jódból van a legtöbb, ennél egy kissé kevesebb a kén, és további 30 fajta ásványt tartalmaz. Percenként 410 köbméter víz tör a felszínre, érdekességnek számít, hiszen pontosan olyan mélyen van a forrás is, amennyi köbméter víz folyik belőle, 1910 óta megállás nélkül. A víz mellett azonban etán gáz is a felszínre tört.
• Amikor végre elkészült a kút, hogyan alakult ki a fürdő?
– Amikor elkészült a kút, hamarosan felépült a ház is, majd beltéri fürdőket alakítottak ki, hat szoba állt rendelkezésre. Három szobában egy kádat lehetett használni és három szobában dupla kádak voltak. A szobákat egy hosszú folyosó kötötte össze, volt bent pénztár és minden, ami egy fürdő működéséhez szükséges volt abban az időben. A padláson egy nagy tartályban melegedett a víz, ugyanis az én apukám magasan szakképzett lakatos volt, és a testvére is értett a mesterséghez. Elkészítettek egy szerkezetet, amely kivonta a felszínre törő gázt, és ezzel melegítették a vizet, de az egész fürdőbe is bevezették, hiszen ingyenes volt. Az ingyenes gáznak köszönhetően állandóan volt meleg víz, és gáz hajtotta apámék malmát is. Amikor látták, hogy jól működik a fürdő, és nagy az érdeklődés, akkor elkészítették a medencét is, ami 15 méter hosszú, és 11 méter széles volt. Éjjel-nappal folyt bele a víz, állandóan cserélődött, minden másnap tisztították, mivel a jódtól meg a kéntől gyorsan moha keletkezik. Miután államosították, illetve elvették a családunktól a fürdőt, apukám sírva mesélte, hogy amikor a medencét készítették, abba nagyon sok vasat, betont kellett tenni, vagonokkal hozatták Boszniából, és amikor az utolsó vagont kifizette a nagymamám, nekik nem maradt még kenyérre sem pénzük.
• Hogyan működött a fürdő?
Most így néz ki kívülről az egykori fürdő épülete, jelenleg a temerini egészségház részeként működik
– Rengeteg parasztasszony jött fürdeni, anyukám lakásokat adott ki számukra, egy-két hétig fürdöttek, aztán egy évig nyugodtak voltak, elmúltak a panaszaik, dolgozhattak, majd következő évben újra láttuk őket. A fürdő előtt sorok álltak, annyian jöttek hozzánk, a nyári szezonban gyakran tízen laktak albérletben. Régebben nem volt divat autóval járni hozzánk, hanem kibéreltek egy szobát, és itt laktak. A gyógyvízben csak fél óráig lehetett tartózkodni, utána lefeküdtek, bebugyolálták magukat, hogy izzadjanak. A medencében sokan fürödtek, a kertben napozhattak, a kabinok pedig a medence mellett helyezkedtek el.
Ez a medence 70 évig folyamatosan működött, aztán amikor elvették tőlünk, szétverték és betemették.
• Miért?
– Mert úgy kívánta az akkori politika.
• Mikor vették el a fürdőt?
– A fürdőt 1950-ben nacionalizálták, addig ez családi vállalkozás volt, a szüleim és a nagyapám működtették. Azt mondták, hogy ezután a fürdő társadalmi tulajdon. Az akkori helyi közösség elnöke nagyon gonosz ember volt, azt mondta nekünk: Mit akarnak maguk, ezt soha többé nem kapják vissza, ne is álmodozzanak róla! Mielőtt elvették volna, rákényszerítették a szüleimet, hogy teljesen újítsák fel, mert azzal is hitegették őket, hogy akkor akár az is megtörténhet, hogy nem veszik el. Ők mindent felújítottak, új ablakokat, ajtókat, padokat szereztek be, kimeszelték, és rá egy fél évre elvették. A nacionalizált ingatlanokat a törvény szerint ki kellett volna fizetni, persze ez nem történt meg.
• Mesélje el a visszaszármaztatással kapcsolatos harcát, gondolom nem volt, és most sem egyszerű.
A fürdő udvarában kellemesen kikapcsolódhattak a vendégek
– Mielőtt anyukám 1999-ben meghalt, azt mondta: Mari, ha egy esélyed is lesz, hogy ezt a fürdőt visszaszerezd, akkor ne hagyd abba! Ezekkel a szavakkal búcsúzott… Aztán 2000-ben, amikor demokratikus hatalom került az ország élére, Đinđić azt mondta: kell egy csapat, akinek köszönhetően megvigyázhatjuk azt, amit elvettünk Miloševićtől. Azok, akik addig is kiálltak a vagyon-visszaszármaztatás ügyéért, segítettek neki, úgy volt, hogy az egyik első törvény, amit a demokratikus hatalom meghoz, az a vagyon-visszaszármaztatással lesz kapcsolatos, de sajnos nem így történt.
• Hogyan kapcsolódott be a vagyon-visszaszármaztatásért küzdő harcba?
– A demokratikus fordulat után felkerestek, mivel egy gyűlést szerveztek az újvidéki képviselő-testületben, és engem is meghívtak. Azon az ülésen, amelyen rengetegen összejöttek (2000 szeptembere) megbeszéltük, hogy Vajdaság-szerte vagyon-visszaszármaztatási egyesületeket kell alapítani, és ezt a feladatot én kaptam. Aztán 2000 decemberében Temerinben tartottunk tanácskozást, megalakult a temerini szervezet, a községházán több mint 200-an jöttünk össze, alig jutottam szóhoz. Eljöttek többek között a temerinieken kívül a zsablyaiak, a mozsoriak, a csúrogiak és az újvidékiek is. Ezen a gyűlésen megválasztottak elnöknek, valamint öttagú bizottságot alakítottunk. Ezután megalakítottuk a helyi egyesületeket Becsén, Bácsföldváron, Zentán, Kúlán, Ómoravicán, Csantavéren stb. Nagyon sokat segített munkánkban annak idején a Temerini Rádió, a Magyar Szó, az Újvidéki Televízió és a Belgrádi Televízió is.
• Hol tartanak jelenleg a vagyon-visszaszármaztatással?
A fürdő épülete a múlt században
– 2011-ben meghozták a törvényt, de csapnivaló, a kifizetést szorgalmazzák, de kérdezem én, hogy miből tudnának itt fizetni? Erős ígéretek vannak arra, hogy beépítik a restitúciós törvénybe a szubsztitúciót, magyarán a helyettesítést. Van elég föld, ami parlagon áll, ne adják bérbe az araboknak, ne adják oda a mágnásoknak, hanem adják vissza az elvett javak helyébe, és máris megoldottak mindent: nem kell fizetni, az új tulajdonosok adót fizetnének, és ez megfelelne mindenkinek. Ezt már régen követeljük, de hogy mi lesz az egészből, azt még nem tudni pontosan.
• Mit tenne, ha kifizetnék az elkobzott javakat?
– Mivel a forrást nagyon nehezen kaphatom vissza, akkor valószínűleg másba kezdenék, lehet, hogy egy Magyar Házat alakítanék…
• Elállna a fürdő rekonstrukciójától?
– Ezt még nem mondom ki, mert igaz, hogy működik Temerinben egy medence, de az a víz megközelítőleg sem olyan minőségű, mint a Grisza-víz.
• És ha sikerülne egy nap visszaszerezni a forrást?
– Most ebben sajnos nem nagyon hiszek… de ha sikerülne…ha sikerülne, akkor belevágnék! Itt a vejem, itt a lányom, akiben szintén van jócskán agilitás, úgyhogy biztos sikerülne. Egyszer régen, a megboldogult anyámnak azt mondtam: Mit siratjátok annyira ezt a fürdőt, ha visszakapnám, nem is tudnék vele mit kezdeni… Akkor 78 éves volt anyám, és erre azt válaszolta: De én gyerekem bizony tudnék ám…
Ha ez valóban sikerülne, akkor a fürdő udvarában szobrot emelnék nagyszüleimnek, ők pedig végre békében nyugodnának.
