A nyári meleget egy csapásra felváltotta a borongós, hűvös, esős idő, ezért nagyon sok fecske került bajba. Legyengült fecskéket találtak számos településen, az aszfalton vagy az erkélyen gubbasztva. Az épületek párkányain a molnárfecskék zárt fészkeiben még szeptember elején is láthatók kiröpülés előtt álló fiókák. Ezeknek a fiataloknak még napok, hetek kellenek ahhoz, mire annyira megerősödnek, hogy az öreg madarakkal együtt el tudnak vonulni Afrikába.
A hidegben az aszfaltúton gubbasztó fiatal füstifecske (kép: Gergely József)
Szeptember második felére fecskéink zöme már elvonul, az ekkor megfigyelhető kisebb-nagyobb csapatok Európa északabbi tájairól érkező átvonuló és a még felkészületlen fiatal hazai egyedekből állnak. Ez utóbbiak tollazata még nem elég fejlett a vonuláshoz, ezért kénytelenek voltak maradni.
A hét elején megenyhült az idő, de előtte napközben sem emelkedett a hőmérséklet 10–15 fok fölé. Négy-öt nap hideg idő végzetes lehet a fecskék számára, a molnárfecskék, a parti- és a füsti fecskék is repülő rovarokkal táplálkoznak. A tíz fokot alig meghaladó hőmérsékleten azonban szinte egyik rovar sem repül, még csak nem is mozog, dermedtségében elő sem bújik a rejtekéből. A négy-öt ínséges nap a vonuló vagy vonulásra készülő fiatal fecskék számára végzetes lehet. Ezért történt meg, hogy Kárpát-medence-szerte számos településen a polgárok felfigyeltek a betegnek tűnő, legyengült fecskékre. Volt, ahol még repülni sem tudó fiókák maradtak étlen a fészkekben.
Az öreg (egy évnél idősebb), tapasztalt és életerős molnár- és füstifecskék, valamint az első két költésből származó teljesen kifejlett fiókák még a hidegfront beállta előtt elindultak Afrika irányába, nem várták meg az ínséges hideg napokat. A több mint ezer kilométerre északabbra, egészen Skandináviáig költő molnárfecskék azonban nem mind érkeztek idejében elhagyni a költőterületüket. A lemaradt, itt maradt, legyengült fecskék éhesek, élelem, azaz fűtőanyag nélkül pedig néhány hideg éjszaka alatt végzetesen kihűl a testük. Ha ilyen legyengült fecskéket találunk, segíthetünk rajtuk, a horgász boltokban kapható lisztkukacokat szívesen elfogyasztják, és ilyen módon átsegíthetjük őket a rovarmentes és hideg napokon.
DRASZTIKUS ÁLLOMÁNYCSÖKKENÉS
Hidegben a molnárfecskék az épületek párkányaira bújnak, a házak falaira csimpaszkodnak
Európa nagy részében drasztikusan megcsappant a fecskék száma. Az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok nagy érvágást okozhatnak a környezeti változásokra érzékeny fecskeállományban. Valóságos katasztrófával ért fel például a 2007 és 2008 őszén korán beköszöntő extrém hideg idő, a fecskék rovartáplálék híján annyira legyöngültek, hogy el sem tudtak vonulni délre. A 2009/2010-es csapadékos és hűvös időjárás a tavasszal visszaérkező fecskék költési sikerét nagyban visszavetette. A magyarországi madárbarátok egész repülőnyi rakomány fecskét mentettek meg azzal, hogy begyűjtötték, megetették őket és repülőn Törökországba szállították a több ezer bajba került fecskét. Sajnos az ilyen és ehhez hasonló látványos akciók csak lassítani, de megállítani nem tudják a fecskefogyást, de legalább a közvélemény figyelmét ráirányítják a súlyos problémára.
Az utcai vezetéken gyülekező, a vándorutat „megbeszélő” füstifecskék Hódegyházán
Európa nagy részében visszaesett a fecskék, különösen az emberi településekhez kötődő épületeken költő molnár- és füstifecskék száma. Magyar felmérések alapján tíz év alatt a molnárfecskék 65 százaléka, a füsti fecskék 44 százaléka, a partifecskéknek pedig 65 százaléka veszett oda. Ha az állományfogyatkozás üteme nem lassul, megtörténhet, hogy tíz év múlva még mutatóban is alig látunk majd fecskét.
A fecskék eltűnése a klímaváltozással van összefüggésben. Az extrém időjárásnak, a nagy aszályoknak, a hatalmas viharoknak, a megszokott időjárás átalakulásának egyaránt szerepe van abban, hogy egyre kevesebb a fecske. Maga az ember is hozzájárul a negatív folyamathoz. Vidéken gyakorlatilag összeomlott a háztáji állattartás, ráadásul sok helyen nem kedvelik ezeket a madarakat: a fészkeiket leverik, vagy tüskés ágakkal, kiaggatott nejlonzacskókkal akadályozzák, hogy az ereszek alá (füsti fecske), a tömbházak teraszának oltalmában (molnárfecske) fészket építhessenek. A fecskefiókák vesztét okozhatja a fészekanyagnak hordott bálazsinór, amibe a fiókák belegabalyodnak és megfulladnak. Ez a jelenség még a nagytestű gólyáknál is tapasztalható. Az ember által szétdobált kötözőanyagok, nejlonzsinegek sok kisgólya és fecskefióka vesztét okozzák.
FECSKÉK NÉLKÜL BAJBA KERÜLÜNK
Nem csupán annyiból áll a probléma, hogy nem lesznek az utcai vezetékeken csivitelő fecskék, ennél sokkal sötétebb jövő körvonalazódik előttünk. A melegedő időjárással új szúnyogfajok és általuk terjesztett kórokozók bukkannak fel és betegítik meg az embert. A nyugat-nílusi láz vírusa máris jelen van környezetünkben, az Újvidéken és környékén fogott szúnyogokban már kimutatták a nyugat-nílusi láz kórokozóját, amely az idősebb, gyengébb ellenálló-képességű emberek számára végzetes lehet. Könnyen megtörténhet, hogy újból szembe kell néznünk az egyes szúnyogfajok által terjesztette maláriával is. Az egészségünket veszélyeztető betegségeket terjesztő szúnyogok és ugyanakkor a klímaváltozás hatására érkező újabb kártevő rovarok elleni biológiai védekezésben is óriási szerepük van a velük táplálkozó fecskéknek (és denevéreknek), melyek természetes úton csökkentik ezek számát.
