A Szerbiai Kézilabda-szövetség (RSS) vezetősége jó eredményt várt Vladan Matićtól és segédjétől, Dejan Perićtől a januári Európa-bajnokságon, a dolgok azonban nem a tervek és a kitűzött célok szerint alakultak: a 2012-ben ezüstérmes szerb válogatottnak nem sikerült továbbjutnia a csoportból. A 44 éves Matić kategorikusan kijelentette, nem mond le, márciusra új jelentést készít az RSS-nek az Eb-ről, és a tervek szerint sportpszichológus is csatlakozik majd a szakmai stábhoz.
– Engem is becsapott a felkészülési időszakban lejátszott két mérkőzés. Macedóniát és Montenegrót is nagyon jó játékkal győztük le, az előbbit úgy, hogy a nézők biztatását, a bírók támogatását is élvezték, és 11:5-re vezettek. Optimista voltam, bíztam a csapatban. Egy kiváló lengyel csapat ellen nyertünk egy góllal, de már akkor érződött, hogy valami nincs rendben. Oroszország ellen 9:5-re vezettünk, s akkor egyszer csak megváltozott minden: hibát hibára halmoztunk, és a végén kétszer is rosszul cseréltünk, ami miatt kétszer kétperces kiállítást kaptunk. Még most sem tudom megérteni, hogyan történhetett meg ez ilyen tapasztalt játékosokkal. Pedig mindenkinek megvolt a feladata, mindent előre megbeszéltünk. Az utolsó fordulóban nekünk a legrosszabb eredmény az volt, ha Lengyelország két góllal nyer Oroszország ellen: természetesen ez így is történt, pontosan két gól lett a különbség. De nem kell ezen meglepődni, mivel a lengyelek így két ponttal jutottak tovább.
• A korai kiesésért az oroszok elleni, nagyon rosszul sikerült húsz percet jelölte meg. Másfél hónappal a történtek után sikerült-e megfejteni, hogy mi okozta azt a rövidzárlatot?
– A csapatnak nem volt önbizalma, és hiányzott egy jó irányító. Nem volt egy gyors indításunk sem, lassúak és görcsösek voltunk, rossz volt nézni a játékunkat. Amikor fontos lett volna, akkor a legjobbak nem merték vállalni a lövést. Ezen változtatni kell, s valószínű, hogy a férfiválogatott szakmai stábjához csatlakozik majd egy sportpszichológus. A női nemzeti csapattal dolgozott sportpszichológus, és a világbajnoki ezüstérem azt bizonyítja, hogy jó döntés volt őt alkalmazni. A 2012-es ezüstérem után ez a 13. hely nagy kudarc. A szakvezetésnek és a játékosoknak is el kell viselniük a kritikát, de bízunk abban, hogy igaz a mondás: borúra derű! Erre megvan minden esélyünk, mivel én tíz évig voltam válogatott, de ilyen jól, szervezetten sose működtek a dolgok. Csak gratulálni tudok a szövetség vezetőinek, Velimir Marjanović elnöknek és Božidar Đurković főtitkárnak.
• Branislav Pokrajac kézilabda-szakértő azt mondta, hogy Vujin nem rosszul, hanem bután játszott, és ilyen esetben nem szokták lecserélni a játékost…
– Olyannyira nagy volt a nyomás rajta, és annyira akart bizonyítani, hogy sajnos ez lett a vége. A mozgásából is lehetett látni, hogy nagy a baj, s ezt az is megerősítette, hogy a jobbszélsőnk alig lőtt kapura az Európa-bajnokságon. Hiába mondtam neki, hogy próbálja helyzetbe hozni a szélsőt, nem sikerült. Mindenki tőle várta a gólokat, s nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amit a felkészülési mérkőzéseken és a Kielben.
• Rengeteg elmélet látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a Bajnokok Ligája álomcsapatába bekerült Marko Vujin és Momir Ilić a szerb válogatott színeiben miért játszott sokkal gyöngébben, mint azt teszik a klubjukban. A szövetségi kapitánynak is van erről elképzelése, erre magyarázata?
– Petar Nenadić kiváló játékos, ám vele az volt a gond, hogy ő egyénieskedő, s igyekszik magának megcsinálni a helyzetet, s ha ez nem sikerül, csak akkor passzol, olyankor azonban már kényszerből. Nagyon fontos lesz a csehek elleni két vb-selejtezős párharc, mivel a világbajnokságon való jó szerepléssel lehet kiharcolni az olimpiai részvételt. A keretben is lesznek változások, de csak két-három poszton. Szeretném kipróbálni Mijajlo Marsenićet, a Partizan fiatal beállósát, és Miljan Pušicát, a Vojvodina balátlövőjét. Mitrović jól irányított a franciák ellen, s szükség is lesz egy mozgékony, gyors középső átlövőre. Március végén a szlovákok ellen játszunk felkészülési mérkőzést, s azután majd eldől, kik léphetnek pályára a csehek ellen.
• Több szerb újságban is az jelent meg, hogy a Szerbiai Kézilabda-szövetség nem fogadta el az Európa-bajnokságról készült jelentését, s márciusra újat kell készítenie.
– Valóban volt probléma, mivel a vezetők azt szerették volna, ha egyénekre lebontva adom le a jelentést. Nekem ez nem tetszett, mivel nem szeretnék egyik játékossal sem rossz viszonyba kerülni emiatt. Márciusra elkészítek egy részletesebb jelentést, meg fogom oldani. Egyetértek azzal, ha veszít a csapat, akkor az edzőé a felelősség. Ennek ellenére lemondani nem fogok, Perić és én is maradunk a csehek elleni vb-selejtezős párharcig, utána pedig meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Kevés időnk volt az Eb előtt, mostanra sikerült átlátnunk a dolgokat, jobban megismerni a játékosokat.
• Dániában a mérkőzések után tudott pihenni?
– Alig aludtam, és szinte nem is ettem. Egy hét alatt öt kilót fogytam, mivel az idegeskedés miatt nem volt étvágyam. Ez nálam így van: győzelem után nyugodtan elalszok, míg a vereség után nem jön álom a szememre.
• Egy kritika szerint Önnek az volt a legnagyobb hibája, hogy az oroszok ellen az utolsó időkérésénél nem ordított a játékosokkal, hanem megpróbálta megnyugtatni őket, miközben a szerb játékosokat ilyenkor nem nyugalomra kell inteni. A jövőben fog kiabálni?
– Amikor szövetségi kapitány lettem, akkor beszéltem a játékosokkal, és valamennyien arra panaszkodtak, hogy nem tetszett nekik az, amikor Veselin Vuković az időkérésnél kiabált, csúnyán beszélt. Azt mondták, ez nem felel meg nekik, mert elveszítik az önbizalmukat. Megpróbáltam ezen változtatni, de mint kiderült, ez sem jó. Kiabálni nem fogok, normálisan fogok beszélni hozzájuk, esetleg egy picit kritikusabb leszek. Ez a balkáni iskolára jellemző káromkodás, kiabálás már nem vezet eredményhez, és Nyugat-Európában ez már nem fér bele.
• Horvátország az elmúlt évtizedben szinte minden tornán remekül játszott, vagy érmes volt, vagy éppen hogy csak lecsúszott a dobogóról. Hasonló kaliberű, mentalitású játékosok alkotják a horvát válogatottat is, mint a szerbet. Mit csinálnak ők annyival jobban?
– Azt, hogy van egy Croatia Zagreb csapatuk, ahová az egész országból összeszedik a legjobb utánpótláskorú játékosokat, akik közül kikerülnek a válogatottak. Nagy előny ez, mert a fiatalok a Bajnokok Ligájában is pályára léphetnek. Le a kalappal a horvátok előtt, a folyamatos munkával mindig az élmezőnyben tudnak maradni. Szerintem a Pick Szegednek is ezt az utat kellene választania, mert az anyagiak terén nem tudja felvenni a versenyt az MKB Veszprémmel.
• Mi a véleménye arról, hogy a horvát játékosok, például Ivano Balić, foggal-körömmel harcoltak, hogy válogatottak legyenek, míg Szerbiában a vb és az Eb után is téma volt, hogy Stanić és Ilić inkább a klubjukra akarnak figyelni, s 2013-ban már bejelentették, lemondják a válogatottságot.
– Furcsa a szerb mentalitás… De ha ilyen történik, akkor az jelzés a szövetségi kapitány felé is. Sokszor egy vereség után mondják ezt a játékosok, amikor az érzelmek beszélnek belőlük. Az Eb óta is tartom a kapcsolatot a játékosokkal, igaz, hogy rosszul szerepeltünk, de sem Ilić, sem Stanić nem jelezte, hogy nem kíván a válogatottban szerepelni.
• A világbajnokságon való részvételért pótselejtezőt kell játszania a szerb válogatottnak. Az ellenfél Csehország lesz.
– Nekik sem sikerült jól az Eb, szintén a csoportküzdelmek során búcsúztak. Mindkét csapatnak 50-50 százalék esélye van a továbbjutásra, azzal, hogy a csehek annyival vannak kedvezőbb helyzetben, hogy a visszavágón ők a házigazdák. Igyekezni fogunk, hogy kiharcoljuk a vb-n való részvételt, de nem lesz könnyű, hiszen Jícha és Horák is remek játékos, Štochl kiváló kapus.
• Ha Vladan Matić nem a kézilabdával foglalkozik, akkor mit csinál?
– Van két fiam, Dusán és Dávid, s amikor csak tehetem, akkor velük töltöm a szabadidőmet. Sokat vagyok távol, s amikor telefonon beszélek velük, mindig megkérdik: Apa, hányat kell még aludni, hogy találkozzunk? Dusán magyarul, szerbül, szlovénül és angolul is beszél, öt évig úszott, nemrég abbahagyta, és elkezdett kézilabdázni. Dávid meg összevissza mond mindent, neki a szerb nem megy, úgyhogy a šabaci tatával még nem találták meg a közös nyelvet.
• Igaz, hogy a makóiak megkeresték, hogy ismét játsszon nekik?
– Igaz, s hiába próbáltam őket meggyőzni, hogy három éve nem futottam, erősködtek, hogy csak álljak be tíz percre, az is elég. Ahogy ismerem őket, már rendezik a papírokat…
• Saját eddigi életútjából kiindulva, mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik kézilabdázók szeretnének lenni?
– Nagyon fontos a sok munka, a tehetség és a szerencse is: jó időben jó helyen kell lenni. De nem csak a sport a fontos, mert ismerek több olyan játékost, akik a pályafutásuk után tanácstalanul álltak, és várták, hogy történjen valami, mert a kézilabdán kívül nem értettek máshoz.
Bombázás idején világbajnoki bronzérem
– Játékosként a legemlékezetesebb tornám az 1999-es világbajnokság volt, amikor Jugoszláviára bombák hulltak, mi pedig egy rövid felkészülés után vettünk részt az egyiptomi vb-n, ahol végül bronzérmesek lettünk. Az ott aratott győzelmek, a németek és a spanyolok elleni sikerek felejthetetlenek. Szerencsénk is volt, hogy Egyiptom rendezte a vb-t, ha Európában lett volna, talán nem is vehettünk volna részt a tornán. Edzőként a Pick Szegeddel megszerzett magyar bajnoki cím a legszebb emlékem, amikor sikerült legyőznünk az MKB Veszprémet, valamint az, amikor a Celje csapatával legyőztük a Kielt.
Karabatićról és Lékairól
– Nikola Karabatićot régóta ismerem, szoktam vele beszélni. Ő profi, jobban mondva vérprofi. Sose fáradt, sose sérült, őt nem kell lecserélni. A magyar válogatott Lékai Mátét azért igazoltam le a Celjébe, mert egy fiatal csapatot építettünk, és ő beleillett a képbe. Nagyon gyors, jó keze van, jól lát a pályán. Nagy szükség lenne egy hozzá hasonló tudású irányítóra a szerb nemzeti együttesbe. Ha lehetne, azonnal beválogatnám a válogatottba…
