Vasárnap a jókedv és az összetartozás érzésének erősítése dominált az oromi helyi közösséghez tartozó aprócska településen, Völgyesen. A tanyavilággal együtt is mindössze kétszázra tehető a lakosok száma, ennek ellenére már huszonhatodszor gyűltek össze, hogy az aratást, az új búza és új kenyér ünnepét megtartsák.
A felvonulással kezdődött vigasságra a délutáni órákban került sor, amikor a falu apraja és nagyja szinte egy emberként ünnepelt. A vendégek zeneszóval, muzsikusok és kombájn kíséretében indultak meg a falu Tóthfalu felőli bejáratától, ki gyalog, ki ünnepi díszbe öltöztetett lovas kocsin, hogy aztán a központba érve részt vegyenek a környező települések művelődési egyesületeinek fellépésén. Útközben a helybeliek süteménnyel és frissítővel kínálták a felvonulókat, akik a tikkasztó hőségben is a hagyományokhoz hűen, népviseletben haladtak az iskola elé, ahol az erre az alkalomra felállított színpadon adtak elő népdalokat.
A magyar Himnusz felcsendülése után a völgyesi Aranykalász népdalkórusa, az oromi Petőfi Sándor, az adorjáni Szőke Tisza, a kispiaci Jókai Mór, az oromhegyesi Petőfi Sándor, a tóthfalui Fehér Akác művelődési egyesületek, a felsőhegyi Népdalbarátok Köre, az oromhegyesi Tisza Menti Zengő citerazenekar és az öt völgyesi iskolás lépett föl.
A már-már családiasnak mondható hangulatot az új kenyér megszegése tette meghittebbé, amikor Fejsztámer Róbert magyarkanizsai polgármester, Lékó Róbert oromi tanácselnök és Nyilas Mihály, a helyi közösség tanácsának alelnöke átvették a kenyeret. A völgyesiekhez és a vendégekhez a következő szavakat intézte az alelnök, aki szintén részt vett a felvonulásban:
– Hihetetlen vendégszeretet, öröm és összefogás lakozik ebben a faluban. Mindannyian ünnepeljük az aratást, a búzát, az új kenyeret, ami a kemény munka eredménye, de leginkább ünnepeljük azt, hogy vagyunk még, a falu él és létezik. Elszomorító azonban a jó néhány üres ház, ami mellett elhaladtunk menet közben, de azt is láttuk, hogy a falu ezen részein is valaki lenyírja a füvet, rendbe teszi a ház elejét, tehát vannak itt olyanok, aki összefogva, számítva arra, hogy ott egyszer majd lesznek lakók, őrzik ezeket a házakat is. Kívánom a falunak, hogy legyünk ugyanilyen egységesek, ahogy ez megmutatkozott ezen a rendezvényen is.
Dobó Márta, a völgyesi Aranykalász Művelődési Egyesület vezetője, az aratóünnepség egyik mozgatórugója is optimista, annak ellenére, hogy szeptembertől már üresen fog tátongani az óvoda- és iskolaépület, hiszen maroknyi a diák. Elmondása szerint azt tervezik, milyen nyári táborok megtartására tudják majd kihasználni a helyiséget.
Az ünnepség közös mulatással és vacsorával zárult.
