A stadionépítő

A topolyai községi képviselő-testület szeptember 13-án megtartott városnapi díszülésén adták át a Pro Urbe díjakat. Zsemberi János vállalkozó, a TSC Labdarúgóklub elnöke, Nikola Žigić egykori válogatott labdarúgó, több külföldi csapat sikeres sportolója és a fennállásának százéves évfordulóját idén ünneplő bácskossuthfalvi Sloboda Labdarúgóklub kapta meg idén a városnak ezt a legrangosabb elismerését.

Szokás azt mondani, hogy „a foci a világ legfontosabb mellékes dolga”. Topolya esetében már nem is igazán nevezhető mellékes dolognak a labdarúgás, hiszen ami a foci terén az utóbbi időben történik, az mindenképpen történelminek tekinthető. Sokat mondó már önmagában a legmagasabb rangfokozat, a Szuperliga táblázata is. De a TSC Labdarúgó Akadémián folyamatosan új munkahelyek nyílnak, színvonalas tornák helyszínéül szolgál, ismert labdarúgók és labdarúgó-szakemberek látogatják. A labdarúgáson keresztül a TSC, de Nikola Žigić, vagy Dušan Tadić is öregbíti a város hírnevét. Ez utóbbinak ítélték oda a 2018-as év legkiválóbb sportolója címet.

A Pro Urbe díjas Zsemberi János az indoklás szerint Topolya község sport- és gazdasági életének fejlesztéséért végzett kimagasló tevékenységéért kapta meg a díjat. A TSC elnöke viszonylag fiatal kora ellenére már negyed évszázados sikeres vállalkozói karriert tudhat maga mögött. 25 éves ugyanis az általa alapított Sat-Trakt cég. A telekommunikáció területén ismert cég mellett más vállalkozásokban is érdekelt. A vállalkozói kezdetekről is beszélgettünk vele:

– Amikor befejeztem az egyetemet, mindjárt vállalkozni kezdtem. Előbb teljesen egyedül, később három, majd kilenc emberrel dolgoztam. Mára a telekommunikációs cégeimben több mint ezer alkalmazott van, és több országra is kiterjed a tevékenységi körünk. Valójában már fiatalon az volt az elképzelésem, hogy a mezőgazdaságban fogok vállalkozni, hiszen a családom is mezőgazdasággal foglalkozott. A gödöllői székhelyű Szent István Egyetem agrártudományi szakán végeztem. Ez pont arra az időre esett, amikor itt Szerbiában még kevés volt a műholdas vevőkészülék, igény viszont volt rá. Azonnal vállalkozást nyitottam és műholdvevőkkel kereskedtem. Ez szépen beindult, lényegében ez adta meg a későbbi vállalkozásaimhoz is az alapokat.

Azután jöttek a kisantenna-közösségi rendszerek, majd pedig a kábeltelevíziós rendszerek.

Elsősorban tehát a telekommunikáció területén működtet vállalkozásokat. Az egyéb szektorokban is vannak érdekeltségei?

– Van egy faipari cégünk is, amelyik temetkezési kellékeknek a gyártásával foglalkozik. Az országban az egyik legnagyobb ilyen profilú cég, ott is van több mint száz alkalmazottunk. Nincs köze a mezőgazdasághoz, de egy jó cég, van benne komoly kivitel is. A hazai piacon kívül Hollandiába és Montenegróba is szállítunk. Az Usluga egyébként idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. De vannak más vállalkozásaim is, például az őrző-védő cégek. Az az igazság, hogy bármennyire is a mezőgazdaságban gondolkoztam, úgy hozta az élet, hogy a telekommunikáció területén lettem végül igazán sikeres vállalkozó. Középiskolásként különben fizikára jártam, az valamivel közelebb áll a telekommunikációhoz, tehát nem tévedtem teljesen idegen terepre. Nekem azonban valójában mindig az volt elképzelésem, hogy a mezőgazdaságban keresem a helyemet. A szüleim is ezzel foglalkoztak, ez adta meg az akkori vállalkozásoknak az alapjait. A mezőgazdasághoz a kötődésem azonban megmaradt. Ha van rá mód, földet vásárolok. Gyerekkori álmom volt, hogy legyen John Deere márkájú traktorom, és ezt is sikerült mára megvalósítanom. Viszont ezt a telekommunikáció területén olyan jól csináltuk, hogy utána erre a területre összpontosítottunk.

A vállalkozók életútját sem mindig csupán a sikerek jellemzik. Voltak nehéz időszakok?

– Nagyon fontos a szívósság, a kitartás, és a folyamatos tanulás. Voltak nekem is nehézségeim. Volt olyan, hogy az összes megkeresett pénzt bebuktam. A Sat-Trakt idén már 25 éves és 20 éve annak, hogy a kábeltévés hálózatunkat elkezdtük megépíteni. Egy olyan rendszert építettünk, ami most az országban a harmadik legnagyobb hálózat. Mi voltunk az első olyan cég, amely kábeltévé-hálózatra internetet épített. Az élet minden területén folyamatosan fejleszteni kell, de a telekommunikációra ez különösen igaz. Azóta már van telefonszolgáltatásunk és nem csak ezzel foglalkozunk, nemcsak Szerbiában, hanem jelen vagyunk ezen kívül még Macedóniában, Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában és Magyarországon is.

Ami a sport szeretetét illeti, erre családi vonásként is tekinthetünk?

– A bátyám is tehetséges sportoló volt, és már 17 évesen elköltözött Újvidékre, akkor a Novi Sadban futballozott, amelyiknek akkor épp az edzője volt Árok Ferenc, klubunk jelenlegi tiszteletbeli elnöke. A Partizanba is kapott meghívást, csak akkor volt neki egy vakbél-operációja, utána elindult a fogorvosi egyetemre is, hát így a labdarúgó-karrierjét kénytelen volt félbeszakítani. Az édesapám is focizott, tehát volt honnan örökölni a futball iránti szeretetet. Én inkább minden sporttal szerettem foglalkozni. Fociztam és kosárlabdáztam. Szeretek síelni is, tehát inkább egy ilyen sportszerető ember vagyok, mintsem azt mondhatnám el magamról, hogy volt egy profi karrierem. A gödöllői egyetem kosárlabda-csapata akkor NB2-ben szerepelt. Annak ott tagja voltam, de ez abban az időben amatőr ligának számított.

Zsemberi János három gyermek büszke édesapja, aki az élet számos területén támogatja a társadalmi tevékenységeket. Nem csak a sportéletet szponzorálja?

– Ahol vannak hálózataink, minden területen próbálunk segíteni, támogatjuk valamelyik sportágat, vagy annak a közösségnek elsősorban a sportéletét. Topolyán a focin kívül az asztaliteniszt, Zentán a birkózást, Óbecsén például az úszást és a vízipólót támogatjuk. Szeretek a vállalkozásaim területén is, és a sportban is hosszú távon gondolkodni.

A nevéhez fűződik a TSC Labdarúgó Akadémiájának a létrehozása is.

– Egyedülálló az országban az, amilyen akadémiát felépítettünk. A legjobb jelenleg, és ugyanilyen központi pályát is fogunk kiépíteni, egy center pályáját. Az akadémiának nagyon fontos társadalmi gazdasági vetülete is van. Az intézménynek 60 alkalmazottja van, ebből 40 alkalmazott a kiszolgáló személyzet és 20 edzőt foglalkoztatunk. Komoly fizetésért komoly munkát végeznek ezek az emberek. Ez is olyan, mint egy komoly kis cég. Már nemcsak a topolyai labdarúgást támogatjuk. Az egész régió labdarúgását is több módon segítjük. Óbecsén, Tóthfaluban, Temerinben, Kishegyesen és Pacséron is építünk műfüves pályát. Nemcsak a topolyai 250 gyerekkel foglalkozunk, hanem minimum még 1500 gyerekkel az alközpontokban. Annak idején, kezdetben csak a bajsai labdarúgást támogattam, amikor a topolyai olyan leépülési fázisban volt, hogy nem volt felnőtt csapat, csak utánpótlás.

Akkor jött egy fúzió, és azóta a tények azt bizonyítják, hogy jól alapoztunk, gyorsan jöttek is az eredmények is. Számunkra jelen pillanatban legfontosabb az akadémia, az utánpótlás-nevelés. Magyarország a határon túli sportéletet is támogatja. Ez nem csak anyagi, de szakmai támogatást is jelent, bár utóbbiból itt sem állunk rosszul. De ez a történet visszavezethető a múltba is, hiszen az olyan versenyek, mint a TSC Kupa, vagy a Sat-Trakt Kupa, már korábban is nagyon népszerűek voltak. Nyilván nem véletlen az sem, hogy idén a Juventus Camp helyszíne kiválasztásakor is akadémiánkra esett a választás.

Úgy véli azonban, hogy nem csak a sportot, de a társadalom minden szegmensét fejleszteni kell?

– Vannak területek, amelyeken építkezni kell folyamatosan. Természetesen nagyon fontos szegmens, de nem lehet csak a gazdaságot fejleszteni és csak dolgozni. Valahol az embereknek tudni kell szórakozni és valahol az embereknek tudni kell sportolni is, művelődni és a kultúrával is foglalkozni kell. Fontosak az új munkahelyek, de fontos a kultúrának a fejlesztése, ugyanannyira fontos az egészségügy és a sport fejlesztése is. A TSC a város idegenforgalmának is a része, tehát ez a történet már többdimenziós. Az épülő stadion a legmodernebb lesz az országban. Lesz benne hotel, múzeum, wellness részleg és egyéb olyan kiegészítők, melyek jelentős idegenforgalmi vonzerőt és egyben potenciált is jelentenek.

A természet szeretete is alapvető tulajdonságai közé tartozik. Fásítási akciókat támogat, vadgazdálkodással is foglalkozik.

– Valóban vadászni járok, de inkább ezt vadgazdálkodásnak nevezném, mert leginkább nem lövök a vadra. Szeretek viszont a természetben lenni. Több helyen is fásítási akciókat szerveztem, kezdeményeztem, vagy támogattam. Az utóbbi három-négy évben mondhatom, hogy a részünkről, a cégem és a magam által támogatott fásítások eredményeképpen az elültetett fáknak a száma több mint tízezer.

Azt nyilatkozta a díj átadását követően a Pro Urbe díjjal kitüntetett Zsemberi János, hogy szerinte ez az elismerés egyben újabb kötelezettségekkel is jár...

– Valóban ezt gondolom. Ezt a kitüntetést, ha fiatalon kapja meg az ember, az kötelezettséggel is jár. Mert, ha idős személy kapja, akkor az életművéért kapja. Ha fiatalon, akkor viszont arra kell törekedni, hogy a jövőben is az adott közösség fejlődését segítsük elő. Ezen fogok továbbra is munkálkodni.