„E korszaknak is lesz irodalmi lenyomata”

Magyarkanizsán az ilyenkor megszokott több napos írókavalkád és a művészek jelenléte a városban most csak egynaposra zsugorodott, így is üdítő élmény volt a kultúrára kiéhezett lelkeknek a nagy múltú rendezvény megtartása.

Csütörtökön a rendezett magyarkanizsai Népkertben gyűltek össze a résztvevők, akik az írótábor emlékművének megkoszorúzásával indították a délutánt, majd ezt követően program a programot érte, mérnöki pontossággal beosztva az időt estig.

A városháza előtti Koncz–Dobó-szoborpárosnál hangzott el Bordás Győző köszöntő beszéde. A szervezőbizottság elnöke hangsúlyozta, hogy bár az idei esemény más, mint az eddig megszokottak, de a vajdasági magyar írótársadalomnak van véleménye múltról, jelenről, lesz a jövőről is. Kafkai világhoz hasonlította a jelent, melynek napjait éljük.

– Nyilván lesz ennek a korszaknak is irodalmi lenyomata, mint ahogy – maradjunk csak az elmúlt száz-egynéhány évnél – volt és még születőben is a világ és a népek egymás közötti háborúinak traumáiról szólók. (…) A napokban a sajtó képviselői arra kértek, röviden soroljam föl, mi látható mindabból, ami az elmúlt immár majd hét évtizede itt történt, tehát mi a hozadéka az írótábornak. Felsorolni is nehéz, elég arra gondolni, hogy éveken keresztül folyt szociográfiai kutatás (Bori Imre kötetet is írt erre a témára), sikeresen működött itt Papp György vezetésével a műfordítói tábor, megjelentek olyan jelentős irodalmi művek, mint például a Fehér Ferenc–Tolnai Ottó szerkesztette A csönd városa még 1982-ben, majd jött néhány évre a Kertek § parkok színvonalas irodalmi publicisztikai összeállítás, Pató Imre a nyolcvanas évek derekán elkészítette a Kanizsai Írótábor bibliográfiáját, aztán Tari István szerkesztésében a több mint hatvan írót felvonultató írótábori antológiája jelent meg, amely a 2003-tól számított négy év terméséből válogatott, s jött kötetben a Dormán László fotóit is bemutató a Kanizsai képmesék című igényes kiadvány. S akkor arról még nem is szóltunk, hogy a tanácskozásokon hány meg hány ötlet merült fel, amelyből könyv született, hogy 1964-től nemzetközivé vált a rendezvény, s azóta (idén sajnos ez szintén kivétel) rendszeresen fogadtunk külföldi írótársakat is. Hogy előre megadott témákra évente rendeztünk irodalmi tanácskozásokat, amelynek anyagából a folyóirat- és lapszerkesztők bőséggel válogathattak. Bányai János például a Hol tartasz? témát intézte minden résztvevőhöz, aztán meg írásban kértük a kisesszéket, négy éve Arany János születésének kétszázadik évfordulójára, a Mesterségem címere: A szó témára, majd a Karinthy-sorra, miszerint: A humorban nem ismerek tréfát! Tavaly egy Koncz István-verssorra reflektáltak íróink, az idén viszont, kissé a trianoni témát és traumát is rímeltetve, a Magyar Szó által feladott „házi feladattal” a nyolcvanéves Domonkos István-verssorra várjuk az esszéket, amely így hangzik: Mennék haza, de otthon vagyok. Ezúton is tisztelettel kérném írótársaimat, hogy egy héten belül juttassák el írásaikat szervezőbizottságunk titkárságához, hogy ez a szép hagyomány se szakadjon meg a koronavírus-járvány miatti rendkívüli helyzettel. Megnyitva e 68. Kanizsai Írótábort, csak remélhetjük, hogy erre a pár órára Magyarkanizsán a kultúra győzedelmeskedett a koronavírus felett – mondta Bordás Győző, aki külön köszönetet mondott Magyarkanizsa önkormányzatának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a tartományi illetékes titkárságnak, valamint a helyi József Attila Könyvtárnak a hathatós támogatásért és megértésért. Név szerint is köszönetet szeretnék mondani Vranić Váradi Lívia titkárnőnknek a rendezvény szervezésében végzett nélkülözhetetlen szervezői munkájáért.

A tiszteletüket leróva mindkét emlékhelynél, a koszorúkat elhelyezték: a szervezőbizottság nevében Bordás Győző, Gobby Fehér Gyula író és Bús Csaba könyvtárigazgató, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Hajnal Jenő elnök, a magyarkanizsai önkormányzat nevében Fejsztámer Róbert polgármester és Vörös Túrú Anita, a községi tanács művelődéssel megbízott tagja.

Ezt követően a Dobó Tihamér Képtárban Fujkin István alkotásaiból nyílt kiállítás, majd a Monográfiája kapcsán beszélgettek az alkotóval, utána pedig átadták az írótábor vándorkulacsát, melyet idén Fujkin István kapott. A Tolnai Ottó képzőművészeti esszéit tartalmazó kötet, a Titorelli faiskolája is terítékre került, majd a Domonkos Istvánnal 2013-ban készült interjú vetítése zárta az írótábort.