A szegedi alsóvárosi ferences templom és kolostor adott otthont szombaton az Ötágú Síp Kulturális Egyesület évente tartott Szögedi nemzet találkozójának. A helyszín nem változott, de az alkalom különleges volt: immár 10. alkalommal gyűltek egybe a „nemzetesek" (azoknak a leszármazottai, akik a törökök kivonulása után erről a helyről, ennek a templomnak a harangzúgása mellett indultak a délvidéki, az erdélyi és Partium-i, Békés megyei, valamint a délvidéki üres falvakba, hogy ott dohány- és paprikatermesztéssel foglalkozzanak) – jelenti Kisimre Ferenc napilapunk egykori jeles újságírója, akik immár nyugdíjasként veszi ki részét Szeged kulturális életéből, hozzáfűzve, hogy az egyesület is jubilál: idén jegyzi fennállásának 25 évfordulóját.
Mint a tudósításból kiderült, a nehéz körülmények dacára sokan mentek el ferencesekhez - Udvarszállástól Egyházaskéren keresztül Nagyvarjasig és más településekig.
– Sokan már ismerősként, barátként, de nem túlzunk, ha azt mondjuk, szinte testvérként üdvözölték egymást. Nagyon szép és tartalmas napot töltöttek együtt, komoly történelmi és helytörténeti előadások, szavalatok, ének- és zeneszámok tették emlékezetessé az október 17-i találkozót – jegyzi meg Kisimre Ferenc.
Mint arról a napokban beszámoltunk, a X. Szögedi nemzet Találkozója misével kezdődött az alsóvárosi templomban, melyet Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke celebrált. Ezt követően dr. Zombori István szegedi történész Szeged, Magyarország fővárosa, 1919 címmel, Szabó István erdélyi történész pedig Nagyban és kicsiben: 100 év román politika és Nagyvarjas címmel értekezett.
A rendezvényen bemutatták dr. Szőke Anna kishegyesi néprajzkutató Kálmány Lajos vajdasági emlékezete című könyvét. A szerzővel az ugyancsak délvidéki Fehér Viktor néprajzkutató beszélgetett. Ezzel nem merült ki a vajdaságiak részvétele a találkozón, ugyanis felhangzott Kisimre Ferenc publicista egy díjazott írása, amit beszélgetés követett a szerzővel, továbbá a jubiláris rendezvény zenei „aláfestésében” is számunkra ismerős művészek működtek közre: Fábri Géza és Fábri-Ivanovics Tünde, a szegedi Népzenei Kamaraműhely tanárai és tanítványaik, valamint a csókai Kónya Sándor és Kónya Lívia.
