Dr. Forró Lajos magyarkanizsai származású, Szegeden élő egyetemi tanár neve az évek során összeforrt a ’44-es magyarellenes atrocitások kutatásával, ám a fiatalabb korosztály számára a fesztiválokkal hozható kapcsolatba. Kiötlője, megálmodója, szervezője a magyarkanizsai fesztiválnak, a Kanizsa Fesztnek, amely idén jubilálna és lenne sorrendben a tizedik, ha nem kellett volna ezt a rendezvényt is lemondani akkor, amikor a járvány tombolt. Most azonban újult erővel folytatja tovább útját, és nyitja ki a vásártéren kapuit július 7-én, 8-án és 9-én nem csak a magyarkanizsaiak és nem csak a tinik előtt. A tizedik évforduló kiváló alkalmat szolgáltat arra, hogy értékeljünk, vissza és előre is tekintsünk.
Most már mondhatjuk, hogy nagy múltra visszatekintő fesztivál a Kanizsa Feszt. Ilyen-olyan változások is voltak az évek alatt. Elérte-e most már a végleges formáját a rendezvény?
– Igen. Nagy kérdés, hogy mennyire lesz erre hosszú távon igény. A kivándorlás miatt ezt is figyelembe kell vennünk, mint ahogy a lakosság változását is. Kis kitérőkkel ugyan, de visszatértünk arra az útra, ami arra enged következtetni, hogy nekünk, magyaroknak a Délvidéken jár egy fesztivál. Ez nem arról szól, hogy bárki ellen beszélnénk, mindig azt szoktam mondani, hogy mindenkit nagyon szívesen látunk, és egy gyermek- és kultúrprogramokkal tarkított fesztivál jár a délvidéki magyarságnak, ahol a hagyományainkat még jobban megismerhetjük, továbbadhatjuk, és ott tudunk szórakozni is. Mi, szervezők nagyon vigyázunk arra, hogy ne legyen szélsőség a Feszten, és ez mindig sikerült is. Nem egy diszkóprogram a miénk, nem törekszünk arra, hogy a legmodernebb DJ-ket hozzuk el, de persze van ilyen is: van egy kisszínpadunk, ahol azért próbáljuk követni az éppen zajló trendeket. Viszont igyekszünk elhozni azokat a zenekarokat, amelyeket szerettek a Délvidéken, amelyeknek nagy közönségük volt. Persze, a visszajelzéseket is figyelembe vesszük. Bár a Rolling Stonest hiába is kérnék, a költségvetés megköti a kezünket, de igyekszünk az igényeknek megfelelni. Így jött most képbe a Republic és a Junkies, amelyek idén fellépnek. Fontos volt számomra, hogy a Kanizsa Feszt mindenkié legyen. Ez nemcsak egy szlogen, hanem emögött az az üzenet rejlik, hogy a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki találjon itt magának programot. Idén is sikerül megoldani, hogy ezek a családi napok, amelyek délután zajlanak, ingyenesek legyenek.
Pesszimizmus vagy realitás, hogy ki tudja, meddig lesz rá igény?
– Nagyon nehéz tartanunk azt a nézőszámot, ami legelőször összejött. Az elsőt és a legutóbbit összehasonlítva sokkal többet kell beletenni ahhoz, hogy többen legyenek. Sokkal több fellépőt kell elhozni, sokkal drágábbakat. Míg ott elég volt kirakni pár nevet, és tele volt a Kanizsa Feszt, mára már láthatóan kevesebben vagyunk.
A létszám a sikeresség mutatója?
– Nem föltétlenül, pont ott rontja el a legtöbb fesztivál, hogy azt mondják, mindent a létszámért! Egy ilyen fesztivált csináltunk mi is, az ötödiket, a legrosszabbat. Akkor volt az, amikor abba is akartam hagyni, mert ott a legmodernebb fellépőket hoztuk, és a legrosszabb fesztiválunk volt. Azon kitérő után tértünk vissza negyedik éve arra az útra, ami szerintem a helyes út. Addig, míg a magyar kormány és a város támogatását élvezzük, nem föltétlenül a létszám a fontos. Ha az lenne, akkor nem csinálnánk ingyenes programokat.
Mi a helyes út?
– A helyes út, hogy egy arca legyen a fesztiválnak, és a Kanizsa Feszt arca az, hogy a Kanizsa Feszt mindenkié! Nagyon fontos, hogy mindenki nagyon jól érezze magát. A kisgyerek játszhat, belekóstol a kultúrába, mert nyilván ez a rejtett cél azért benne van, hogy akik kijönnek, azoknak próbálunk átadni valamit: hagyományőrzést például. Olyan programokat szervezünk, melyekből a gyerekek tanulhatnak. És játszva tanulnak. Vannak már olyan emberek, akikre rá lehet mondani, hogy Kanizsa fesztesek, és ez nagyon fontos, mert ezáltal egy közösséget építünk. De megemlítem a legutóbbi Alma együttes koncertet, ahol nyolcszáz gyerek jelen volt. Akkor éreztem azt, hogy a rengeteg idegeskedéssel járó szervezés ellenére is megéri ezt csinálni. Aki szeretne meggazdagodni, az ne kezdjen fesztiválszervezésbe.
Pillantsunk a kulisszák mögé. Sok ember, sok telefonhívás, szervezés kell?
– Most már minket hívnak. Szép létszámú csapat munkája is kell, vannak köztük olyanok, akik kezdettől velünk vannak. Arra figyeltem, hogy az első lehetőséget mindig a helyieknek adjam meg. Ha nem találok helyit, akkor hozok a Délvidékről máshonnan és Szegedről. Vannak visszatérőink az anyaországból, akik megszerették a Kanizsa Fesztet, emiatt megszerették a Délvidéket, és amiatt el szoktak jönni. A doktoriskolám professzora minden évben jelzi Debrecenből, hogy el szeretne jönni, és minden évben itt is van. Ezek azok az eredmények, melyekkel az egész Délvidéket megismertetjük a határon túliakkal. Az anyaország bekapcsolása fontos, a délvidéki fogyatkozás miatt is, és most már sokan jönnek az anyaországból is. Vannak olyan zenekarok is, amelyek már hatodik alkalommal jönnek, és meg is sértődnének, ha kimaradnának. Amellett, hogy nagynevű fellépőket hívunk, lehetőséget adunk a kezdőknek is. Közösség épül itt. Nagyon hálás vagyok Fejsztámer Róbert polgármesterünknek, aki mindig mellettünk volt, ahogyan az előző polgármester is. Látják, hogy valóban közösséget építünk, és ez egy jó út. Nyilván ezt más városokban is csinálják, akikre nem tekintek konkurenciaként, mert a cél a közösségépítés.
Nincs kifejezett célközönsége ennek a fesztiválnak?
– Mindenki! A délvidéki magyarság a célközönségünk, illetve nem csak a magyarság. Szeretnénk megmutatni is magunkat.
Ez mennyire sikerül?
– Szerintem sikerül. Főleg amióta családi napunk van, azóta sokkal jobban tolerálják az esti hangos zenét is. Ráéreztek, hogy ez valóban mindenkié. A családi programokra nincs is soha belépő. Arra törekszünk, hogy minél inkább kiszolgáljuk ezt a közösséget. A közösségépítést pedig a gyerekeknél kell kezdeni.
Ez a fesztivál pedig mindent ötvöz, néphagyományt, politikát…
– A politikát, amennyire lehet, szeretem száműzni a hagyományos értelemben. Úgy van jelen, ahogy a mindennapi életben. Ilyenkor lehetett hazai és magyarországi vendégektől kérdezni, a polgármestertől is, közvetlen formában.
Kik láthatóak a fellépők sorában idén?
– A nagyszínpadon olyan fellépők lesznek, mint Rudán Joe és Kalapács József, a Republic, Tóth Gabi, a Junkies, az Alvin és a Mókusok. A kisszínpadon az AK26, Strong, Dante, a helyi DJ-k is ott lesznek mindannyian. A Kanizsa Feszt az Alma zenekartól kezdve a legkisebbeknek szól, és a Rudán–Kalapáccsal az ötven feletti korosztályt is kiszolgálja. Ezt kell látni a Kanizsa Fesztnél: nagyon fontos elvünk, hogy valóban mindenkié legyen.
Forró Lajos elégedett a Kanizsa Feszttel?
– Szeretem a Kanizsa Fesztet. Sokszor a feladás határára kerülök, amikor veszteséges, alig tudunk kijönni, sorakoznak a problémák, meg azért ki lehet fáradni egy hónap alatt, míg az ember minden kockát a helyére rak, én meg különösen szeretem, ha minden a helyén van. Most már olyan a csapatunk, hogy mindenkinek megvan a szerepe. El kellett fogadnom, hogy nem mindent én csinálok. Csak csapatban lehet dolgozni, és ez a csapat is olyan jó, mert ez is egy közösség, az a harminc–negyven ember, aki állandóan dolgozik a Feszten. Tulajdonképpen kettős közösséget építünk, mert akik szervezik, szintén egy közösséget jelentenek. Kanizsa Feszt után vasárnap nem nagyon szoktam felvenni a telefont.
Hogy néznek ki a fő szervező fesztivál előtti napjai?
– Fesztivál előtt egy nappal már a telefonom is másra bízom, akkor már mindennek rendben kell lennie.
Ez egy megkezdett út, amin haladni kell?
– Igen, és ami nagyon fontos, hogy csináltam fesztivált másutt is, de itt kaptam a legtöbbet. Mindenki segítőkész. Könnyű ott fesztivált szervezni, ahol ilyen szeretettel fogadnak, ahol a városvezetőség is ilyen pozitívan áll hozzá.
Ez ösztönzi?
– Az, hogy kanizsai vagyok. Attól, hogy az ember elmegy valahova, attól mindig haza kell adnia valamit, amit kapott, valamit a közösségnek meg kell próbálnia visszaadni. A tapasztalatomat hoztam haza. Mindannyiunknak az a feladata, hogy Magyarkanizsát, a községünket és alapvetően az egész Délvidéket megjelöljük minél jobban a térképen.
