Csalogató módszertanok és kortárs irodalom kisgyermekkorban alcímmel szervezi a Vadlazac2 elnevezésű programot a magyarországi Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum. A tematikus szakmai műhely határon túli helyszíne az elmúlt hetekben Topolya Község Múzeuma volt. Az előadások Csernik Attila grafikus életmű-kiállításának gyermekillusztrációs részében zajlottak. Óvópedagógusokat, tanítókat, szülőket, könyvtárosokat vártak Topolyán az IGYIC hatrészes programsorozatára, mely a múlt héten zárult. Az olvasóvá nevelést célzó műhelymunka keretében a jelen levő szülők, pedagógusok számos jó tanácsot kaptak.
A Vadlazac sorozat negyedik állomásán dr. Harmath Artemisz irodalomtörténész, az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum alapító vezetője a kortárs gyermekversekről beszélt, és azokról a csalogató módszertanokról, amelyekkel közelebb hozhatjuk a kortárs gyermekirodalmat a legkisebbekhez. Előadásában a zeneiség és a nyelv kapcsolatáról hallhattunk, tágabban arról, hogy mi is az a líra, hogyan alakult ki szorosan a zenéhez kapcsolódva, hiszen eredetileg hangszeren kísérték a dalokat, ilyen szövegeket ismerünk az archaikus korból, és mi az, ami ebből a nagyon ősi kincsből a kortárs szerzők műveibe is átvándorolt, hiszen a nyelv immanens része a zeneiség.
Weöres Sándor, Varró Dániel, Kovács András Ferenc verseiből merített, emellett felhívta a figyelmet néhány, a legkisebbekhez szóló antológiára is, köztük a Móra Kiadó Diridongó, a Cerkabella Kiadó Válogatós és Toppantós című verses válogatására, valamint a Ragyog a mindenség című erdélyi gyerekvers-antológiára, amely CD-melléklettel jelent meg.
Az IGYIC vezetőjét először a képzés, a tematikus szakmai műhely megszületéséről kérdeztük.
– 2019-ben indult a program a Petőfi Irodalmi Múzeum pedagógiai dísztermében, először a felsősöknek és a középiskolásokkal foglalkozó pedagógusoknak szóló program volt, ezt azóta akkreditáltattuk, harmincórás képzés formájában lesz elérhető a közeljövőben. A kisebbekkel foglalkozó pedagógusoknak és a szülőknek, könyvtárosoknak szántuk a Vadlazac2 programot, amelyben összekapcsoltuk a módszertant, az elméletet és a jó szöveget. Sajnos a Covid-járvány közbeszólt, ezért ezt jóval később tudtuk elindítani, ugyanis ennek a programsorozatnak nagyon fontos eleme a jelenlét, ezt nem szerettük volna online formában lebonyolítani. Most elutaztathattuk Topolyára, és hat résszel, teljes egészében valósult meg ez a programsorozat a Vajdaságban. A topolyai programmal párhuzamosan Pécsett és Szekszárdon folyik a képzés, a következő félévben még több helyszínen szeretnénk futtatni. Előadóink kapaszkodókat adnak a kortárs gyermekirodalmi művek befogadásához, valamint a pedagógiai hozzáállás és a gyakorlati tudásátadás megújításához.
Milyen jellegű előadások, műhelymunkák alkotják?
– Módszertan és elmélet kapcsolódik össze, ami azt jelenti, hogy először valamilyen tudományos kutatás felől vagy valamilyen művészeti ág elméleti alapozása felől indítunk, majd egy műhelymunka követi ezt, és általában két-három előadóval zajlanak ezek az események. Nagyon fontosnak tartjuk az együttműködést, a jelenlétet, a fókuszált figyelmet az adott térben és időben, hiszen a gyerekeket is erre szeretnénk hívni: ha elég intenzív a jelenlétünk, és jó a szöveg, meg tud mutatkozni a maga művészi valójában, akkor ez segíthet abban, hogy irodalmi művek olvasójává, kultúrafogyasztóvá váljék az a gyermek, olyan élményt szerezzen, ami egy egész életre elkíséri. Olyan szövegeket válogattunk ki, amelyek a kortárs irodalom javát adják, csak esetleg nincsen hozzáférés, idő hiányában, terjesztés hiányában. Mi ezeket próbáljuk népszerűsíteni, kortárs szerzők kortárs műveit, de mindig a hagyományokhoz kapcsolódva.
A már valamilyen tudomány felől megalapozott ismereteinkre építjük rá az előadást: különböző művészeti ágak szerint határoztuk meg az egyes alkalmak címét, így foglalkoztunk a zene és olvasóvá nevelés, játék és olvasóvá nevelés, mozgás, érintés témakörével, valamint a digitális kultúra és az olvasóvá nevelés is kiemelt téma volt. A zene és a ritmus fontosságát jártuk körül hangszerbemutatóval egybekötve, a mese, a mesélés lehetőségeiről szóltunk, a kép, a szó és a játék hármas egységében rejlő lehetőségeket a Papírszínház segítségével mutattuk be. A szövegértés interaktív formáiról, a szociális kompetencia fejlesztéséről, a dramatikus elemekkel való szövegfeldolgozásról is szó volt.
A cél az, hogy a jó szövegek eljussanak azokhoz, akik szívesen foglalkoznának vele, és a felnőtteken keresztül a gyerekekhez. Olyan gyermekkoruk lehessen ezeknek a gyerekeknek, amely a személyiségüket, identitásukat meg tudja alapozni.
Állíthatom, személyes tapasztalatból is, hogy egy csodálatos közösségi együttlét során, például az esti meseolvasáskor, előkerülhetnek azok a kortárs irodalmi művek, amelyek az egész családot be tudják vonni egy közös tevékenységbe. A szöveg értelmezése, a közös megélés, a helyzet, amelyben feltehetjük a szöveghez kapcsolódó kérdéseinket, ez bizony nagy kovácsolóerő.
Az IGYIC nem csupán az előadások formájában működik, a világhálón is találunk hasznos információkat.
– A módszertan és az elmélet mellett honlapunkon (https://web.igyic.hu/) friss kiadványokat ajánlunk, illetve bemutatjuk a különböző médiumainkat, amelyek a témához kapcsolódnak, létezik a Mesecentrum online irodalmi magazinunk, ahol frissülő tartalmak várják a tanárokat, szülőket külön-külön rovatban, elindult a podcastsorozatunk, ahol szintén új könyveket vitatunk meg, és igyekszünk orientálni a szülőket, hogy mit miért érdemes olvasni, van videósorozatunk is, megzenésítettvers-sorozatunk, ami a YouTube-on és a Spotifyon is megtalálható – mondta dr. Harmath Artemisz, s végül rámutatott, hogy a helyi szervezőtől is függ, hogyan tud megvalósulni a program, és nagyon hálásak a topolyai múzeumnak és Gazsó Hargitának, hogy örömmel és igazi elhivatottsággal, odaadással gondozta ezt a programsorozatot.
Nyitókép: A gyermekversek csodálatos világába kalauzolta az érdeklődőket dr. Harmath Artemisz (Fotó: Herceg Elizabetta)