Mindenkinek joga van arra, hogy amikor megérkezik a munkahelyére, kikapcsolja az agyát és teendőjét robotmód végezze, ami elsősorban a tolóablakosoknál elterjedt jelenség. Mégsem tudom felfogni, hogy a munkát, ha arra lehetőség mutatkozik, némi gondolkozással nem egyszerűsítik, amivel magukon és rajtunk is segíthetnének.
Fizetem be például a gázszámlát, és adom hozzá a bankkártyámat.
– Kérem a személyit!
Adom és kérdem:
– Mit tud meg vele, amit nélküle nem tud?
– Hát, hogy a magáé a kártya.
– Gyakran előfordul, hogy nem?
– Nálam még nem, de az a dolgom, hogy kérjem.
– Megnézte a számlát és a kártyát. Mindkettőn ugyanaz a név szerepel. Azt hiszi, hogy lopott kártyával jövök ebben a hóban és hidegben, hogy annak a számláját fizessem ki, akit éppen megloptam?
– Nem értem…
Én se. Legfőképpen azt, hogy mi itt az érthetetlen.
