Az írás szerint 1778-ban pálforduláskor (január 25.) Zentán (és nyilván tágabb területen is) olyan szép idő járta, hogy a gyerekek a szabadban fürödtek, januárban szántottak, a fák pedig levelezni kezdtek. A tél általában mégis csikorgó hideget hoz, szerencsés esetben havat is. A minap például azt írta az újság, hogy Moszkvában napok óta havazik, s amikor eláll, brutális, –20 Celsius-fokos hideg köszönt az orosz fővárosra. Brutális? – kérdezem magamban, hiszen nem csak az idősek tapasztalhattak már ilyen csikorgó hideget néhányszor vidékünkön is. Moszkva pedig korántsem a tavaszias teleiről híres. Keménynek –10 fölött még mifelénk sem mondható a tél.
Különben pedig Moszkvában mértek már 0 alatt 42 fokot is. Jóval közelebb van hozzánk a hidegről híres erdélyi Csíkszereda, ahol a hőmérséklet több alkalommal is –40 fok közelében járt már.
Az 1700-as években Zentán volt olyan tél, amikor a kiöntött víz azonnal jéggé fagyott (a hőmérőt még nem találták föl), az is megtörtént, hogy nagyszombaton szánkóval mentek a tanyaiak a templomba az éjféli misére, más alkalommal pedig Szent Mihály napján (szeptember 29.) olyan hideg volt, hogy őrt álló katonák fagytak meg.
No, ezekre mondanám, hogy brutális!
