Megint régi időjárás jelentéseket olvasgatok. Kedvelt esti olvasmányaim közé tartoznak ezek a naplóbejegyzések, valamikori Kincses Kalendárium-beli félmondatok, emlékeztetők, figyelmeztetések. A napi hírek után szinte felüdülést jelent fölmenőim füzeteiben, cetlikre, évkönyvekbe írt följegyzéseiben elkalandozni. Az egyik kalendárium sorra veszi például több száz évre visszamenően az időjárást. Ehhez kapcsolódva aztán szálkás vagy gyöngy betűkkel jelennek meg eleim hozzáadott napi jelentései az időjárásról, a disznóvágásról, a határban elvégzendő munkákról. Itt-ott születési dátum, névnapi köszöntő, házasságkötési dátum, a pap neve és hasonlók is olvashatók.
A kedvenceim a népi megfigyelések, amelyeket nyilván a meteorológiai jelentések híján jegyeztek föl. Az egyik kalendárium sorra veszi az elmúlt évezred időjárását. Ilyen mondatokkal lehet találkozni: „1042-ben a nagy hidegtől sok háziállat megfagy.” 1234-ben a nagy hidegtől „a pincékben megfagyott a bor, s ezt a korcsmárosok jég formában árusították.” 1328-ban rendkívüli meleg volt: „Az időjárás csodákat művel: a fák kivirágoznak.” 1673 januárjában szintén meleg volt az év első hónapja: „Januáriusban szántottak és vetettek.” Ehhez írta oda szépapám, hogy 1833-ban olyan zord volt a január, hogy „megfagyott a kutakban a víz”. Az 1960-as évek elejéről apám írt bejegyzéseket. „Igazi telek voltak, januárban havazással. A lányt báránybőr bundában, szánkón hoztuk haza.”
Emlékezzünk! Segít a mindennapokban eligazodni. Emberközelivé válik a történelmünk. És talán nem dőlünk be olyan könnyen a szenzációhajhász híreknek…
