Imádom az SZRT-t. Noha csak a Kirakósdi című kvízt és elvétve az időjárás-jelentést nézem a gazdag kínálatukból, esetleg egy-két hirdetés hangzik el, mielőtt elértem volna a távirányítót, nap mint nap meg tudnak lepni, pedig biztosra vettem, hogy részükről ez már lehetetlenség.
Tíz-húsz centi hó sehol a világon nem okoz különösebb gondot, Belgrádban azonban ennyi tiszta elemi csapás, amiért ha az élet nem is, de a városi közlekedés leáll, és meghökkentő megfogalmazással azt tudatják az amúgy tiszteltnek titulált nézővel, hogy „az utasok gyalog közlekednek”.
A napokban egy komolyzenei hangversenyt hirdettek, amelyen – tessék odafigyelni a sorrendre – Ivana Ognjanović, Wolfgang Amadeus Mozart és Pjotr Ilyics Csajkovszkij műveiből adnak elő. Nem tudom e három hogyan illik össze, vagyis mit keres így együtt a klasszicizmus, és a romantika korszakának talán két legnagyobbja egy egészen fiatal, az egyetemi tanulmányait még el sem végzett konceptuális művésznő számítógépes alkotásaival. Ha mégis, akkor sem biztos, hogy az ő neve illik a sorrendben első helyre.
