Az egyik ismerősöm orvoshoz indult banális megfázásos tünetekkel. Egyébként ritkán jár hozzájuk, mert az egész eljárás, a telefonos bejelentkezés meg a fogadás idejének a pontosítása elég „macerás”. Így hát eddig sokszor inkább vállalta, hogy majd csak „magától” megoldódik a baj. Ezúttal azonban a köhögés elhúzódott… Amikor odaért a rendelő elé, volt mit látnia: az orvosnő, az, akihez bejelentkezett, söprögetett az utcán. Ez alatt az idő alatt pedig a betegek szép csendben, türelmesen vártak. Dehogyis mertek zúgolódni, még magukra haragíthatják a fehér köpenyest. Meghát errefelé mind csupa illemtudó ember él, akik tudják, mi a rend, és tudják, mit szabad és mit nem...
Panaszkodik egy másik ismerősöm. Még valamikor novemberben komoly felfázási tünetekkel fordult általános orvosához, aki felajánlotta neki, hogy specialistához fordulhat a poliklinikán, és közölte: január 19-én van a doktor úrnak az első szabad terminusa. Elfogadta, úgy gondolta, nem fordul segítségért privát úton, nem fizet, hisz van betegbiztosítása. Megjegyzem, gyógyszer nélkül tűrte a több mint másfél hónapot. Amikor végre eljött a „ nagy nap”, a specialista meghallgatta panaszait, és röviden azt válaszolta, még csak meg sem vizsgálhatja addig, amíg előzőleg nem készít ultrahangos leletet, és ha készít is, legelőbb 2019. május 10-én fogadhatja, mert ekkor van neki újabb szabad terminusa. És ezzel be is fejezte a „gyógyítást”.
Érthető, a doktor úrnak nem volt ideje vele foglalkozni, hisz rengeteg beteg várakozott az említett napon is rendelője előtt.
Később, amikor ismerősöm az interneten pásztázott, mert már elkeseredettségében saját maga akarta orvosolni baját, az is kiderült: az illető specialista privát praxist üzemeltet.
Két széken pedig nehéz ülni...
