Könnyen lehet, hogy a franciáknál megszűnik az anyaság, sőt az egyenrangúság jegyében az apaság is. Persze a szülők maradnak. Ez pedig úgy lehetséges, hogy törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé az elnök pártja, miszerint – ha törvény lesz a kezdeményezésből – a továbbiakban az iskolai dokumentumokba nem szerepel az anya és az apa kifejezés, hanem szülő 1 és szülő 2 lesz helyettük. Dehogy arról van szó, hogy a franciák nem tudnák megkülönböztetni az apát az anyától vagy a férfit a nőtől, hanem az azonos neműek házassága lapulhat meg a háttérben. A kisgyereket – akinek örökbe fogadás által két apát vagy két anyát adott a gender végzete –, gondolom, nem tudják arra kötelezni, hogy első szavaként a szülő egy vagy szülő kettő kifejezést gagyogja el, ám előbb-utóbb szembesülnie kell a tényekkel. Azzal, hogy osztálytársainak többsége másfajta szülői leosztást kapott a sorstól, bárhogyan is számozzák őket. A tanító pedig szülői értekezleten a kis Apollinaire-nek nem az anyukájához vagy az apukájához szól, hanem az egyes vagy a kettes szülőjéhez.
Az ilyesmire szokta volt mondani – hosszas kommentár helyett – a barátom, hogy ilyen az, amikor az eszme diadalmaskodik az ész fölött.
