Szüleimnek rendre meggyűlik a baja a szeméttel és a szemétkedőkkel. Például tavaly ősszel a zsákokba összegyűjtött levelet egy vicces kedvű egyén kirázta, és a zsákot meglovasítva elszelelt, amíg édesapám néhány percre bement a házba. Nemrégiben pedig az udvarban a kutyák széthúztak egy zacskó szemetet, amiről kiderült, az utcáról valaki egyszerűen behajította hozzájuk. Többször is előfordult, hogy egyesek az este kitett szemeteszsákokat pillepalackok után kutatva reggelre feltépték, a szemetet pedig szétszórva otthagyták. A ház előtt szinte mindennapos, hogy valaki éppen ott válik meg az üres chipses zacskótól, decis üvegtől, cigarettás doboztól, vagy ami éppen az eszébe jut, legutóbb azonban a ház előtt álló fa tövében egy szétrongyolódott, kiálló rugójú, koszos és elhasznált matracot hagyott ott valaki. Szüleim háborogtak, de bevitték, majd amikor jöttek a szemétszállítók, kitették. Sejtik, hogy nem utoljára szedték össze más szemetét, s azt is, hogy az ilyesfajta arcátlanságért a szemetelőt úgysem vonják felelősségre, annál inkább őket, ha a ház előtt álló szeméthalmokat a felügyelőség is észreveszi. Úgyhogy tessék környezettudatosnak lenni mások helyett is...
