„Az élet olyan, mint hegedűszólót játszani nagyközönség előtt úgy, hogy az ember menet közben tanul meg hegedülni” – a Komoly dolgok című magyar film mottója volt ez. Szabó Csilla rendező alkotását néhány évvel ezelőtt – talán 2010 lehetett – láttuk a Magyar Filmszemlén. Amikor még volt Magyar Filmszemle, néhány éve már nincs… Az egyszerű kis történetben látszólag fontosabb az atmoszféra, mint a cselekmény, hiszen a film egy budapesti lakótelepen játszódik, nyár van, forró nyár, a mára már elavult, még valamikor a hatvanas években épült panelfalakból pedig árad a forróság – mintha megállt volna az idő. A felnőttkor határára érkezett fiatalok, Szonja, Gergő és Lambert, a gimnáziumi évek óta elválaszthatatlan barátok. A cselekmény augusztusban kezdődik, tehát már az érettségi után vannak, és még mindig együtt „lógnak”, de már mindhárman tisztában vannak azzal is, hogy valami véget ért. Ez a baráti kapcsolat már felszakadt, ők maguk sem tudják, mikor látják egymást újra, mikor lesz közös témájuk. Nem beszélnek hát nyíltan semmiről, inkább semleges témákról fecsegnek könnyed hangnemben, közben azonban az arcukon, a helyzetekben minden kirajzolódik. Ismerős helyzet? Ki ne játszott volna már hasonló hegedűszólót életében?
