Gyerekkoromban nem igazán voltam híve a lakodalmaknak, de mára meggyőződéses résztvevője és tisztelője vagyok e nemes eseményeknek. Persze, csak akkor, ha minden a helyén van.
Gondolok itt elsősorban olyan dolgokra, mint a finom fehérbor, ízes pálinka, szaftos pörkölt, jó asztaltársaság. Ez utóbbi talán a legfontosabb. Miért?
Mert, mondjuk, miután az asztalomnál ölő idős ismerősök félóra méregetés után felismernek, hogy „én vagyok az Edit meg Joci nagyobbik fia”, akkor kezdődnek a kérdések:
„És te mikor nősülsz?” „Nagyon szép a barátnőd, szereted?”
Ha pedig éppen nincs velem a párom, akkor más irányt vesz a vallatás:
„Hol van a barátnőd?” „Nincs?” „Szégyenlős vagy, azért nincs?”
Mivel (mint az fiatal férfiak oroszlánrésze) félek a saját majdani eskövőm gondolatától is, ilyen kérdések után már a minőségi fehérbor és a kifogástalan pálinka sem segíthet a búbánatomon. Még kombinálva sem.
