Olykor előfordul, hogy egy fogalom, név, dal... – minden előzmény és asszociációs kapocs nélkül – elmémre telepszik és enyészik ott egy darabig. A minap reggel kéretlenül az In-A-Gadda-Da-Vida ülte meg szürkeállományom zugait. Jócskán meglepett, hisz e szókapcsolattal legalább 40 éve nem találkoztam, így forrását tekintve csak annyit tudtam, hogy egy zeneszám címe.
A váratlan „jövevény” érthetően felcsigázta a kíváncsiságom, rákerestem hát, és azonnal rádöbbentem, „hát persze”, az Iron Butterfly dalának címe. A 60-as évek végén szárnyát bontogató kaliforniai banda 1968 nyarán megjelent nagylemezének is a címadója lett. A heavy metal előhírnökeként számon tartott együttes legsikeresebb albuma 140 hétig volt a Billboard listán, és több mint 30 millió példányban kelt el.
Anno, amikor a 70-es évek derekán társaimmal hallgattuk, nem tud(hat)tuk, hogy az In-A-Gadda-Da-Vida mit jelent, azaz jelent-e valamit, meg igazán nem is érdekelt bennünket. Most ennek is utánajártam.
Doug Ingle orgonista-énekes komponálta egy mámoros éjszakán. Állítólag a bibliai Ádám Évához írt szerelmes „kifakadása”. Ron Bushy dobos elmondása szerint Doug ama bizonyos este egy gallon bort ivott meg, amikor hát részegen eljátszotta a dalt, nyelve már nagyon nehezen forgott, így az aminek eredetileg In the Garden of Eden kellett volna lennie In-A-Gadda-Da-Vida lett.
