Az ünnep bennünk születik: ott találjuk a tekintetekben, ölelésekben, az ingek fehérségében, a gazdagon terített asztal feletti örömben, vagy éppen a templomok hűvös csendjében. Ünnepelünk, találkozunk, hogy emlékezzünk és emlékeket gyűjtsünk. Visszatekintünk és előre nézünk. Jó megállni néhány napra, a hétköznapi tennivalókat, a világ dolgait kizárva csak a szívünkhöz legközelebb állókra figyelni. Minden generáció őrzi a családi hagyományok többségét, de hozzátesz valami újat is. Amit a régiek megteremtettek, generációk megőriztek, mi most átadjuk. Látjuk ugyan, hogy dédszüleink, nagyszüleink, a mi, és a gyerekeink, unokáink ünnepei mennyire mások, de ugyanakkor a családi emlékezet mennyi mindent megőrzött. Mélység és magasság, öröm és fájdalom együtt van bennünk ezekben a napokban is. Húsvét van, tavaszünnep. Hagyományokkal, szokásokkal és hittel, mely reményt, kapaszkodót, felszabadult örömöt hozhat mindannyiunknak.
