A technológia hatalmas léptekkel fejlődött és fejlődik, az emberi tudat azonban kitartóan helyben topog. A törzsi, faji, felekezeti, nemzeti… hovatartozás mindenkor übereli a józan észt, az „enyém” és a „mieink” mindent felülír, eleve kétségessé téve bármely globális probléma rendezési esélyét.
Nem meglepő hát, hogy a Covid-vakcinák esetében is pont az a forgatókönyv jött be, amely még jóval a vakcina-disztribúció kezdete előtt „jósolt” volt. Az összvilági összefogást és szolidaritást sürgetők trillái újfent csak színlelt empátia volt, a valóságban ugyanis mindenütt kíméletlen könyöklés érhető tetten. Csak egyben van teljes nézetazonosság és egyetértés: „Add meg most és rögtön a vakcinámat, soron kívül, suba alatt, mindegy, csak nekem legyen!”
A klasszikus, ellenpólusok (kelet–nyugat) sztereotípiája is maradéktalanul bejött. A nyugatinak mondott világban ódzkodnak a keleti oltóanyagtól és vice versa. Mind a saját „lovát” dicséri, a riválisét pedig – minimum a sorok között – fitymálja.
A nonszensz-bajnok egyelőre Ukrajna, amely megtiltotta az orosz vakcinák bejegyzését. A parlament január 30-ai törvénymódosítása értelmében gyógyszer nem származhat „agresszor államból”. (Gáz, acél, vas, vodka… jöhet.)
Még ugyanaznap az ukrán elnök az Európai Bizottság elnökétől kért segítséget elegendő mennyiségű oltóanyag beszerzéséhez. Zelenszkij azzal érvelt, hogy Ukrajna számára nem elég az a vakcinamennyiség, amelyre a COVAX-program révén számíthat, ezért azt kérte, hogy az EB támogassa Kijevet a gyártókkal folytatott tárgyalásokon.
Szobrot kellene állítani a törvénymódosításra szavazó 280 honatyának. Epigrammaként állhatna rajta: a dicső hazafiak, kiknél a nemzeti gőg diadalmaskodott az értelem felett.
