Katonákat, rendőröket az országhatárra

Lehet, hogy már tavaly meg kellett volna alakítani a vegyes, katonai és rendőri egységeket a határövezet védelme érdekében. Sőt, véleményem szerint szükség lenne tartalékos egységek bekapcsolására is – nyilatkozta lapunknak Branko Radun politikai elemző a szerb kormány hétvégi döntésére reagálva, miszerint hamarosan rendőri és katonai közös egységeket alakítanak a szerb–bolgár és a szerb–macedón határ fokozottabb ellenőrzésére. Elmondta, bár Törökországban nyugodni látszik a belpolitikai helyzet, mégis a menekültválság rendezésének kérdésében az állam kulcsfontosságú szerepet játszik.

– Az intézkedések természetesen állami és katonai titok részét képezik – folytatja Radun –, de annyi nyilvánvaló, hogy az újabb menekülthullám érkezésére készülve az állam katonai és rendőri erőket összpontosít azokra a területekre, ahol szükség van erre, hiszen az esetleges menekültáradatot egyik egység sem tudná önállóan feltartóztatni. Ez a jelenség nem egyedülálló, Európában már bevett gyakorlat, hogy a rendőrség és a katonaság együttműködik a terrorizmus elleni küzdelemben, a határövezet védelmében, illetve hasonló feladatkörökben. A különböző hírszerző szolgálatok, illetve a rendőri és katonai erők, illetve más biztonsági szolgálatok együttműködése ma már megszokott. A kormánynak ezt a döntését – mondhatjuk – a lehetséges veszélyes történések kockázata váltotta ki. Mindenekelőtt a menekülteknek a törökországi puccs miatti tömegesebb érkezésére gondolok. Ha Törökországban nagyobb káosz alakult volna ki, valószínű, hogy egy jelentősebb menekülthullám indult volna meg Európa felé. De a törökországi eseményeket figyelmen kívül hagyva is fennáll a veszély, vagyis mindenképpen indokolt ezeknek a vegyes katonai és rendőri egységeknek a megalakítása. Véleményem szerint szükség lenne tartalékos egységekre is. 

-Milyen tartalékos egységekre gondol?

– Katonákból és rendőrökből álló tartalékos egységek megalakítására már korábban is volt példa. Ezek olyan kiképzett emberek, akik letöltötték a katonai szolgálatukat, de sohasem voltak hivatásos katonák. Azt gondolom, szükség van rájuk is, hiszen egy kritikus helyzetben nem elég a jelenlegi egységek munkája. Évtizedeken keresztül fenntartotta az állam a katonai és a rendőri tartalékos egységeket, az utóbbi években azonban felszámolták őket, nem működnek. Azt gondolom, fel kellene újítani, hiszen más államokban is fenntartanak tartalékos egységeket válsághelyzetek kezelésére. Nyilvánvaló, hogy nem élünk békés időszakot, készen kell állnunk mindenre, az elmúlt napokban történt eseményeknél is rosszabb helyzetekre.

-A múlt évben jelentősen nagyobb számban érkeztek menekültek Szerbiába. Miért kell éppen most megerősíteni a határfelügyeletet?

– Mint mondtam, a törökországi káosz miatt. Nem túl világos, hogy mi is történt Törökországban, káosz alakult ki. Ha nagyobb lett volna a baj, akár egymillió menekült is megjelenhetett volna a határon. A biztonsági szolgálatok megbízott emberei erre a helyzetre már nem tudtak volna kellőképpen reagálni. Ugyanakkor más a helyzet, ha az állam úgy dönt, átengedi a migránsokat az úgynevezett balkáni útvonalon, és megint más a helyzet, amikor ezt az útvonalat lezárják. Ez nemcsak belpolitikai, hanem egyben külpolitikai döntés is. Amikor egy állam lezárja a határait, az jelentősen több ember alkalmazását is jelenti. Mindenképpen több egységre van szükség, de lehet, hogy már tavaly is sort kellett volna erre keríteni.

-Szerbia kis ország. Az alakuló vegyes egységek bevetése mellett milyen sikerrel tud válaszolni egy lehetséges nagyobb menekülthullám érkezésére?

– Egyelőre azt sem lehet tudni, mekkora egységek alakulnak majd, illetve azt sem, hogy azok hány emberrel találkoznak majd a határon. Nagyon nehéz felbecsülni, milyen sikerrel tudják az egységeink megvédeni az országhatárt. De azt sem lehet tudni, hogy a törökországi puccs milyen következményeket von majd maga után, habár most azt látjuk, hogy nem lesz drámaibb kimenetele. Mégis készen kell állni minden helyzetre. Ugyanakkor az is kérdés, hány emberre van valójában szükség, hiszen a műszaki felszerelés is jelentős mértékben megkönnyíti a határövezet védelmét. A határellenőrzést szolgáló jobb technológia lehetővé teszi, hogy kevesebb emberrel nagyobb területen ellenőrizni lehessen a határsávot.

-Korlátozott az ilyen jellegű műszaki felszereltsége az országnak...

– Igen, de ma már nem olyan drága mulatság kamerákat, különféle érzékelőket felszerelni, ennél drágább fenntartani és kiképezni azokat, akik ezzel a technikával dolgoznak. Persze semmit nem lehet egy éjszaka alatt megoldani, de fél év, egy év alatt már akár korszerű határellenőrzése is lehet Szerbiának.

-Szinte percről percre változik a helyzet. Van ideje Szerbiának felkészülni a határ korszerű biztosítására?

– Nehéz ezt megítélni. Azt sem tudjuk, hogy mi lesz egy hónap múlva, de a törökországi puccsot sem lehetett megjósolni. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a határellenőrzést végző egységek felkészültek legyenek a kihívásokra. Egy speciális egység nem kaphat csak egyfajta kiképzést. Készen kell állniuk a biztonsági struktúrák minden helyzetére. Ehhez pedig idő, pénz és képzés kell. A csapatok felkészítése is időbe telik.

Az ország északi részén lelassult, szinte lehetetlenné vált a menekültek határátlépése, délen viszont folyamatos az illegális határátlépés. Következménye lehet annak, hogy a menekültek egy több ezres csoportja Szerbiában ragad, miközben nem Szerbia a célországuk, nem is kívánnak itt maradni.

– A jövőben ez is megtörténhet, de jelenleg van elég nyitott határszakasz, ahol elhagyhatják Szerbia területét. Románia felé vagy Bulgária, Bosznia-Hercegovina vagy Montenegró felé. Még ha Horvátország is lezárná a határait, akkor sem lenne gond. Ha Törökországban, ahol több millió menekült tartózkodik, nagyobb baj történt volna, akkor nyilván egy jelentősebb hullám érkezik, ami következményekkel is járhatott volna. De ez nemcsak a Balkánt bolygatta volna meg, hanem egész Európát. Jelenleg tranzitgondok merültek fel, de a menekültek többsége, így vagy úgy, eljut a célországba. Azt gondolom, egy kissé eltúlzott a félelem attól, hogy a menekültek Szerbia területén maradnak.