Belgrádban továbbra is megközelítőleg 700 menekült tartózkodik, közülük mintegy 250-en fiatalkorúak (18 éven aluliak), tudtuk meg a Miksalište központban, ahol elsősorban a nőkkel és a gyerekekkel foglalkoznak a Save The Children, illetve az Európai Civil Fórum, a Caritas, valamint más civil szervezetek önkéntesei.
A Miksališteban csak a gyerekekkel, illetve a családokkal, a nőkkel foglalkoznak. A gyerekek és a családok itt kapják meg az ételadagjukat is, és itt pihenhetnek le. Ám többségük, elsősorban a szülői felügyelet nélküli fiúk, fiatal férfiak így is a parkban alszanak, a buszpályaudvar és a buszállomás közelében.
Együtt szeretnének tovább menni, habár egyesek pénze már elfogyott – tudatják a sorok szerzőjével (Ótos András felvétele)
Először a Miksališteban teszünk látogatást. Korán van még, nincs ott senki, de az aktivisták már készülődnek.
– Néhányan már elindultak a határ felé. Néhányan a Krnjača befogadóközpontban vannak, de többségük a parkban alszik – tudtuk meg Aleksandartól, a Miksalište egyik aktivistájától. A családokat várják, hiszen ők itt vehetik át az ételadagjukat. Aleksandar elmondta, azt nem tudja pontosan hány gyermek tartózkodik Belgrádban, hiszen ők elsősorban a kiskorúakról, a 18 éven aluliakról vezetnek nyilvántartást.
– 3–18 éves korig naponta 200–250 fiatalkorút tartunk nyilván. De hogy hány menekült lehet Belgrádban, csak feltételezéseim vannak, akár 700-an, vagy többen is lehetnek – mondta. A nagy szám miatt naponta 7-8 önkéntessel dolgoznak. Jelenleg ennyien eleget tudnak tenni az elvárásoknak. A kiskorúak közül többen nem beszélnek más nyelven, csak az anyanyelvükön, így az aktivisták munkáját fordítók segítik, miközben műhelymunkákon, rajzokkal tudják a gyerekek kifejezni hosszú utuk nehézségeit.
– Sajnos nagyon rövid ideig maradnak ahhoz, hogy elmondják milyen nehézségeket éltek át az út során, de a Save The Children aktivistái beszélgetnek is velük és számos tragikus sorsról tudunk már – emelte ki. Néhányukkal azonban sikerül kapcsolatban maradni. A központ aktivistáihoz még nem érkezett információ, hogy hányan jutottak el közülük a célországba, de tudnak egy kiskorúról, aki visszajelezte, hogy Ausztriában, az egyik menekülttáborban tartózkodik.
Az épület előtt néhány fiatal várakozik. Adnan már 30 napja van Belgrádban. Olaszországba szeretne eljutni, habár nincs ott senkije, a családja Afganisztánban maradt. Megtudtuk, nagyon nehezen jutott át a bolgár határon, és mint mondta, azt hallotta, hogy a magyar határon is nagyon szigorúak a határrendőrök. Masenk már 20 napja van a szerb fővárosban. Együtt szeretnének tovább menni néhányan, habár nincs pénzük.
Sorban a reggeliért (Ótos András felvétele)
A buszpályaudvar melletti parkban a Vöröskereszt aktivistái éppen a reggeli kiosztására készültek. A menekültek, akik közül többen immár két hete a parkban tartózkodnak, az aktivisták utasítására sorba álltak és türelmesen vártak a kiosztásra. Szendvicset, palackozott ivóvizet, kenyeret, édességet, meg gyümölcsöt kaptak. Reggelijüket csoportokba verődve fogyasztják. Odalépek az egyik csoporthoz. Az egyik fiatal éppen a csokoládéját bontja ki, megkínál. Ő nem beszél angolul, így barátjával kezdek társalogni, és gyorsan hellyel is kínálnak. Leülök a földre terített takaróra.
– Mi mindannyian barátok vagyunk. Együtt indulunk útnak. Hamarosan, lehet még ma éjjel elmegyünk a magyar határhoz. Én Belgiumba szeretnék eljutni. Ott nagyon jók az iskolák, és én az angol mellett beszélek még franciául is. A nagybácsim már tíz éve ott él – mondta Zahed, aki már két hónapja úton van. Elmondta, ő most van először Belgrádban, majd barátjára mutat, és elmondja, neki nincs pénze, így ő még néhány napig biztos itt fog maradni.
Aij Kucsaji már hat éve úton van. Írországba menne. Sportol, ott szeretne a krikettcsapat tagja lenni.
– Hosszú, nehéz utat tettünk már meg, amikor tíz napig egy erdőben, a vadállatok, oroszlánok és más veszélyes állatok között kellett tartózkodnunk. Iránból ötször is visszafordítottak, több barátom is odaveszett, vagy iráni katonák lőtték le, vagy útközben megbetegedtek... Nagyon nehéz ez az út, a magyar határról is visszafordítottak már, de ez is azt bizonyítja, hogy mindenért meg kell küzdenünk – mondja a sportos alkatú férfi. Megkérdezem tőle, miért illegális úton indult neki a világnak, miért nem útlevéllel. – Nem kaphattam volna vízumot és útlevelet sem tudtam volna kiváltani. Ezért indultam így útnak – mondta Aij, aki már két hete a parkban alszik. Nem mennek a befogadóközpontba, mert mindegyik tele van menekültekkel.
